"Vér szennyezi kezüket" - a szerbiai rendszerbontás részletezése képi világban.
Milošević bukása óta Belgrád utcáin még sosem tapasztaltunk ilyen mértékű tüntetéseket, mint az utóbbi napokban. Az események egyetemisták kezdeményezésére indultak, akik péntek esténként, 15 percre elfoglalják az egyetemeket, hogy tisztelegjenek az újvidéki tragédia áldozatai előtt. A tiltakozás szelleme hamarosan átterjedt a középiskolákra is, és mostanra már minden korosztály képviselteti magát a belgrádi demonstrációkon.
"Az egyetemisták lelkesedése végre kiszabadult a palackból. Csodálatos volt látni, ahogy ennyi fiatal együtt ünnepelte az életet" - így kommentálta a december 22-i belgrádi vádló ellenvetését egy tapasztaltabb férfi.
A demonstrációk november elején vettek kezdetét Szerbiában, miután a több szakaszban felújított újvidéki vasútállomás előtetője ismeretlen, csupán feltételezett okok miatt összeomlott. Az esemény körüli tisztázatlanság sokakat felháborított, ami tömeges tiltakozásokhoz vezetett az utcákon.
A száztonnás betontörmelék tragikus balesete összesen tizenöt ártatlan életet követelt.
Számos magas rangú tisztségviselő, beleértve a minisztert is, hiába távozott posztjáról, sőt, a kedélyek feszültsége sem csökkent azzal, hogy letartóztatásokra került sor.
A népharag rendületlenül erősödött.
Először Újvidék széles sugárútján vonult fel az elkeseredettek csöndes tömege, miközben az ellenzék a felelősségre vonást, a kormány távozását, és kínai kivitelezőkkel kötött összes szerződés titkosításának feloldását követelte.
A követelések kezdetben süket fülekre találtak.
A hatalom könyörtelen szigorral válaszolt.
Az újvidéki bíróság előtt, ahol az igazságszolgáltatás gyorsabbá tételére irányuló követelések hangzottak el, letartóztattak egy 74 éves tüntetőt.
Azzal a gyanúval kísértek el az őrsre, hogy paprikasprayt fújtál az épület védelmét ellátó egyik rendőr arcába.
Az idős Ilija Kostićot öten vették körül, és a kihallgatás során ketten közülük brutálisan bántak vele. Az egyik támadó annyira keményen rúgta meg a férfit a térdével, hogy a súlyos sérülés miatt végül orvosi beavatkozásra volt szükség, és el kellett távolítani Kostić egyik heréjét.
Az öntörvényű rendőr, Slobodan Drmanac, akiről később kiderült, hogy korábban egy ájult férfit és egy fogyatékos fiatalembert is brutálisan bántalmazott, a jogszerűség határait figyelmen kívül hagyva járt el.
A brutális rendőri túlkapás miatt az ellenzék rá és az újvidéki rendőrfőkapitányra is kiterjesztené a vizsgálatot, a belügyminiszterről pedig azt mondták, hogy alkalmatlan a tisztségére.
Ettől a ponttól kezdve, november és december hónapjaiban, minden pénteken pontosan 11:52-kor az egyetemisták kerültek a középpontba, átvéve az irányítást az oktatási intézmények felett számos szerbiai nagyvárosban. Ez idő alatt 15 percre megállították a tevékenységeket, ezzel kifejezve véleményüket és követeléseiket.
Az újvidéki tragédia pénteken, pontosan 11:52-kor következett be, és a 15 perces szünet során tiszteletüket tették az áldozatok emlékének.
Állj meg egy pillanatra, és idézd fel a múltat! - ez a cselekvés mottója.
Az egyetemi hallgatók után a középiskolás diákok is bekapcsolódtak, követve ugyanazt a forgatókönyvet.
A megmozdulások szánalmas hőse egy újvidéki gimnázium igazgatója volt, aki a kényszerszü
A gimnázium bejáratát elzáró diákok között mosolyt csalt az arcokra a direktor.
Másutt nem voltak ennyire elnézők a tiltakozókkal szemben. A belgrádi Színművészeti Akadémia előtt demonstráló hallgatókat hangosan becsmérelték, sőt bántalmazták látszólag dühös, sofőrnek látszó férfiak. Néhányat közülük később önkormányzati, azaz állami hivatalnokként azonosítottak.
Újvidéken egy Porsche SUV gázolt át a tüntetőkön, akikre ezt követően verőlegények rontottak rá.
A fiatalok 18. életévükig az állam tulajdonát képezik - e szavakkal reagált a középiskolás diákok tiltakozásaira a Vučić vezette kormánypárt egyik parlamenti képviselője, akit a közbeszédben sokan csak Bölényként ismernek.
Vladimir Đukanović olyan mértékben túllépte a határokat, hogy a pártelnök és egyben államfő kénytelen volt nyilvánosan megfogalmazni: párttársa "komoly tévedést követett el".
Aleksandar Vučić azonban nyomban az ellenzékre hárította a felelősséget, amely szerinte az elhibázott kijelentést az aktuális hatalom szándékaival azonosította, és álságosan "politikai pedofíliának" nevezte.
"Vér tapad a kezeikhez" - ezzel a jelszóval üzentek viszont a demonstrálók szinte a tüntetések kezdete óta, a vérvörösre festett tenyér pedig a tiltakozó megmozdulások nem hivatalos jelképévé vált.
A nehéz helyzetbe jutott hatalom mindent bevetett, hogy megnyugtassa a kedélyeket, és ígéretekkel halmozta el az embereket.
A belgrádi polgármester például kilátásba helyezte, hogy január 1-jétől ingyenes lesz a tömegközlekedés.
