Tanár úr Steiner Kristófnak: "Úgy tűnik, hogy a színpad világában egy alkoholista színész karrierje vár rád."
A középiskola évei Steiner Kristóf és Cseke Eszter számára nem éppen a felejthetetlen élmények időszaka volt. Most nyíltan megosztják egymással, miért is emlékeznek vissza ezekre az időszakokra vegyes érzésekkel.
Steiner Kristóf, a népszerű tévés személyiség, és Cseke Eszter, az On the Spot című dokumentumfilm sorozat elismert alkotója, a Vörösmarty Gimnáziumban töltötték diákéveiket, ahol osztálytársak voltak. A dráma tagozat azonban nem csupán felejthetetlen pillanatokat hozott számukra, hanem számos nehézséget is, amelyekkel együtt kellett élniük. Elmondásuk szerint a középiskolai időszak alatt több komoly botrány is zajlott, amelyek nemcsak a diákok, hanem a tanárok munkáját is megnehezítették. Évtizedekkel később, Steiner Kristóf műsorában, kendőzetlenül osztották meg emlékeiket és tapasztalataikat a gimnáziumi évekről, felfedve a múlt árnyait és a felnőtté válás kihívásait.
Cseke Eszter így mesél a különös tanárokkal teli életéről: „Az iskolai éveim igazán színesek voltak, tele furcsa és emlékezetes tanárokkal. Emlékszem, az egyik tanárunk dühösen ránk kiabált, amikor a vécében, titokban cigarettáztunk. 'Milyen szülők lesztek ti?' - zúgta a fülünkbe. Akkor még nem is sejtettem, milyen mély nyomot hagy ez a mondat bennem. Sokkal nagyobb hatással volt rám, mint azt valaha is gondoltam. Amikor anya lettem, eszembe jutott ez az élmény, és úgy éreztem, hogy na, most már értem, miről is beszélt.”
Kristóffal közösen megállapították, hogy a gyerekkoruk egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Akadtak bőven kihívások, de a felnőttek is, akik körülvették őket, nem mindig voltak a helyzet magaslatán, és ezt csak később, érett felnőttként tudták igazán felfogni. "Egy drámatanárom egyszer azt mondta, akinek éppen az lett volna a dolga, hogy inspiráljon és motiváljon, hogy..."
A vidéki színház színpadán egy különös figura bontogatja szárnyait: ő a város legnagyobb titka, egy alkoholista színész, akinek a tehetsége és a démonai egyaránt lenyűgözőek. Minden este, amikor a függöny felgördül, a közönség szeme előtt egy varázslatos átalakulás zajlik: a férfi, aki a színfalak mögött a pohár alján keresgéli a megoldásokat, a világ legnagyobb drámaíróinak hőseivé változik. Az előadások során a színész lendületes előadásmódja és fanyar humora feszültséget teremt, miközben a háttérben a sötét titkok és a múlt árnyai kísérik lépteit. Minden egyes monológ mögött ott rejlik a küzdelem, ami nemcsak a karakterek, hanem a saját életének is szól. A falusi nézők egy része szórakozik, míg mások szomorúan nézik, ahogy a tehetség és a szenvedély egyensúlyozik az alkohol bűvöletében. Ez a színész nem csupán a színpadra lép, hanem a vidéki élet összetett szövetébe is beleszőtte a saját történetét, így minden előadás egy újabb fejezetet jelent az élethelyzetek drámájában. A színház varázslata ezzel válik teljessé: a művészet és a valóság határvonalán táncolva, egy alkoholista színész meséje mindannyiunkhoz eljut, emlékeztetve minket arra, hogy a legnagyobb küzdelmekből születnek a legszebb előadások.
Ezek voltak a mi zászlóvivőink?! Nem meglepő, hogy a végsőkig eljutottunk velük. Milyen más alternatívánk lett volna? Az igazság az, hogy olyan módszerekhez folyamodtunk, amelyek igencsak drasztikusnak bizonyultak. Még arra is hajlandók voltunk, hogy egy fülkéből bombariadót rendezzünk a saját megmenekülésünk érdekében.
- mesélte nevetve Kristóf az Eszterrel közös csínyről. Mint kiderült, mindezt azért tették, mert nem tanulták meg a szövegüket egy prózamondó versenyre.
A drámatagozat mindkettejük számára meghatározó élmény maradt. Kristóf akkoriban Oscar-díjas színészként képzelte el magát, amiről mára letett. Eszter pedig hiába készült 3 éves kora óta színésznőnek, mint fogalmazott, épp a drámatagozat során "szeretett ki" a színpadból.
