Az élethez vezető helyes recept felfedezése | Demokrata Az életünk során mindannyian keresünk egyfajta útmutatót, amely segít eligibilizálni a mindennapi kihívásokat. A megfelelő recept megtalálása nem csupán az étkezéshez, hanem a boldog és teljes életh

Ha szeretnéd megosztani a cikket emailben, egyszerűen kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el: https://demokrata.hu/sport/megtalalni-a-jo-receptet-az-elethez-1079401/.

A Puskás Múzeum falai között állunk, ahol az Aranycsapat történetének lenyomatai vesznek minket körül. Mindenhol képek, relikviák és inspiráló idézetek sorakoznak, amelyek egy legendás csapat erejét, nagyságát és összetartását hirdetik. Figyeltem a látogató arckifejezését – vajon megérintette őt a múlt varázsa, a látottak hatása?

Az arcomon tükröződő csodálatot aligha lehet szóban kifejezni. Libabőrös vagyok, és a hideg még mindig végigfut a hátamon, annyira erőteljes az itt érzett aura. A múlt és a történelem szinte megelevenedik körülöttünk, és ez a hatás lenyűgözően intenzív. Ahogy körbenézek, egyértelművé válik, hogy a sport nem csupán játék; ennél sokkal több. Nem szükséges élnem az Aranycsapat korában ahhoz, hogy mély érzelmeket érezzek az irántuk. Úgy vélem, minden sportoló és az ő teljesítményük inspiráló lehet számunkra. Csodálatos élmény itt állni a Puskás Múzeumban, ahol a sport története elevenedik meg. Jelenleg még nem volt alkalmam eljutni a stadionba, hogy a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseit élőben nézhessem, de folyamatosan követem az eseményeket, és bízom benne, hogy egy nap személyesen is szurkolhatok a nemzeti csapatnak.

Ha már a jelenre utalt, akkor a neve mellett a bemutatkozás során még mindig az úszó kifejezés olvasható? Harmadik olimpiáján vett részt Párizsban, azóta viszont viszonylag ritkán hallani önről. Még mindig a medencében tölti élete jelentős részét?

A nevem mögött álló történet összefoglalása nem könnyű feladat. Jelenleg sportpszichológusom, Goschi Gabriella irányításával felfedezem az önismeret útját, és arra törekszem, hogy tisztábban lássam, ki is vagyok valójában. Sportolóként éveken át egy különleges buborékban éltem, ahol az identitásomat szinte teljesen az adott sportág határozta meg. Sok sporttársamhoz hasonlóan én sem voltam tudatában annak, ki vagyok a medencén kívül. Mostanra azonban egyre inkább érdekel, mit tartogat számomra az úszás utáni élet. A sport mindig is középpontban állt, és még most is jelentős időt töltök vele, de melletted keresem azokat az utakat és lehetőségeket, ahol az eddig megszerzett tapasztalataimat kamatoztathatom. A medencén kívül is hajlamos vagyok maximalizmusra, és szeretnék minden területen a legjobbat nyújtani. A mentalitásom átalakult: ma már tudom, hogy az életem nem csupán az úszásról szól. Ezt a változást a pszichológusom segítségével értem el, és jelszavammá vált: „A másba fektetett energia nem tűnik el, hanem átalakul!” Ezzel a szemlélettel várom a következő kihívásokat és lehetőségeket, hogy felfedezzem, milyen irányok nyílnak meg előttem.

Több különböző területen kísérletezik? Hány irányban vágott bele egyszerre?

Idén fejeztem be a sport- és rekreációszervezés szakom a Széchenyi István Egyetemen, Győr városában. Nagy segítséget nyújtott számomra a Magyar Olimpiai Bizottság kettőskarrier-programja, amely keretében pályaorientációs tanácsadáson vettem részt. Ez a tapasztalat rámutatott, hogy a gazdaságtudományi terület lenne a leginkább megfelelő számomra. Már régen tudtam, hogy a matematika az erősségem – általános iskolában matektagozatos voltam, és édesanyám, aki matematika-kémia tanár, valamint édesapám mérnök révén a számok világa mindig is közel állt hozzám. Ezért úgy döntöttem, hogy jelentkezem a levelező marketing mesterszakra az egyetemen. Emellett elvégeztem a MOB Fiatal Sportvezetők programját, és mellette cukrászképzésre is járok, mert kiderült, hogy a sütés terén is van tehetségem.

