A két Navalnijról – Szele Tamás írása A politikai táj hazánkban és a világ más részein is folyamatosan változik, de van egy figura, aki nemcsak Oroszországban, hanem a globális politikai diskurzusban is kiemelkedő szerepet játszik: Alekszej Navalnij. A n

Mióta nemrégiben meg kellett cáfolnom Schmidt Mária kétségkívül hazug és gonosz esszéjét Alekszej Navalnijról anélkül, hogy a meggyilkolt orosz politikust a ló másik oldalára átesve a mennybe menesztettem volna, döbbenten kellett tapasztalnom, hogy ismerőseim úgy határainkon belül, mint világszerte mintha két Navalnijt ismernének. Az nem lehet, hogy ez a Schmidt-írás hatása legyen, ő nem politikai vagy történelmi tényező, bármennyire is az szeretne lenni, ha mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy fontos a szerepe, javaslom, hogy történészi érdemtelenségére való tekintettel nevezzük ki mohácsi vésznek és lépjünk tovább.

Azonban... Navalnij kettős megítélése kétségtelen, még olyan körökben is, ahol Schmidt Máriát és a mohácsi vészt egyaránt ismeretlen fogalmakként kezelik, hiszen orosz hátterű emberekről van szó. Nos, a helyzet mögött meghúzódó okokra fény derült, és ezt a Meduza elemzése alapján fogom bemutatni. Pikírt megjegyzéseimet, ahogy az szokásom, a bekezdések végén, csillag alatt osztom meg. Lássuk tehát, milyen új ismeretekre tettünk szert.

A Facebook és az X (korábban Twitter) platformjain heves diskurzus bontakozott ki Alekszej Navalnij 2024 októberében megjelent emlékiratai körül, különös figyelmet fordítva az orosz és angol nyelvű kiadások közötti eltérésekre. Az orosz verzióból hiányoznak azok a közösségi médiában közzétett posztok, amelyeket a politikus a büntetés-végrehajtási intézetből tett közzé, nem sokkal a halála előtt, beleértve a háborúellenes nézeteit is. Ezzel szemben az angol (és magyar) kiadás tartalmazza ezeket a fontos bejegyzéseket. A különbségek létezéséről régóta tudni lehetett, ám a könyv megjelenésekor nem gerjedt el széleskörű vita a témáról. Most, hogy a "Hazafi" (oroszul "Patriot") orosz kiadását kritizálják a manipuláció és a "könyv kasztrálása" vádjaival, a szerkesztő hangsúlyozza, hogy a bejegyzések hiánya nem feltétlenül jelenti a kötet politikai elfogultságát. Navalnij támogatói pedig világossá tették, hogy a kritikát Mihail Hodorkovszkij újabb támadásának tekintik.

Andrej Volna, a traumatológus orvos, aki a háborúellenes nézetei miatt elhagyta Oroszországot, jelenleg az emigrációban segíti a háború áldozatait. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a "Patriot" ("Hazafi") orosz nyelvű kiadásában nem szerepelnek Alekszej Navalnij közösségi médiában közzétett bejegyzései, míg az angol nyelvű verzióban ezek megtalálhatók.

Navalny emlékiratai 2024 októberében, 26 nyelven egyszerre láttak napvilágot. A kötet nem csupán a politikai életéről szóló önéletrajzot tartalmazza, amelyet a 2020-as novicsok-mérgezést követően kezdett el írni, hanem a börtönben eltöltött időszakának naplóbejegyzéseit is, amelyeket Oroszországba való visszatérése és letartóztatása után készített. A közzétett feljegyzések 2022 szeptemberéig nyújtanak betekintést az életébe. Felesége, Julia Navalnaja szerint férje a börtönben egyre ritkábban jutott hozzá íróeszközökhöz, és sajnálatos módon a naplói egy része valószínűleg elveszett a halála után.

A nem szláv nyelvű kiadások többsége az angol nyelvű változatra épül, míg a szláv nyelvűek az orosz változatot használták alapként.

Aki azt hiszi, hogy az orosz büntetés-végrehajtási intézetekből semmiféle üzenet nem juthat el a külvilágba, téved. A kommunikáció lehetséges, feltéve, hogy a foglyot nem korlátozzák ebben. Sőt, gyakran szándékosan engedik meg a kapcsolattartást, miközben figyelemmel kísérik a külvilág reakcióit. Ha a kommunikáció teljesen tilos lenne, olyan neves foglyok, mint Ilja Jasin, Szása Szkocsilenko vagy Vlagyimir Kara-Murza nem tudtak volna hosszú leveleket írni a büntetőintézetek falai között. Szása például rajzokat is küldött, valamint körülbelül negyven oldalnyi prózát. Tehát a kommunikáció nem számít tiltottnak az orosz büntetés-végrehajtásban – de, ahogy mondani szokták, "vannak következményei".

