Villámgyors ütemben omlott össze az Antarktisz jégvilágának egy különleges képviselője, a Hektoria gleccser.
Soha nem tapasztaltak még a kutatók olyan gyorsan visszahúzódó gleccsert az Antarktiszon, mint a Hektoria. Az Antarktiszi-félsziget gleccsere mindössze 15 hónap alatt 25 kilométert veszített méretéből - számolt be róla a New Scientist egy friss kutatás eredményei alapján hétfőn.
A gleccserek összeomlásának sebessége drámai mértékben felgyorsult, a korábbi rekordhoz képest tízszeres ütemben zajlik, ami aggasztó jele lehet annak, hogy más antarktiszi gleccserek is hasonló sorsra juthatnak. Naomi Ochwat, a Coloradói Egyetem (Boulder) gleccserkutatója és csapata a Hektoria gleccser gyors zsugorodását annak sebezhető szerkezetével magyarázza. Ennek következményeként a gleccser vékonyodó jégárja visszahúzódik egy jégsíkságra, amely a tengerfenék lapos területeit jelenti, ezzel pedig megindítja a jéghegyek képződésének folyamatát.
A gleccser válsága 2022 elején indult, amikor a város méretű jégtömegek leváltak róla, és a széteső jégnyelvek szabadon lebegtek a vízfelszínen. A tengeri jég stabilizáló hatásának elvesztése – amely a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribbá válik – újfajta stresszforrásokat jelentett a gleccser számára. Ennek következtében felgyorsult az áramlása és elvékonyodása, ami aggasztó jele a klímaváltozás hatásainak.
A legdrámaibb változás ugyanakkor a jégsíkságon történt, ahol a szerintük korábban lapos tengerfenéki alapkőzeten nyugvó Hektoria jégárja annyira elvékonyodott, hogy tömegének nagy része már csak enyhén támaszkodott a tengerfenékre. Ezután, állítják, az egész terület szinte egyik pillanatról a másikra lebegni kezdett, ami a jégár feldarabolódásához vezetett - így a gleccser 2022 novembere és decembere között 8 kilométert vesztett hosszúságából.
A Nature Geoscience folyóiratban hétfőn publikált tanulmányban részt vevő Ted Scambos, a Coloradói Egyetem (Boulder) sarkkutatója, rendkívül aggasztónak tartotta a gleccserek szédületes ütemű szétesését. Figyelmeztetett arra, hogy a Hektoria gleccser visszahúzódása újraértelmezi azokat a folyamatokat, amelyek más jelentős gleccserek esetében zajlanak a kontinensen.
Ugyanakkor Frazer Christie sarkkutató szerint a gleccserkutató közösségen belül nagy precizitású műholdas mérések hiányában komoly nézetkülönbségek vannak annak tekintetében, hogy pontosan mely területeken támaszkodott a Hektoria gleccser az alapkőzetre. Anna Hogg, a Leedsi Egyetem gleccserkutatója és kollégái például azt állítják, hogy méréseik szerint a jégsíkság feletti területen mindig is lebegett a gleccser, így nem az aljzatról történő felemelkedés okozta szétesését.
Christine Batchelor, a Newcastle-i Egyetem gleccserkutatója szintén szkeptikus a kutatók magyarázatával szemben. Ha ez a jégsíkság feletti terület, ahogy Hogg-ék mérték, tényleg lebegett, akkor a kutató szerint lényegében csak arról van szó, hogy egy selfjégről jéghegyek váltak le, ami sokkal kevésbé lenne szokatlan.