A cukrászat világában is megjelenik a matematika varázsa, hiszen elengedhetetlen, hogy precízen mérjük ki az alapanyagokat.

Mélyebben belegondolva, valóban ez a helyzet. Bár néha becsúszik egy-egy apróbb matematikai baklövés, az életem egy jelentős részét otthon töltöm, ahol a saját kenyereim sütögetésével és a kovászom gondozásával foglalkozom. Ezek a különféle tevékenységek arra ösztönöznek, hogy hatékonyan osszam be az időmet, hiszen az edzéseim továbbra is fontosak számomra. Egy hosszabb úszás után gyakran kevesebb energia marad, pedig a kovászos kenyér készítése igényel némi időt és figyelmet. Az érzelmeim és a gondoskodás iránti vágyam mindig is jellemző rám, és ez a sütés során is megmutatkozik. Szeretek másoknak boldogságot hozni – legyen az egy ínycsiklandó sütemény vagy egy friss, meleg kenyér – így tudom kifejezni magam.

Megemlítette, hogy az úszás iránti szenvedélye mellett a maximalizmus minden területen jellemző rá, és ez a konyhai teljesítménykényszer kapcsán is gyakran megnyilvánul?

- A környezetében mostantól Ön viseli a sütikészítés felelősségét?

Már a cukrászképzés előtt is vállaltam ezt a különleges feladatot. Nagymamám minden karácsonykor hatalmas mennyiségű süteményt készített, és most igyekszem ezt a szép hagyományt továbbadni a családunkban. Próbálom újraalkotni a sütijeit, még ha soha nem is lesznek pontosan olyanok, mint az ő remekművei. Az viszont garantált, hogy minden egyes falatnál ott van a szeretet, ahogyan azt ő is tette.

Van már Dalma-féle specialitás?

- Az uszoda világában megszokott, hogy a születésnapos viszi a süteményt. Pár éve bevezettem a Fanta szeletet, és most már esélytelen váltani, akkora a sikere, hogy a többiek ezt követelik, nevezhetjük a specialitásomnak. Ha másnak készítek valamit, próbálok puhatolózni az ízvilága felől, és hozzáteszem a saját kreativitásomat.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: - Persze, hogyne! Az esztétika kulcsfontosságú. Gyakran halljuk, hogy a könyveket nem a borítójuk alapján kell megítélni, de a választásunk során ez mégis meghatározó tényező. Egy sütemény vagy torta megjelenése vitathatatlanul legyen lenyűgöző és ínycsiklandó. Igyekszem minden részletre odafigyelni, hiszen a cukrászképzés során rengeteget tanulhatunk a mesterség fortélyairól és a kreativitás határokról.

- Eltávolodtunk az úszástól, és úgy érzem, nem csak képletesen. Milyen a viszonya most a sportágához?

- Nem azt mondom, hogy lekerült az úszásról a figyelem, de más területeket is megvilágítok magam előtt. Érdekes, mert az, hogy máshova is megy az energia, sokkal jobbat tesz az úszásomnak. Itt köszön vissza az új jelmondatom: a másba fektetett energia nem vész el, hanem átalakul. Minden más különlegesebbé teszi nem csak az életem, az úszást is. A cukrászképzésen megtapasztalom, milyen kőkemény munka a konyhában robotolni, fizikailag és szellemileg is lefárasztja az embert, hiszen ugyanúgy egy komoly koncentrációt igénylő, alkotó folyamat. Az egyetem által teljesen új tudásra teszek szert, az eddigi sporttudomány mellett a gazdaságtudomány mégis újdonságként hat rám, izgalmasnak tartom. A marketing pedig fontos szakma a mai világban. Úgy érzem, most minden terület húzza fel a másikat, és lehet, hogy több ösvényen haladok, de ez együtt mégis egy jó útra visz.