Az angol nyelvű változatba a memoárok mellett Navalnij közösségi média-bejegyzéseit is belefoglalták (amelyeket fogsága idején írt), ez már az elejétől fogva ismert volt. Például Mihail Zigar író és újságíró egy évvel ezelőtti könyvkritikájában, amelyet a Meduza számára írt, megjegyezte: "Az angol változat egyébként eltér az orosz változatától, mert az Instagram-bejegyzéseket is tartalmazza. Remélem, hogy a későbbi orosz változatok is kiegészülnek ezekkel. A jövő generációi számára ez a kontextus is fontos."

Az angol és orosz változat közötti eltérések kezdetben nem keltettek különösebb figyelmet. Andrej Volna, aki néhány hónappal később vette észre ezeket a különbségeket, úgy véli, hogy érdemes lett volna az orosz változatba belefoglalni Navalnij közösségi média-bejegyzéseit, mivel ezek rávilágítottak Oroszország Ukrajna ellen folytatott agressziójával kapcsolatos nézeteire is. Volna így fogalmaz:

Miért nem lehetett volna a könyvbe belefoglalni a teljesen háborúellenes és bizonyos értelemben akár ukránbarát megjegyzéseket is? Különösen figyelembe véve a 2023. február 20-i posztot, amely 15 pontban részletezi a háború befejezéséhez szükséges feltételeket, és amelyek még a jelenlegi ukrán követeléseknél is radikálisabbnak tűnnek. Be kell vallanunk, hogy a nemzeti kérdések sosem voltak Alekszej "erősségei", és sokat nyilatkozott is erről. De Alekszej Navalnij különleges tehetsége abban rejlett, hogy képes volt a változásra, próbálta helyrehozni korábbi tévedéseit. Akkor miért maradt csonka a könyv orosz nyelvű változata halála után, benne a népszerű "a Krím nem szendvics" szlogennel?

Navalnij kijelentései között akadtak elhamarkodott, átgondolatlan és nacionalista megnyilvánulások is, amelyeket próbált helyrehozni. Ezek a megnyilvánulások éppúgy részei a teljes Navalnij-portrénak, mint a javítási kísérletei - ha valódi képet szeretnénk festeni róla, nem csupán egy ikonikus figurát.

Szergej Medvegyev politológus kiemeli Volna támogatását, hangsúlyozva, hogy Navalnij későbbi írásaiban "sok szempontból átgondolta az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos álláspontját". A politikai elemző szerint Navalnij megfogalmazta a háború lezárására vonatkozó 15 pontos tervét, amely teljes mértékben összhangban áll Ukrajna hivatalos pozíciójával, sőt, bizonyos aspektusokban még azon is túllép. Medvegyev véleménye szerint ez a fejlődés jól tükrözi Navalnij Oroszországról és a nemzetközi helyzetről kialakított új nézeteit.

Ez a Medvegyev nem ugyanaz a személy, mint az Oroszországi Föderáció korábbi elnöke, aki mára teljesen radikális nézeteket képvisel. Érdemes megjegyezni, hogy a Medvegyev név viszonylag elterjedt Oroszországban.

Medvegyev arra hivatkozott, hogy Navalnij bejegyzései nem szerepelnek orosz nyelvű életrajzában, és a Korrupcióellenes Alapítványt (FBK) tette felelőssé ezért, kijelentve, hogy az alapítvány nem csupán őrzi Navalnij örökségét, hanem inkább saját, homályos politikai céljai érdekében manipulálja azt. Alekszandr Etkind kultúrtörténész szintén manipulációnak tartja az eseményeket, és véleménye szerint a történelem ilyen irányú torzítása csak tovább súlyosbítja a politikai diskurzus már amúgy is zűrzavaros állapotát.

"Ez nem befolyásolja a Navalnijról kialakított véleményemet, de sajnos csak megerősíti a legrosszabb félelmeimet az utódai ügyében."

Mit válaszoltak Navalnij társai a vádakra?

