Egyedülálló esemény zajlik a Velencei-tó partján: közel 1800 kilogrammnyi haltetemet gyűjtöttek össze, ami tömeges halpusztulásra utal.
Az elmúlt napokban tömeges halpusztulás volt tapasztalható a Velencei-tavon. Kedd délig mintegy 1800 kilogrammi tetemet gyűjtöttek össze és szállítottak el a tó területéről - derül ki a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) közleményéből.
Az elhullások május 10-én, szombaton kezdődtek jelentős mennyiségben, hétfőre pedig mérséklődött a számuk és azóta is csökken. Az elpusztult halak mintegy 99 százaléka inváziós, idegenhonos ezüstkárász, a fennmaradó 1 százalékot pedig ponty- és compófajok teszik ki.
A tetemekből és a vízből vett minták elemzése révén kutatók próbálják feltárni a jelenség mögött húzódó okokat. Az elhullott halfajok összetétele, a halálozási folyamatok és a korábban gyűjtött adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a tömeges pusztulás legfőbb kiváltó oka egy specifikus, kizárólag a kárászféléket érintő kórokozó lehet. Továbbá, a halak ívási ciklusával és a május elején bekövetkezett drámai hőmérséklet-csökkenéssel is összefüggésben állhat a jelenség. Ekkor mindössze két nap leforgása alatt 7 Celsius-fokkal csökkent a víz hőmérséklete, ami jelentős stresszt gyakorolhatott az állatokra. A hirtelen lehűlés következtében az ívási folyamatok leállhatnak, ami különösen a nőstény halak elhullásához vezethet, hiszen a lerakásra kész ikrát nem tudják kiadni, így a bennük maradó ivarsejteket bomlásnak indulnak, ami belső mérgezést (szepszist) okozhat.
Feltehetően ez állhat elsősorban a pontyok és compók pusztulásának hátterében. A vizsgálatok nem mutattak oxigénhiányra, gázfelszabadulásra vagy olajszennyezésre utaló jeleket. A hatóságok által vett vízminták elemzése ugyanakkor még folyik, azok eredménye a következő napokban várható.
A halegészségügyi vizsgálatok szintén folyamatban vannak, amelyek végleges eredményei a laboratóriumok közlése szerint a következő 1-2 hétben érkezhetnek meg. Ha pusztulást valóban specifikus halbetegség okozta, úgy sem a halak elfogyasztása, sem a velük való érintkezés nem jelent veszélyt az emberi szervezetre.
A szélsőséges időjárási jelenségek, mint a csapadékhiány, a hőség és a hirtelen lehűlések, egyre inkább fenyegetik a hazai vízi ökoszisztémákat, így a halpusztulások kockázata is folyamatosan növekszik. A Velencei-tó, amely kis vízgyűjtővel és változékony vízjárással bír, különösen érzékeny a vízhiányra. A tó jövőbeli megőrzése és a helyi közösségek életminőségének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy mesterséges vízpótlásra kerüljön sor. Ezt a Duna vizének a tóba történő bevitelével lehetne hatékonyan megvalósítani.
