Szele Tamás: Székelyföld Békésben – egy különleges találkozás Székelyföld varázsa mindig is vonzotta az embereket, ám most egy újabb színt viszünk bele: Békés megye lenyűgöző tájain felfedezhetjük e gyönyörű régió szellemét. Szele Tamás írása nem csupán

Ma igencsak borongós napom volt, régóta nem éreztem magam ennyire lehangolt. Minden a lift váratlan leállásával kezdődött tegnap; szerencsére nem voltam benne, de hét emelet lefelé mégiscsak sok, felfelé pedig pláne. Ügyes-bajos dolgaimat próbáltam intézni, és az egyik hivatalban másfél órát ültem tétlenül, mire kiderült, hogy csupán hárman vagyunk az épületben: a portás hölgy, én, és persze a kutyája, akit szintén beleszámítva hárman voltunk. Kicsit vicces, de inkább csak szomorú volt a helyzet.

A képünk különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán illusztrációként szolgál, hanem a szóban forgó jelentés szerves részét képezi.

Tovább lépünk, ma itt ügyintézés nem lesz, ráadásul be kell ugranom a bankba is, mert egy elszámolási problémám akadt. Levontak ugyan egy közepes tételt, de az ellenértékét nem kaptam meg. Amikor belépek a bankfiókba, a hölgy döbbenten néz rám: „De hát én nem látom a központi adatokat, nem tudok segíteni!” „Csókolom, ez egy bankfiók?” „Igen, de kérem, értse meg…” Ekkor már pontosan tudom, hogy mit jelent ez: hazai bankfiók, Budapest szívében – ez mindent megmagyaráz. Nincs értelme tovább kínozni a szegény ügyintézőt, majd online megpróbálom rendezni, ha sikerül. Igaz, nálam van a tranzakciót igazoló blokk, papíralapú formában, amit valószínűleg be kéne mutatnom valakinek, de ezen a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaérkezünk. Most pedig irány a fodrász!

Az ember nem azért megy a fodrászhoz, mert kifejezetten élvezi a hajvágás folyamatát, hanem inkább azért, mert már elege van abból, hogy furcsán méregetik az utcán. Ráadásul a szakállam már olyan mértékben megnőtt, hogy simán eladhatnám valamilyen egzotikus törzs vezetőjének díszes öltözet gyanánt. Amikor belépek a borbélyhoz, látom, hogy több ember is várakozik, de az egyik borbély máris a szavaimat megelőzve feleszmél: "Elnézést, de a kollégám elment, és most egyedül vagyok. Ma nem tudom megcsinálni a haját, jöjjön vissza holnap, vagy beszéljünk telefonon, mikor lenne Önnek megfelelő, csak ma nem tudom megoldani..." Megértem, végül is ő is csak egy ember, és nem várható el, hogy képes legyen mindent egyedül elintézni. Nincs más választásom, irány a másik borbély, hátha ott jobban alakulnak a dolgok.

Ez már nem borbély, hanem műkörmös, és sajnos nem dolgozik. Végül is, teljesen mindegy, hogy az embernek van-e műkörme vagy éppen nyírott szakálla... Ezek után, némi aggodalommal a szívemben, felszálltam a metróra, mert attól féltem, hogy a peches napom folytatásaként a végállomásig valamilyen járvány tör ki a szerelvényen, vagy netán Richter-skála szerinti nyolcas erősségű földrengés rázza meg a várost. Szerencsére ez elmaradt, de a biztonság kedvéért úgy döntöttem, ma nem mozdulok ki a közvetlen környezetemből, hiszen nem szeretném másokat is megfertőzni a balszerencsémmel. Ilyen állapotban még egy üveggolyót is képes lennék elrontani.

Fontos hangsúlyoznom, hogy ilyen mértékű diszfunkcionalitást és működésképtelenséget még a Ceausescu-féle Romániában sem tapasztaltam.

Ma reggel - mert dolgozni kell - nézem a Magyar Hírlapot és meg kell állapítanom, hogy másnak sem volt tegnap a legjobb napja. Igen nagy ostobaságot sikerült leírni, melyet most én kell megmagyarázzak. Értem én, hogy őket ezért fizetik, de azért nem kéne megijedni a papírtigrisektől... már az írás címe is önmagáért beszél.

"A nyugati titkosszolgálatok célkeresztjébe került az erdélyi magyarság?"

Mindig is egyfajta távolságtartással viszonyultam a keleti kultúrákhoz... de most itt az idő, hogy alaposabban megismerjem, miről is van szó valójában.