Az utasok nagy része eddig is jegy vagy bérlet nélkül utazott, ennek ellenére a szakértők szerint az ígéret pénzügyileg megalapozatlan és tarthatatlan - egyszóval populista intézkedés.
A diáklázadás megfékezése érdekében Vučić arra "kérte fel" a kormányt, hogy ajánljon fel kamattámogatott lakáshitelt a fiataloknak első otthonuk megvásárlására. A szerb elnök nagylelkűen belengette, hogy fiatalok lakásvásárlását a költségvetésből havonta 91, azaz hat év alatt 6552 euróval, napi árfolyamon 2,7 millió forinttal fogják segíteni.
A magyar kormány is hasonló lépésekkel próbálja elnyerni a fiatalok bizalmát és támogatását.
Az ígéretek nem hatották meg a szerb fiatalokat.
Az újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói egy figyelemfelkeltő akcióval hívták fel magukra a figyelmet a városháza előtti főtéren, ahol egyértelmű üzenetükkel, miszerint "Az egyetemisták nem felejtenek", hatalmas látványosságot teremtettek.
Ezt megelőzően az oktatási miniszter váratlanul bejelentette, hogy az általános- és középiskolai diákok téli szünete az idén egy héttel korábban, a katolikus karácsony előtt kezdődik, holott a lakosság többsége a karácsonyt az ortodox naptár szerint január 7-én ünnepli.
A kormány számára aggasztó jelenség, hogy a tiltakozások hangulata már az iskolások körében is érezhetővé vált. Ezt a lépést részben az is indokolja, hogy négy oktatási szakszervezet tanárai bejelentették: kifejezik szolidaritásukat diákjaikkal, és ennek jegyében felfüggesztik a munkájukat.
Ilyen előzmények után vonultak az utcára a dél-szerbiai Nišben, és sokkal többen a fővárosban, ahol 15 perces csönddel, csak mobiljaik fényével emlékeztek az újvidéki tragédia 15 áldozatára.
"Elegen vagyunk" - üzenték némán, de fenyegetően a hatalomnak.
"A fiatalok lelkesedése végre kitört a megszorításokból, és nem fog visszahúzódni, amíg a szükséges átalakulások meg nem valósulnak. Amíg nem teremtik meg számukra és számunkra a méltóságteljes és szebb jövőt. Ezt a gondolatot osztotta meg velünk az a férfi is, aki úgy véli, hogy a fiatalok szelleme inspiráló erőként hatott az idősebb generációra is, cselekvésre sarkallva őket."
Jogállamiságra és biztonságra vágynak, arra, hogy saját munkájukkal, ne pedig könyöradományból tegyenek szert otthonukra - magyarázta a hozzájuk csatlakozó idősebb demonstráló.
Nem volt magányos. Belgrádban az egyetemistákhoz mindenféle korosztály csatlakozott, így egy igazán sokszínű közösség alakult ki.
Ezúttal is izgalmas számháború zajlott a résztvevők között, ám a felvételek magukért beszélnek.
"Belgrád újra a világ része" - üzenték egy utcaszéles molinón.
Belgrádban utoljára akkor gyűltek össze ilyen sokan, amikor Slobodan Milošević megbuktatása előtt álltak. Most pedig ismét hasonló tömeg gyűlt össze, ami a város történetének egyik figyelemre méltó pillanata.
A "Szerbia a demokrácia ösvényén" című cikk jelent meg 2000. október 6-án a szerb Politika napilapban, amely akkoriban a legelismertebb sajtóorgánum volt az országban. Ez a kiadvány a kicsinyült Jugoszlávia elnökének televíziós beszédét követően látott napvilágot, ahol a vezető kényszeredetten elismerte, hogy vereséget szenvedett a választásokon.
Slobodan Milošević bejelentette, hogy visszavonul a politikai életből, és a jövőben családjára szeretné összpontosítani az idejét.
A szeptemberi elnökválasztás során tapasztalt csalások kirobbanó indulatokat váltottak ki, és tömegek vonultak az utcákra. A tiltakozások szeptember végén a szerbiai bányászok kezdeményezésével indultak el, majd október 5-én, a hírek szerint, számos ember özönlött Belgrád utcáira, ezzel demonstrálva elégedetlenségüket és követelve a változást.
A demonstráció hőse egy gerincbeteg férfi volt, aki bátor elszántsággal és buldózerével szinte egyedül vágott neki a Milošević hatalmának szimbólumául szolgáló állami média épületének. A stúdiókat pillanatok alatt megszállták a bátor aktivisták. Az élő közvetítés napokig szünetelt, a tüntetők pedig a megújulás szellemében Új Televízió névre keresztelték az intézményt, így jelezve, hogy változásra van szükség.
A tüntetők eközben bejutottak a jugoszláv törvényhozás épületébe, és nem sokkal később sűrű, fekete füst kezdett el áradni az ablakokon. Szerencsére az épület belső részeiben nem keletkezett jelentős kár.
"Neki annyi" – ez a szlogen tükrözte a tüntetők eltökéltségét, amikor Milošević uralmának végét hirdették.
A decemberi parlamenti választások során az ellenzék lenyűgöző kétharmados többséget alakított ki.
A következő év áprilisában az új vezetés megküldte a hágai törvényszéknek a vádiratot, amelyben háborús bűnökkel vádolta meg az elnököt. A családja, a ma is ismert menekülési stratégiát követve, amelyet például Aszad esetében is láthattunk, Moszkvába húzódott vissza.
Slobodan Milošević nem érte meg az ítélethirdetést. Hónapokkal korábban, 2006 márciusában a Hága melletti scheveningeni börtön cellájában szívszélhűdés következtében elhunyt.
