Egy felejthetetlen film, amely szívszorító módon mutatja be a felvidéki magyarság elpusztíthatatlan identitásának védelmező erőit.

Dunaszerdahelyen óriási érdeklődéstől kísérve bemutatták a DAC Film - 120 éve együtt című opuszt, Tősér Ádám rendező alkotását. A film december 12-től Magyarországon is forgalmazásba kerül. A mozi végigveszi a felvidéki magyarság ikonikus futballklubjának 120 éves történetét, megszólaltatja a ma is élő kulcsszereplőket, vezérszurkolókat, és bemutatja a Nélküled című dal és az egyesület szinte véletlenszerű, tíz évvel ezelőtti egymásra találását. A forró hangulatú bemutatóról az Index helyszíni riportban számol be.

Dunaszerdahely különleges zárvány, talán világszerte egyedülálló képződmény a Csallóköz szívében. Bár a húszezres város 124 éve Csehszlovákiához, illetve utóbb Szlovákiához tartozott/tartozik (leszámítva az 1938 és 1945 közötti hét évet, amikor az első bécsi döntést követően visszatért a Felvidék déli, magyarlakta sávja), mihelyt átlépjük a város határát, mintha csak Magyarországra érkeznénk. A főutca neve Fő utca, a legkedveltebb helyi vendéglátóegység neve Budapest Kávéház, az 1904-ben alapított klub, a DAC stadionjával, a MOL Arénával szemközti kiskocsma, amely minden hazai meccs előtt zsúfolásig megtelik, a Tyúkos névre hallgat. Hogy miért? Mert itt jóféle Zlaty Bazant, azaz Aranyfácán elnevezésű csapolt sör kapható. És a fácán az már majdnem tyúk...

Hát itt, ebben a kultikus kisvárosban, ahol a hagyományok és a modernitás találkoznak, szerda este a helyi CINEMAX mozi vásznán debütált Tősér Ádám rendező legújabb alkotása, a DAC Film.

Dunaszerdahely, a DAC 1904 stadionja sokunk számára zarándokhely. 2007. november elsején jártam először az akkor még messze nem MOL Aréna nevű, tizenhét éve még cseppet sem csilivili stadionban, ahol a DAC a az örök riválist, a pozsonyi Slovant fogadta. Máig nehezen feledhető délutánon a szlovák fanatikusok előre eltervelt provokációja nyomán zavargás tört ki a nézőtéren, és a kommandósok félholtra verték az élete első (és mint utóbb kiderült, utolsó) DAC-meccsére kilátogató tizenéves szerdahelyi srácot, Lengyel Krisztiánt.

Krisztián maradandó sérüléseket szenvedett, sokkal inkább a lelkében, mint a testén (bár egyik fülére meg is süketült), ezért a szerda esti filmbemutatóra sem jött el, pedig hívták.

Második szerdahelyi kirándulásom pár évvel 2007 után volt, amikor az első Felvidék-Székelyföld futballmeccsre látogattam el. Aztán 2019 februárjára felépült a tizenkétezres MOL Aréna, ahová egy évvel korábban, 2018 nyarán, amikor az első Marco Rossi-könyvem anyaggyűjtése közben minden héten kiugrottam a Csallóközbe interjúzni a későbbi szövetségi kapitánnyal és Világi Oszkárral, a klub tulajdonos-elnökével.

Annak bizony már hat éve, azóta nem jártam erre, de semmi sem változott. A Hotel DAC Bonbon, a klub szállodája, ahol a játékosok laknak, lesz a szállásom egy éjszakára. Ez az a fogadó, ahol annak idején Rossi is lakott DAC-edző korában.

Vele szemben, a Fő utca túlsó oldalán a Villa Rosa, Világi Oszkár pazar étterme, ahol annak idején az interjút készítettem a tulajjal. Aki mellesleg a leggazdagabb felvidéki magyar, a MOL kulcsfigurájának, Hernádi Zsoltnak, a cég elnök-vezérigazgatójának legközelebbi munkatársa.

