Kazahsztán, a távoli rokonaink földje, varázslatos kultúrájával és lenyűgöző tájaival hívogat. Ez az ország, amely a nagy steppe végtelenjében terül el, gazdag történelmével és sokszínű népszokásaival büszkélkedhet. A székelyek és a kazakok közötti kultur
Kazahsztán mindenképpen egy olyan úti cél, amelyet érdemes felfedezni az elkövetkező négy-öt évben, mielőtt a tömegek felfedezik maguknak - osztja meg véleményét Hegedűs István, újságíró. A lenyűgöző sípályák és a lélegzetelállító természeti látnivalók mellett egy különleges szál is köt minket ehhez a tájhoz: itt élnek távoli rokonaink is.
Hegedűs István egy újságíróknak szervezett nemzetközi síverseny apropóján, tavaly decemberben jutott el Almatiba, a Szovjetuniótól 1991-ben függetlenedett Kazahsztán legnagyobb városába, amely 1997-ig a főváros szerepét is betöltötte. Ismerve jó megfigyelő- és mesélőkészségét, kapva kaptunk az alkalmon, hogy egy kis ízelítőt nyújtson számunkra erről a több mint tizenegy romániányi, Oroszország, Kína, Kirgizisztán és Üzbegisztán közé ékelődő közép-ázsiai országról. Az ízelítő pedig ezúttal szó szerint értendő, mert - épp vacsora előtt lévén - egyből az ételek felé terelődött beszélgetésünk.
A kazahsztáni gasztronómia alapvetően a nomád életmódra épül, ezért ne számítsunk a fine dining éttermek kifinomult kínálatára – magyarázta István. Azonban a helyi ízek nem állnak távol a megszokott étrendünktől sem. Az egyik legkedveltebb alapanyag a lóhús, amelyet számos különböző módon készítenek el: lehet pecsenyének, flekkennek vagy akár pörköltnek is hívni. Emellett füstölve, sonkaszerűen, nagyon vékonyra szeletelve is fogyasztják, így a változatosság garantált.