"Az euroatlanti érdekeket veszélyezteti a magyar nemzetpolitika, ezért fokozni kell az Orbán-kormányra nehezedő nyomást az amerikai Robert Lansing Intézet szerint. A szervezet egyik legfrissebb, 2025. július 7-én publikált jelentésében azt állítja, hogy Orbán Viktor erdélyi látogatása "hibrid nyomásgyakorlási műveletek" előkészítése lehet, amelyek Románia szuverenitását, ezzel pedig az EU és a NATO egységét veszélyeztetik."

Igen, a "Lansing-jelentés" tényleg egy érdekes téma. Az Adevărul is kifejezte a véleményét róla, de teljesen más nézőpontból. Úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merültek fel.

Alapvetően az a probléma, hogy ez a szöveg nem felel meg egy valódi jelentés követelményeinek. A Lansing Intézet összes írása hasonló hiányosságokkal küzd, ami miatt ritkán hivatkozom rájuk. Az általuk közzétett anyagok inkább a jelentések vázlatainak tűnnek, és nem is igazán teljesek. Honnan tudom, hogy mire van szükség egy amerikai titkosszolgálati jelentéshez? A National Security Archive által közzétett titkosítás alól feloldott dokumentumok és elemzések alapján, amelyek világosak, jól szerkesztettek és megbízhatóak, nem csupán töredékek. Például nézd meg a nukleáris proliferáció elleni intézkedések 1969-1977 közötti időszakát, amely jól példázza a megfelelő formát és tartalmat.

Nos, ez nem egy hagyományos jelentés, sokkal inkább egyfajta vázlatos összefoglaló. A helyzet azonban az, hogy Meseországra tereli a figyelmet, amely a híres Üveghegyen túl terül el – vagy inkább innen nézve. De nézzük meg, miként tálalja a Magyar Hírlap ezt a témát!

"A dokumentum kifejezetten komoly fenyegetésként mutatja be a magyar kisebbségpolitikát, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy miért és mióta élnek nagy számban magyarok Románia területén. A történelmi kontextus teljes negligálása mellett a jelentés "problémaként" azonosítja a magyar oktatási és kulturális támogatásokat, a kettős állampolgárságot, az identitástudat ápolását, valamint a magyar külpolitika összes olyan szimbolikus gesztusát, amelynek címzettjei a külhoni magyarok.

A szerzők álláspontja szerint sürgető és provokatív javaslatokat fogalmaznak meg: az amerikai és román hírszerzési ügynökségeknek figyelemmel kell kísérniük a magyarországi támogatások alakulását, a kettős állampolgárság kérdését, valamint az esetleges "dezinformációs" kampányokat. Ezen túlmenően, az Orbán-kormányra az Európai Unió keretein belül diplomáciai nyomást is kellene gyakorolni. E javaslatok nem csupán Magyarország nemzetközi helyzetét befolyásolják, hanem hatással vannak a határon túli magyarság mindennapjaira, identitására és kulturális intézményeinek jövőjére is. Az amerikai álláspont szerint fontos lenne, hogy az erdélyi magyar közösséget integrálják a román társadalomba.

Nos, a "Lansing-jelentésben" ezzel kapcsolatban egy szó sem esik. Az integrációval kapcsolatosan például egy árva hang sem található benne. Engedjétek meg, hogy szó szerint idézzem a "bicskanyitogató" javaslatok összegzését:

Orbán Viktor romániai nyilatkozatai egy olyan fejlődő stratégiát tükröznek, melyben a nacionalizmus, az identitáspolitika és a geopolitikai manőverezés összefonódik. Habár jelenleg még a puha hatalom keretein belül mozog, ez az irányvonal aggasztó hatással van a regionális stabilitásra. Románia, valamint a tágabb euroatlanti közösség számára létfontosságú, hogy Orbán kulturális diplomáciáját ne csupán az identitás kedvező megnyilvánulásaként értékeljék, hanem mint egy lehetséges destabilizáló tényezőt a többpólusú hibrid csatatéren.

Ezzel talán még nem lenne probléma, csupán nem értem, a Magyar Hírlap miért interpretálta ezt ennyire eltérően. Miért, miért... a pénzért? Az igazi gond az, hogy az eredeti "jelentés" valóságos ostobaságok tárháza. Néhol még angol szavak sincsenek, bár nem tudom megmondani, milyen nyelven bukkannak fel olyan kifejezések, mint a "Fundungan-language" vagy a "Rering in Romaniavin government". Szinte biztos vagyok benne, hogy sem a bantu, sem a kantoni kínai, de még az óangol sem illik ide. Valami egészen különleges, ami tulajdonképpen semmiféle értelmet nem hordoz.