A film díszbemutatójára én szállítom a rendezőt és az operatőrt, Gajdics Dávidot, a Bonbonból a CINEMAX-ba, ahol már javában gyülekezik a lelkes közönség.

A film egyszersmind mementó is, a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Bíró Tamásra, a DAC helyszíni műsorközlőjére emlékeznek az alkotók a mozival.

Az első snitt máris sokkolja a nézőt, in medias res indít a rendező. Ott vagyunk a MOL Aréna nézőterén, frenetikus hangulatban. Azonnal átérezzük, ha eddig nem tudtuk volna, mit is jelent a felvidéki magyarságnak ez a klub.

A DAC, amely a szlovákiai magyar közösség szívében foglal helyet, nem csupán egy futballcsapat, hanem egy élő szimbóluma a közösségünk kitartásának és összetartásának. Bármennyire is csökken a létszámunk, a DAC mint identitásbástya állja az idő próbáját, és megtestesíti azt a szellemiséget, amely összeköti a múltunkat a jövőnkkel. Ahogy a filmben is megfogalmazódik, ez a csapat a remény fáklyája, amely világít a nehéz időkben is, és emlékeztet minket arra, hogy közösségként erősebbek vagyunk, mint valaha. A DAC nem csupán a győzelmekről szól, hanem arról is, hogy hova tartozunk, és mit jelent magyarnak lenni a Kárpát-medencében.

Megismerkedünk a klub keletkezéstörténetével, az alapító atyákkal, Vermes Ferenccel, a városi főszolgabíróval, az első elnökkel, Pecze Károllyal, a legendás edzővel, akivel 1985-ben felkerült a csapat a csehszlovák élvonalba. És találkozunk, igaz, hogy csak felvételen, Weisz Misi bácsival, a klubot 1978 és 1988 között irányító, a DAC történelmének talán legfontosabb személyiségével, akinek a fia, Weisz Gábor ma is él, és megszólal a filmben.

Misi bácsi vezetése alatt a klub története egy felejthetetlen időszakot élt meg, hiszen 1987-ben elhódította a Csehszlovák Kupát, amely a legnagyobb sikerének számít. Ezt követően, a következő évben izgalmas UEFA-kupa párharc várt a csapatra a Bayern München ellen. Bár a DAC sajnos 3-1-es és 2-0-s vereségekkel zárta a mérkőzéseket, a hazai találkozón 15 ezer szurkoló buzdítása mind a mai napig rekordernek számít Dunaszerdahelyen.

A 0:25-ös időpontban a 3-1-es mérkőzés során a DAC csapata gyönyörű támadással szerezte meg a vezető gólt. A játékosok kiváló összjátékának eredményeként egy precíz átadás után a labda a hálóba zörrent, ünneplésre késztetve a szurkolókat!

Aztán máris itt vagyunk a mában, illetve a közelmúltban. Nagy Krisztián kommunikációs igazgató és PR-menedzser, a klub talán legfontosabb munkatársa felidézi, amikor 2014-ben, mondhatni véletlenül, összetalálkozott a DAC és a Nélküled.

A dal szövegét kezdetben a nézők között osztottuk ki, és az első alkalommal még papírról olvasták. Idővel azonban annyira belejöttek, hogy már fejből énekelték. Ma már senki sem Szerdahelyen, aki ne ismerné az Ismerős Arcok csodálatos himnuszát - meséli Krisztián. - Nyerges Attila akkor még nem volt itt, őt később hívtuk meg, de mára már a MOL Arénában igazi törzsvendéggé vált az énekével.

Nagy Krisztián különben személyében szimbolizálja, hogy mit is jelent itt Szerdahelyen DAC-szurkolónak lenni.