Azt állítja, hogy minden mindenre hat, és különösen az úszás különböző aspektusai segítik előre a fejlődést. Vajon megfogalmazható, hogy mi motiválja, milyen célokért vagy eredményekért úszik? Vagy éppen ellenkezőleg, talán ezeket a célokat kellett elengednie ahhoz, hogy ne csak úszónak, hanem aktív élsportolónak tekintse magát?

- Az olimpia után mély gödörben találtam magam fizikálisan és mentálisan. Akkor végérvényesen átgondoltam, miért csinálom ezt a sportot, szeretem-e még egyáltalán. Elmondhatatlanul szomorú a szembenézés, amikor rájön az ember, hogy amit szerelemmel, szenvedéllyel űzött, azt egyáltalán nem kívánja egy porcikája sem. Négyévesen olyan elánnal ugrottam vízbe és halásztam ki a karikákat a medencéből, hogy mindenki meglepődött. Annak a kislánynak a szenvedélye repített sokáig, de az a párizsi felkészülés alatt elveszett. Vissza akartam szerezni. Vágytam arra az érzésre. Csak úgy lehetett visszaszerezni, hogy nem szorítom korlátok közé magam, és nem az eredmény határoz meg, hanem az úszás szeretete visz előre. Hiszek benne, ha az ember szenvedéllyel csinál bármit, mindig célhoz vezet és van eredménye. Azt viszont magunknak határozzuk meg, mi jelenti az eredményt. Részemről jelenleg az, hogy hosszú idő és kiégés után naponta úgy megyek edzésre: ismét szeretek úszni. Már nem vagyok rosszul, ha az úszásra gondolok, értékelem, amit elértem, mert szívem-lelkem, mindenem beletettem. Odaértem három olimpiára, ahol különböző okok miatt nem jött ki belőlem úgy az eredmény, mára ezt is elfogadtam, sokáig nem ment. Tudom, mennyi munkát beletettem, hogy a hazámat, Magyarországot képviselhessem a világ legrangosabb sporteseményén, sokaknak ez nem adatik meg. Most már tudok büszke lenni arra, hogy háromszoros olimpikon vagyok. Minden sportoló álma az olimpiai dobogó, ez hajt minket előre, de minimális százalék érheti el. A környezetünk, társadalmunk is eredménycentrikus, mi, élsportolók meg pláne, hiszen ebben nőttünk fel, ugyanakkor nem elsősorban az eredmény határoz meg bennünket. Letettem az eredménykényszer terhét. Mára megértettem, nem vagyok kevesebb, mert nem álltam olimpiai dobogón, vagy nem úsztam olimpiai döntőben.

- Talán pont erre az önismereti útra volt szüksége, hogy továbbra is kihozza magából a legtöbbet, mégse szorítsa magát korlátok közé, de ne elégedjen meg kevesebbel, mint amire képes lehet?

- Visszagondolva a pályafutásomra, az összes világversenyes szereplésemre, egyszer sem lehet azt mondani, hogy ne tettem volna meg mindent. Mindig, mindent otthagytam a medencében. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez is egyfajta tudás, képesség, talán ez árulja el leginkább, hogy valaki jó sportoló. Sokat gondolkodtam azon, hogy a korlátaim ledöntése milyen hatással van rám. Nincs szükségem olyan mennyiségű edzésmunkára, mint korábban, viszont azt érzem, a mostani lelkiállapotomban minőségben jobban jelen vagyok az edzéseken. Levetkőztem a gátakat, a toxikus berögződéseket, hosszú önismereti utat tettem meg és még járok rajta, de az úszásomra érezhetően pozitívan hat.

Úgy érzem, mintha egy új Dalmával beszélgetnék, aki újjászületett. Bár nem fogalmazott meg konkrét célokat, mégis tudatos lépésekkel halad előre, és a jövő felé vezető úton nem tűnik céltalannak.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Teljes mértékben! Valóban nem tűztem ki magam elé konkrét célokat, és ez volt az első lépés a határok lebontása felé. Jelen pillanatban élek, hagyom, hogy a dolgok kibontakozzanak, és figyelem, mire vagyok még képes, mit tudok még kihozni önmagamból. Aztán pedig jöjjön, ami jönni fog.