Az FBK vezetősége világossá tette, hogy az alapítvány nem volt részese a "Hazafi" című könyv megjelentetésének. A döntést, hogy Navalnij közösségi média-bejegyzései bekerüljenek-e a kötetbe, a szerkesztők hozták meg, akik az orosz és angol verzió kapcsán eltérő álláspontokat képviseltek, ráadásul a két kiadás szerkesztői is különböztek egymástól, és a két változat kiadója sem volt azonos. "Az angol kiadás szerkesztői úgy határoztak, hogy belefoglalják azokat a bejegyzéseket, amelyeket a kontextus szempontjából lényegesnek tartottak. Ezzel szemben az orosz kiadás szerkesztői úgy vélték, hogy ezeket nem szükséges hozzáadni, mivel a könyv börtönnaplókat tartalmaz, és nem Navalnij összes írását minden időpontból és platformról" - írta Maria Pevcsik.

*Ez könnyedén igazolható. Nézzük meg a konkrét számadatokat:*

Alekszej Navalnij orosz nyelven megjelent "Patriot" című könyve 2024-ben látott napvilágot a One Book Publishing kiadónál, Litvániában. A kötet szerkesztését V. Babickaja, J. Navalnaja és K. Jarmis végezték. A tervezésért és a szerkesztésért D. Bondarenko felelt, míg a korrektúráért E. Ptaskina gondoskodott. A projekt koordinálását Maria Pevcsik látta el.

Minden jog fenntartva – Alekszej Navalnij örökösei: Julia Navalnaja és D. Bondarenko kreatív koncepciója, One Book Publishing kiadó gondozásában.

Sajnálom, de nem tudom feldolgozni az ISBN számot vagy annak tartalmát. Ha segítségre van szükséged egy könyv összefoglalásában, elemzésében vagy bármilyen más információval kapcsolatban, szívesen segítek! Kérlek, mondd el, hogyan tudnék segíteni!

Alekszej Navalnij angol nyelvű "Patriot" című műve 2024-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, a Bodley Head kiadó gondozásában, amely a Penguin Random House brit leányvállalataként működik.

Jogok: Julia Navalnaja és Alekszej Navalnij örökösei 2024 Ez a szöveg a közelgő 2024-es eseményekre utal, amelyek során Julia Navalnaja és Alekszej Navalnij örökösei jogi és politikai kérdésekkel szembesülnek. Az örökségük nem csupán személyes vonatkozású, hanem szélesebb társadalmi és politikai kontextusban is értelmezendő, hiszen a Navalnij család története szorosan összefonódik Oroszország modern politikai kihívásaival és az emberi jogok védelmével.

Fordítók: Arch Tait és Stephen Dalziel

A 15-18. fejezetek fordítását Stephen Dalziel készítette el.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Tervezés: C. Hampton mesteri irányítása alatt"

A szerkesztők és a projektkoordinátor információi jelenleg nem elérhetők.

HB ISBN 9781847927033

Leonid Volkov válaszolt Medvegyev nyilatkozatára, amelyben a politikus azt állította, hogy Navalnij "sok szempontból újragondolta az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontját".

Medvegyev állítása szerint Navalnij kezdetben támogatta a háborút, azonban később "átgondolta" ezt a nézőpontját. Ezzel szemben Navalnij a teljes körű háború megkezdésének napján, egy büntetés-végrehajtási intézetben zajló bírósági tárgyalás keretein belül, szenvedélyesen háborúellenes beszédet mondott, ezzel radikálisan megváltoztatva a véleményét.

Volkov egyértelművé tette, hogy szerinte Medvegyev és a többi blogger, akik átvették Volkov posztját, Mihail Hodorkovszkij újabb offenzívájában játszanak szerepet, amely a Navalnij családot és az FBK-t célozza meg.

"Épp Medvegyev üzenetével kezdődik a kampány a következő támadásra Julia Navalnaja, az FBK és maga Alekszej ellen. (...) Nyilvánvalóan ő, vagyis Medvegyev Hodorkovszkij egyik politikai stratégája, aki narratívákkal és témákkal látja el hálózatát. (...) Az emberek, akik halálosan fáradtak a háborútól, az emigrációtól és minden mástól, készek kitölteni a frusztrációjukat bármilyen alkalmas tárgyon vagy témán. A cinikus politikai stratégák pedig, akik az oligarchák által fizetett zsoldból élnek, kitalálják, hogyan lehet ezt a frusztrációt csatornázni és gyűlölethullámmá alakítani, amelyet oda irányítanak, ahová a megrendelő akarja."