Beleszülettem a klubba. Nagyapám, Nagy Sándor "Stiri" is itt futballozott, és vezetőségi tag is volt, ő mérte ki a régi stadion futballpályáját, amit aztán 90 fokkal elforgattak, és ebből lett a MOL Aréna. Apám is DAC-játékos volt, nem volt más választásom, mint belépni a klubba. Most nehezebb időket élünk, csak negyedik a csapat a bajnokságban, leváltottuk a régi, spanyol edzőt, új szakvezetővel folytatjuk. De nincs kétségem, hogy talpra állunk, és ezzel az infrastrukturális és anyagi háttérrel, az akadémiánkkal előbb-utóbb elérjük a célunkat.

Amit szinte suttogva említek: a bajnokság elhódítását.

A film rendezője, Tősér Ádám, aki a Blokád című alkotásról is ismert, öt-hat évvel ezelőtt ismerkedett meg Világi Oszkárral. Ekkor merült fel benne az ötlet, hogy egy filmet kellene készíteni a DAC történetéről.

Egy teljes éven át dolgoztunk a filmen - emlékezett vissza a filmkészítő a mozi születésének történetére. - Amikor egy ilyen dokumentumfilm készül, amelyben sokan megszólalnak, akkor hosszú és fáradságos folyamatra kell számítani. Számos szereplő kezdetben vonakodott az interjúalanyként való szerepléstől, és csak hosszas győzködés után vállalták el az interjúkat. De megérte a fáradságot! Hihetetlenül nehéz feladat volt a több mint százötven órányi felvett anyagból összeállítani azt a 90-100 percet, ami a film végső időtartama. Azok az elmaradt, rendkívül értékes interjúk pedig még legalább két teljes estés film alapját képezhetnék.

Tősér Ádám számára az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor a MOL Aréna kultuszhellyé vált. Ezentúl nem csupán a közeli Székelyföldről érkeznek rendszeres látogatók a DAC mérkőzéseire, hanem távolabbról, például Németországból is sokan felfedezik a csapat varázsát.

Ahogy a Nélküled kultikus dallá vált, ma már szinte bármikor elhangzik, legyen szó válogatott mérkőzésről vagy éppen egy hétköznapi eseményről. Ezzel a gyönyörű, himnikus szám devalválódik, pedig az igazi varázsa csak a dunaszerdahelyi MOL Arénában bontakozik ki, ahol autentikus környezetben szólal meg igazán.

A film végén, mielőtt a stáblista elindult volna, a nézőtéren vastaps tört ki, amely betöltötte a mozit. Ezt követően Világi Oszkár lépett a mikrofonhoz, hogy megossza gondolatait a közönséggel.

Reményeink szerint ez a film hidat fog építeni az itteni és az anyaországbeli magyarság között - osztotta meg a klubelnök, aki 61 évvel ezelőtt egy közeli kis településen látta meg a napvilágot. A MOL Arénával szemben található lakótelepi otthonában nőtt fel, ahol édesanyja a mai napig él, pedig már régóta megtehetné, hogy egy fényűző palotába költözzön. - Emlékszem, körülbelül negyven évvel ezelőtt, amikor Budapestre látogattam, és kiderült, hogy akkori Csehszlovákia állampolgára vagyok, a beszélgetőpartnereim meglepődve jegyezték meg: milyen szépen beszélek magyarul! El kellett magyaráznom nekik, hogy nem csupán a nyelvet beszélem, hanem a magyar identitásom is része vagyok. Sajnos, még ma is sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a magyar nemzet határai nem fedik le a politikai országhatárokat.

Biztos vagyok benne, hogy ez a film – amelyben Marco Rossi, a DAC korábbi edzője és szövetségi kapitány is megjelenik érzelmes interjúkkal – nem csupán szórakoztat, hanem egyfajta ismeretterjesztő és nemzetegyesítő küldetést is magáénak tudhat. Az alkotás lenyűgöző módon tükrözi ezt a célt, hiszen a pátosz ellenére is megőrzi a mértéktartó és visszafogott hangvételt. Nélküled, bármennyire is fontos a nemzeti összetartozás, a film egyetlen pillanatig sem válik édeskés vagy nyálas élménnyé. Semmiféle szlovákellenes vagy irredenta utalás nem terheli, ami Tősér Ádám rendező kifinomult ízlésének és arányérzékének köszönhető.