Aszad hívei vérontásra készültek Szíriában, azonban az eddigi tapasztalataik más irányt vettek, és sokkoló eredményekkel szembesültek.

A szíriai elnök, Bssár al-Aszad bukása után az alavita közösség és más, korábban lojális csoportok körében bizonytalanság és félelem uralkodik. Sokan értetlenül állnak az események előtt, különösen annak fényében, hogy milyen sok áldozatot hoztak az elmúlt években a rezsim fenntartása érdekében. A Reuters beszámolója szerint azonban a helyzet egyelőre nyugodtabb, mint azt sokan várták.

Az alavita közösség tagjai lemondóan nyilatkoztak Aszad 24 éves uralmának összeomlásáról, amely egyben a kisebbségi alaviták több évtizedes hatalmának végét is jelenti a többségében szunnita Szíriában.

A Reuters munkatársai több alavita közösséghez tartozó személlyel beszélgettek, alig néhány órával Aszad megbuktatása után. Az egyik interjúalany, Mohsen, kifejezte megdöbbenését, amikor arról beszélt, hogy a szíriai hadsereg szinte ellenállás nélkül adta fel védelmi állásait.

Biztosan tudom, hogy sokan voltak, akik hajlandóak lettek volna harcolni, ha az elnök felszólítja őket, de ez nem történt meg. Ehelyett mindenhol kivonulásokat látunk. Ez furcsa.

Az alavita falvak lakói saját kezükbe vették a biztonságukat, informális védelmi intézkedéseket vezettek be, és ellenőrzőpontokat állítottak fel a forgalom monitorozására. Latakiában és Tartúszban tüntetések robbantak ki, ahol a helyiek ledöntötték Háfez al-Aszad szobrait, és Aszad-ellenes jelszavakat kiabáltak.

Egy névtelenséget kérő szemtanú osztotta meg tapasztalatait, kiemelve, hogy meglepte őket a megmozdulások nyugodt és békés volta.

Ha ez a tendencia folytatódik, kevés okunk marad aggodalomra. Ez arra utalna, hogy nem a líbiai példát követjük, és hogy mindaz, amitől eddig tartottunk, valószínűleg tévesnek bizonyul.

Homszban, ahol jelentős alavita közösség él, a lázadók átkutatták a kormányhivatalokat és biztonsági kirendeltségeket, de nem fosztogattak és nem pusztítottak. Az alavita Zahraa negyed lakói nyilatkozatban közölték, hogy otthonukban maradnaknak és elleneznek mindenféle erőszakot.

Az alaviták, akik a lakosság körülbelül tíz százalékát képviselik, régebben főként Aszad politikai törekvéseit támogatták a szunnita irányítású lázadás megfékezésében. Jelenleg azonban egyre többen gondolják úgy, hogy amennyiben az új kormány felelősségteljes intézkedéseket hoz, elkerülhetővé válik a további erőszak.

A háború kezdetén sok alavita úgy érezte, hogy nem maradt más lehetőségük, mint Aszad támogatása, mivel rettegtek a megtorlásoktól és a vérengzésektől. Jelen pillanatban azonban a helyzet nem feltétlenül támasztja alá ezeket a félelmeket, bár a közösség tagjai továbbra is éber figyelemmel kísérik a fejleményeket, és óvatosan mérlegelik a lehetőségeiket.