Szenzációs kérdés merül fel: vajon valóban létezett Ádám és Éva? | nuus.hu
A Bibilában szereplő Ádám és Éva létezhetett - erre jutottak új bizonyítékok alapján az olaszországi Sassari Egyetem kutatói.
A bibliai Ádám és Éva valóban létezhetett olasz kutatók szerint. Új bizonyítékok igazolják a Biblia azon állítását, hogy ők ketten voltak az első emberek, akik a Földön megjelentek.
A Biblia Teremtés könyve szerint ez a pár volt az első ember, aki a Földön járt, miután Ádám és Éva porból meg lett alkotva.
Ádám és Éva egy varázslatos paradicsomban, az Édenkertben élt, amelyet a régészek Mezopotámia néven azonosítanak. Ez a titokzatos hely ma Kelet-Szíria szívében található, valamint Törökország északnyugati tájain és Irak nagy részén terül el.
Ádám és Éva valóban létezhetett
Nos, az újonnan felfedezett bizonyítékok megerősítik azt a feltételezést, hogy Ádám és Éva esetleg valóban léteztek.
Az olaszországi Sassari Egyetem tudósai úgy gondolják, hogy Ádám körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt létezett, és hasonlóan Éva életkoráról is megállapítható, hogy ezzel összhangban áll.
Olasz tudósok véleménye szerint a két egyén egy közös, ősi csoportból eredhetett.
Eric Cline professzor, a George Washington Egyetem elismert szakértője rámutatott, hogy a szöveg kontextusában van bizonyos érthetősége.
Kiemelte, hogy a bibliai leírás nem csupán annyit mond, hogy az a híres Édenkert "keleten", vagyis Izraeltől keletre helyezkedett el, hanem említést nyer benne a Tigris és az Eufrátesz folyók is, amelyek fontos szerepet játszanak a régió geográfiai meghatározásában.
Olvasd el ezt is: Így zajlott valójában a piramisok építése - rájöttek a tudósok?
Cline professzor említette, hogy széles körben elterjedt vélemény szerint ezen a területen, körülbelül 10 ezer és 20 ezer évvel ezelőtt, a neolitikus forradalom idején történt meg az első növények és állatok háziasítása.
A "termékeny félhold" néven ismert terület, amelyet két folyó ölel körül, gazdag tápanyagokban bővelkedő üledékeivel teremtette meg a lehetőséget az első magvak elvetésére és betakarítására az emberiség számára.
Ez a fejlődési folyamat elhozta azt az időszakot, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódról áttértünk a mezőgazdasági életformára. E változás nem csupán új megélhetési formákat teremtett, hanem megalapozta az első állandó települések létrejöttét is, ahol közösségek formálódtak és emberek együtt éltek.
Ez a vidék a Krisztus előtti negyedik évezredben, az öntözés felfedezésének köszönhetően, szinte mezőgazdasági paradicsommá alakult a helyi közösség számára.
Ezt az esetet tovább hangsúlyozva, érdemes megemlíteni néhány figyelemre méltó párhuzamot a teremtés bibliai narratívája és a régió legkorábbi mítoszai között.
A sumérok, akiket az emberi civilizáció hajnalának megtestesítőiként tisztelünk, hagyományozottak egy különleges mítoszt, amelyet Enuma Elish néven ismerünk. Ennek a kifejezésnek a jelentése: „a magasban létezik”. A történet az univerzumnak az ég és föld születéséről mesél, egy ősi, kaotikus víztömeg kibontakozásán keresztül, ami párhuzamba állítható a Genezisben található leírásokkal.
Néhány régész véleménye szerint a párhuzamok leginkább azzal magyarázhatók, hogy a sumér mítoszok a történelem folyamán, egészen az izraelitákig, átöröklődtek, egészen a Krisztus előtti második századig.
Ha ez valóban így van, akkor valószínű, hogy Ádám és Éva bibliai elbeszélése egy régmúlt történetet örökít meg, amely a civilizáció születésének pillanatait idézi fel, valahol a mai Irán vidékén.
