Szabad lélek, hegedű a kezében – ma Pauk György, a komolyzene nemzetközi ikonja előtt hajtunk fejet.
Pauk György, aki november 18-án, 88 éves korában távozott az élők sorából, a zenei hagyományok megőrzésének és továbbadásának egyik kiemelkedő alakja volt. Az ő példamutató magatartása és erős morális értékrendje inspirációt nyújtott mindenkinek, ahogyan hegedűje hangzása is egyedülálló módon szívből jövő és szabadon áramló volt.
„Vigyázz a fiamra!” – hangzottak el a nagymama szavai, miközben a nyolcéves gyermekét, Pauk Györgyöt, szívvel-lélekkel bízta a zongorista Lustig Magdolna. 1944 sötét napjaiban a nyilasok elhurcolták őt és férjét, Pauk Imrét, így a kisfiú hirtelen árvaságra jutott. Alig egy év elteltével, a Zeneakadémia kapui előtt már csodagyermekként állt, a legrosszabb emlékek árnyékában, de a legszebb lehetőségek vártak rá. Ezen a helyen, ahol a tehetség és a szenvedély találkozik, György felfedezhette a zenében rejlő varázslatot, ami talán segített neki feldolgozni a történelem gyilkos borzalmait.
A kisfiú, alig néhány év elteltével, egy izgalmas utazáson találta magát a művészképző falai között, ahol Zathureczky Ede tanítványai közé került. A legendás Zathureczky életre szóló tudást adott át neki, megtanítva, hogyan engedje szabadon áramlani a zenét, amelyet a hegedű hivatott megszólaltatni. Zathureczky, akárcsak Szigeti József és Székely Zoltán, a korábbi nagy virtuóz, Hubay Jenő hagyományait örökítette tovább a Zeneakadémián. Így vált Pauk György is a mester tudásának letéteményesévé, aki mélyen hitt abban, hogy "a hegedűhangnak olyannak kell lennie, mint a gyönyörű énekhangnak [...]. Számomra elengedhetetlen, hogy a hegedűhang teljesen szabad legyen, szabadon áramoljon és ömöljön."