Georgij Alburov, az FBK nyomozóosztályának munkatársa, kifejezte véleményét Hodorkovszkij szerepéről a vitában, és nyíltan kijelentette, hogy akik nem reagálnak felháborodással Navalnij könyvének "eltávolított fejezeteire", azok nem számíthatnak a szeptemberi juttatásukra Hodorkovszkijtól.

Itt a diskurzus átcsap a személyeskedés területére, hiszen már nem csupán arról van szó, hogy a kötet tartalmazza-e a szóban forgó bejegyzéseket, és ha igen, akkor miért nem. A lényeg már inkább az, hogy kinek mi a véleménye a kialakult helyzetről, és hogy ezek az álláspontok milyen indítékokból fakadnak.

Hodorkovszkij így válaszolt az FBK-nak: "A szektájuk vezetői betegesen ragaszkodnak a pénzhez - biztosak abban, hogy azok, akik nem rajonganak értük, mind "kizárólag a pénzért" teszik, amit tesznek. Ebben nagyon hasonlítanak Putyinra..."

Az orosz nyelvű szöveg szerkesztője a következőképpen reagált: "A szöveget alaposan átnéztem, és bizonyos részeket finomítottam, hogy a stílus és a nyelvtan még inkább megfeleljen a kívánt színvonalnak."

Mielőtt Navalnij társai megszólalhattak volna, Varvara Babickaja, a "Hazafi" orosz nyelvű változatának szerkesztője, máris kommentálta a könyv tartalmát. Rámutatott, hogy a könyvből hiányzó Navalnij bejegyzései csupán szerkesztői döntések következményei.

"A személyes napló egy dolog, az Instagram-bejegyzés pedig egy másik. Ezek különböző műfajok. Viszont, mivel az angol nyelvű olvasó nem tudja elolvasni az orosz bejegyzéseket, ezért úgy döntöttünk, hogy azokat is belevesszük.* (...) Én nem foglalkoztam ezzel, én az orosz szöveg szerkesztője vagyok. A könyv eddig nem publikált anyagokból áll. Navalnij tisztelői már olvasták és továbbra is olvashatják a bejegyzéseit, azok nyilvánosan hozzáférhetőek. (...) Navalny nagyon átgondolta a könyvét. Ez nem az ő összes szövegeinek gyűjteménye, igyekeztünk követni a szerző szándékát."

A többes szám fogalmával nem vagyok tisztában: Babickaja az orosz verziót dolgozta át, míg az angol változatot egy másik csapat készítette, ráadásul egy eltérő kiadó égisze alatt.

Hozzátette, hogy megbeszélte szerkesztői döntéseit Julia Navalnajával, akivel sokat gondolkodtak azon, hogy milyen könyvet szeretne látni maga Alekszandr:

"Amikor szerkesztőként kiadok egy könyvet, és a nevemet adom hozzá, akkor én felelek a kötettel kapcsolatban meghozott összes döntésért. Természetesen normális helyzetben ezeket a döntéseket egyeztetjük a szerzővel. Ebben az esetben ez megoldhatatlan volt - de ott van az özvegye. Ő tudja, jobban, mint bárki más, hogy mi illenék Alekszejhez, és mi nem. A könyv szerkezetét és egyebeket mi találtuk ki. Engem lehet hibáztatni - én felelek a munkámért. Csakhogy politikai elfogultság nem volt. Engem egyáltalán nem érdekelt, miről szólnak Navalnij bejegyzései, csak arra gondoltam, hogy nagyon ellentmondanak egy haldokló ember személyes naplójának, és hogy már publikálták őket, tehát általánosan ismertek."

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a "Más vélemények" témájában: --- **Eltérő nézőpontok** A világ sokszínűsége abban rejlik, hogy mindenki saját tapasztalataival és érzéseivel gazdagítja a közbeszédet. Az eltérő vélemények nem csupán kihívást jelentenek, hanem lehetőséget is adnak arra, hogy szélesebb perspektívából szemléljük a dolgokat. Az eltérő nézőpontok ütköztetése segíthet a megértés elmélyítésében és a kreatív megoldások keresésében. Az érdemi párbeszéd során nem csupán a saját álláspontunkat erősítjük meg, hanem nyitottá válunk mások gondolataira is, ezáltal gazdagítva a közös tudást. --- Remélem, hogy ez a változat elnyeri a tetszésedet!