A genetikai Ádám és Éva koncepciója izgalmas és sokrétű tudományos téma, amely a humán genetikával és az evolúcióval foglalkozik. E fogalom mögött az a gondolat áll, hogy minden emberi lény közös ősöktől származik, akik körülbelül 200-300 ezer évvel ezelőtt éltek. Ez a két egyén, akiket metaforikusan Ádámnak és Évának nevezhetünk, a legtöbb emberi génállomány alapját képezheti. A genetikai kutatások során a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a modern emberi populációk genetikai változatossága egy közös ősre vezethető vissza. Ez a felfedezés nemcsak a biológiai evolúció megértését segíti, hanem fontos kérdéseket is felvet az identitásról, az öröklődésről és az emberi kapcsolatok természetéről. A genetikai Ádám és Éva fogalma tehát nem csupán egy mítosz, hanem egy tudományos alapú elgondolás, amely arra világít rá, hogy mindannyian egy közös gyökérből fakadunk, így a különbözőségeink ellenére is összekapcsolódunk az emberi faj történetének szálain keresztül.
Talán meglepő lehet, de a tudományos közösség szerint minden élő ember egyetlen női ősre vezethető vissza. Őt nevezik "mitokondriális Évának", aki a közös női gyökereinket képviseli. Minden modern ember DNS-e végső soron ehhez a titokzatos nőhöz kapcsolódik, így egyfajta genetikai szál fűzi össze az emberiséget.
A közös ős létezésének magyarázata abban rejlik, hogy függetlenül attól, mekkora is volt az eredeti populáció, a valószínűségek azt mutatják, hogy a női leszármazottak többsége végül kihal.
Bár a mitokondriális Éva nem volt az első emberi lény, végül minden más női ági származás kihalt, és ezzel együtt nem tudták továbbörökíteni mitokondriális DNS-üket. Ez a genetikai anyag, amelyet az anyák átadnak gyermekeiknek, tehát egy különleges örökség, amely csak az ő vonalukban nemzedékről nemzedékre szállt.
A tudósok Ádám történetét is hasonló elgondolás alapján vizsgálták, miszerint szükségszerű, hogy létezzen egy "Y-kromoszómás Ádám", akinek a génjei alapját képezik a mai férfiak Y-kromoszómájának, amely minden élő férfi példányában megtalálható.
A DNS folyamatosan, állandó sebességgel gyűjti a mutációkat, ezért a kutatók ezt a "genetikai órát" használva képesek megállapítani, mikor élt az utolsó közös ős, akinek az összes ember DNS-e azonos volt.
A genetikusok 1987-ben világszerte 147 ember mitokondriális DNS-ét elemezték, hogy felfedezzék az emberi evolúció és a genetikai sokféleség titkait.
A DNS-ük különbségeinek összehasonlításával a kutatók képesek kiszámítani, hány mutációnak kellett bekövetkeznie legutóbbi közös ősük óta.
Ha ezt a számot osztjuk el a mutációk gyakoriságával, arra a következtetésre juthatunk, hogy a mitokondriális Éva valószínűleg Afrika földjén élt, körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt.
Hasonlóképpen, egy 2013-ban végzett kutatás, amelyben 1200 szardíniai férfi vett részt, felfedte, hogy az úgynevezett "Y-kromoszóma Ádám" körülbelül 180 ezer és 200 ezer évvel ezelőtt élt.
Természetesen senki sem gondolja, hogy minden ember egyetlen párból származik. Az Ádám és Éva története csupán két egyedi személyt képvisel a korabeli emberi közösségben, amely sok más egyénből állt.
A legutolsó közös ősünk valószínűleg több száz, sőt akár ezer évnyi távolságra élt tőlünk, és szinte biztos, hogy sosem keresztezte az útját a másiknak, így közös utódokról sem beszélhetünk.
Ádám és Éva különleges "státusza", mint az emberi faj közös ősöként, inkább tudományos elemzések és statisztikai modellek következménye, semmint valamilyen isteni beavatkozás terméke - állítják a kutatók.