Az iromány Orbán Viktor erdélyi "beszédét" említi. Nos, utoljára Kincses Előd temetése alkalmából járt ott, csak éppen beszédet nem tartott. Nyilatkozott a Krónikának, ez tény, de az nem beszéd volt. Ezzel a nyilatkozattal nekem is vannak bajaim, szóval kicsit sem mosdatnám azt az embert, akit "meglepett, hogy vihart kavart" a kiállása George Simion mellett, vagy aki képes volt azt mondani ebben a nyilatkozatban, miszerint "Kiváló mondataim vannak, most meg tudom mondani, mit fogok mondani öt év múlva a legközelebbi itteni választáskor."

Inkább előre árulja el, kiket fognak vonzani ezek a "kiemelkedő kifejezések".

Tovább haladva meglepő földrajzi érdekességekre bukkanunk. A Robert Lansing Intézet által készített térkép szerint Székelyföld valójában a magyar Hajdú-Bihar és Békés megyék területén helyezkedik el (csak úgy mellesleg, nem "vármegye" formában), sőt, még Csongrád megye egy kis részébe is benyúlik. Ezt a témát talán érdemes lenne megvitatni az érintettek körében, hiszen a helyiek - mindkét oldalon - teljesen eltérő információkkal rendelkeznek. Ha valóban így lenne, akkor magának az iratnak semmiféle relevanciája nem lenne, de igazából így sincs, csak a mi esetünkre ez másképp érvényes.

Az egész történet végkicsengése körülbelül olyan, mintha Orbán Viktor tíz-tizenkét évvel ezelőtti törekvéseit - melyeknek kilencven százalékát már fel is adta - a mai külpolitikai környezetben próbálná meg valaki értelmezni. Olyan valaki, akinek fogalma sincs sem Magyarországról, sem Romániáról, és Európa térképét utoljára az általa látogatott kelet-texasi elemi iskola negyedik osztályában látta, akkor is csak a földgömbön és futólag. A "soft power" gyakorlása a romániai magyar papíralapú napisajtó támogatásának legnagyobb részbeni megszüntetése után - és erre több évvel ezelőtt került sor - nevetséges. Ami valóban veszélyes, az Orbán oroszbarát álláspontja, amelyet egyesek - távolról sem minden romániai magyar - magukévá tehetnek és néha tesznek is. De ezzel Magyarországon sem tudunk mit kezdeni.

Komolyan lehet venni ezt az úgynevezett "Lansing-jelentést"? Feltétlenül, ha az ember ezért fizetik, egyébként nevetséges és szánalmas ostobaságok halmaza. Olyan ember vagy emberek tollából, akik hiányos, elavult és téves információkat dolgoztak fel.

Van-e bármilyen kapcsolata a Robert Lansing Intézetnek az amerikai titkosszolgálatokkal?

Nos, a vezetőinek valóban van szolgálati múltja, de hogy most, jelenleg lenne közük ilyesmihez, azt nem merném állítani. Korábban is láttam tőlük téves elemzéseket, bár ez a mostani mindegyiken túltesz - ebben a helyzetben az ember elolvassa ugyan, amit írnak, legfeljebb nem ad hitelt a szavaiknak. Sem most, sem a jövőben. Valódi szolgálat különben sem szellőzteti az aktuális jelentéseit a világhálón. Felesleges tehát riadozni a "nyugati titkosszolgálatok célkeresztjétől", szerintem annyi történt, hogy dilettáns emberek írtak egy fogalmazást valami olyasmiről, amihez egy kicsit sem értenek, ezt pedig más emberek - az Adevărulnál és a Magyar Hírlapnál - felhasználták arra, hogy riadót fújjanak. Hamis riadót, de mondom, akit ezért fizetnek, az a szúnyog árnyékát is láthatja kardfogú tigrisnek. És a zümmögését is hallhatja farkasüvöltésnek.

Székelyföld Békés és Hajdú-Bihar területén található, Franciaország és India határvonalán. Grönlandot Puerto Ricóra költöztetjük, Alaszkát pedig Hawaiira, míg a kökösi hidat a Temze folyóra helyezzük. Észreveheti, hogy így kezdődik a dezinformáció terjedése. Már a kiindulópont is torz, és ha ezt csak kétféleképpen értelmezzük, vagy túlozzuk, máris a pánik szélére sodródunk.

Ha a RIA Novosztyi és a TASZSZ is bekapcsolódik a történetbe, akkor garantáltan káosz következik. A Jenyiszej folyót azonnal összekapcsolják a Halál Völgyével, ezzel Libéria váratlanul hozzáférést kap a sarkvidék titokzatos világához.

Ezzel a néhány sorral szeretném megelőzni a dolgok kedvezőtlen alakulását.