Tűzriadó: Egy sürgős figyelmeztetés, amikor a lángok veszélye közeledik. Ilyenkor mindenki számára fontos, hogy az előírt eljárásokat betartva gyorsan és biztonságosan elhagyja az épületet. A szirénák harsogása és a piros lámpák villogása jelzi, hogy csel
Társasházunk füstjelző rendszere igencsak érzékeny, olyannyira, hogy még egy kis pirítós odaégetése is elegendő ahhoz, hogy megszólaljon a riasztó. A sziréna akkor is bekapcsol, ha a szomszédasszony a konyhában valamit nem figyel, és a kereszthuzat is csak hozzájárul a helyzethez.
Ilyenkor a liftek megállnak, a világítás elsötétül, csupán a menekülési útvonalakat jelző fények pislákolnak. A lakóknak az utcára kell vonulniuk, míg a tűzoltók alaposan átvizsgálják az A és B épületet, hogy kiderítsék a riasztás forrását, vagy megállapítsák, hogy csupán hamis riasztás történt.
Csupán egyszer tapasztaltam meg a riasztás valódi súlyát, amikor még csak friss lakó voltam. A kiskutyám az ölemben pihent, miközben a lépcsőn sétáltam le a többi lakóval együtt – szerencsére az első emeleten élek. A telefonomat természetesen magammal hoztam, de az irataimra nem gondoltam.
Azóta jelentősen megváltoztam. Amikor meghallom a szirénát, szinte egyáltalán nem reagálok. Csak egy dolog foglalkoztat: megnyugtatni a kutyámat, aki teljesen megrémül a sziréna ijesztő hangjától. Néha a hónom alá kapom, és együtt odasétálunk a lépcsőházi ablakhoz, hogy leskelődjünk, vajon megérkeztek-e már a tűzoltók.
Legutóbb épp vasárnap délben volt riasztás. A kisgyermekesek lemennek, ott tétováznak a ház előtt. (Ez télen vagy esőben elég kényelmetlen.) Én kiléptem a folyosóra, hárman "öreglányok" megbeszéltük: csak nem hagyjuk itt a készülő vasárnapi ebédet?