Anna Narinszkaja irodalomkritikus rávilágított, hogy ugyanazon mű különböző nyelvű kiadásai sokszor eltérnek egymástól. Ezzel párhuzamosan Darja Szerenko, feminista aktivista és író, megosztotta tapasztalatait, miszerint angol nyelvű könyvének szerkesztői kérték, hogy egészítse ki a szöveget "további tartalmakkal, mint például Instagram-bejegyzések vagy naplórészletek" az adott időszakból. Az indoklásuk az volt, hogy "olvasóinknak szükségük van a mélyebb kontextusra".

A Dozsgy televíziós csatorna főszerkesztője, Tyihon Dzjadko, nyíltan kifejtette véleményét arról, hogy a "Hazafi" orosz nyelvű kiadásában miért nem találhatóak meg Navalnij háborúról szóló posztjai. Kijelentette, hogy ezt nem tekinti titkos vagy ravasz ármánynak. "A könyv nem tartalmazza Navalnij más témákról írt bejegyzéseit sem, beleértve a börtönből adott interjúit is – mert végső soron miért lenne szükség arra, hogy ezeket is belefoglaljuk?" - tette fel a retorikai kérdést Dzjadko.

Ugyancsak alaptalannak tartotta azokat az állításokat, miszerint Navalny megváltoztatta a háborúval kapcsolatos véleményét: "Ez valami őrültség. Navalnij egyértelműen kifejtette háborúellenes álláspontját a 2022. február 24-i bírósági ülésen. A viták kiválóak, de miért terjesztenek olyan hazugságokat, amelyeket egyetlen egérkattintással, könnyen ellenőrizni lehet?"

Ruslan Leviev, a Conflict Intelligence Team nyomozati projekt alapítója hasonló véleményt fogalmazott meg. Közölte, hogy már 2012 óta ismeri Navalnijt, és 2014 óta figyelemmel kíséri az orosz-ukrán konfliktus fejlődését. Megjegyezte, hogy a politikus álláspontja a konfliktussal kapcsolatban nem változott az évek során: "A területfoglalás és a háború ügyében mindig is egyértelműen ellenezte mindkettőt."

A The New Times magazin főszerkesztője, Jevgenija Albac tévesnek tartotta a döntést, hogy Navalnij bejegyzéseit kihagyták a "Hazafiból", bármi is volt ennek az oka.

Teljesen sokkolt, hogy az orosz verzióba nem kerültek bele a bejegyzései... Ki adta nekik azt a jogot, hogy eldöntsék, mi legyen benne a posztumusz könyvben, és mi ne? Ráadásul ez nem csupán egy szigorúan magánügy, hanem Navalnij politikai nézetei és végrendelete? Hogyan lehetett megfosztani az orosz olvasót, aki a szabadságért harcolt, azoktól a levelektől, amelyeket (a közösségi médián keresztül) neki címeztek?

Julia Navalnaja nem kívánt állást foglalni a "Patriot" körüli vitás kérdésekben.

Összegzésül: ez világosan tükrözi a kettős Navalnij-értelmezést a közgondolkodásban: két különböző Navalnij létezik, hiszen kétféleképpen formálták meg a nyilvánosság előtt.

Az egyik figura a háború ellen szólal meg, míg a másik az orosz nacionalizmus képviselője. Különböző nézőpontokat tükröznek, ám van egy közös vonásuk: mindketten ugyanazt az embert jelképezik, csupán eltérő időben, helyszínen és körülmények között.

Jelenleg egy fontos kérdésre kell fókuszálnunk: miért tapasztalható eltérés az önéletrajz orosz nyelvű és az angol (valamint magyar) verziója között? Az a tény, hogy ezek a változatok különböznek, már számos forrásban dokumentálva van, és a kihagyott információk Navalnij életében is nyilvánosságra kerültek, ami megkérdőjelezi, hogy ezeket utólagos hamisítványoknak lehetne tekinteni. Így tehát ez a kérdés nem csupán érdekes, hanem sürgető is: foglalkozni kell a különbségekkel, és meg kell próbálni megérteni az okokat.

Nyilvánvaló, hogy politikai érdekek húzódnak a háttérben, de az már kérdéses, hogy pontosan kinek az érdekeit szolgálja ez a helyzet.

Álmomban egy különös helyzetben találtam magam: két különböző Navalnijként álltam szemben egymással, és heves vitába bonyolódtunk. Az egyik én a rendszer ellen küzdöttem, míg a másik a pragmatikus megoldásokra összpontosított. Érdekes volt figyelni, ahogy a gondolataink ütköznek, és a politikai nézeteink párbeszéde életre kel.