Siófokon az ellátás elfogadható, de a menü inkább azoknak ajánlott, akiknek nem érzékeny a gyomruk.

A nagy háborúk árnyékában is vibráló élet pulzált a magyar tenger partján. A Balaton nyarai ekkor is a pihenés és feltöltődés színterei voltak.

Izgalmas kérdés merül fel: hogyan formálta a Balaton nyári szezonját az országot sújtó nagy háborúk időszaka? Bár nyilvánvalóan érezhető volt a világégések hatása, meglepő módon a szórakozás és a pihenés maradt a középpontban. A Balaton partján a háborús körülmények ellenére is az emberek igyekeztek megtalálni a boldogságot és a kikapcsolódás lehetőségeit.

A Balaton nyarai a háborúk idején különös és ellentmondásos emlékeket idéznek fel. A tó kék vizének csillogása és a napfényes partok ellentétben álltak a világban dúló feszültségekkel. A nyári hónapokban sokan kerestek menedéket a Balaton nyugalmában, miközben a háttérben a háborúk árnyai vetültek a mindennapokra. A strandok zsúfoltságát nem csupán a napozni vágyó emberek, hanem a menekültek is színesítették, akik a háború elől menekülve találtak ide egy kis nyugalomra. Az élet a tó körül nem állt meg; a horgászok, a vitorlások és a családok együttélték az élet apró örömeit, még akkor is, amikor a világ körülöttük lángokban állt. A Balaton nem csupán a pihenés helyszíne volt, hanem egyfajta szimbólum is, amely a reményt és a békét jelképezte a háborús időkben. A naplementék varázsa és a víz csobogása sokak számára jelentett menekülést a valóság elől, és emlékeztette őket arra, hogy a szépség még a legsötétebb időkben is létezhet. E nyarak történetei ma már a múlt fátylával borítva, de a Balaton örök varázsával még mindig élnek a szívünkben.

Az I. világháború kezdetén, 1915-ben meglepetéssel fogadták Siófok, Balatonfüred és Keszthely látogatói, amikor híre ment, hogy katonai kórházakat létesítettek a településeken. Azonban a következő nyári szezonra a nyaralók száma ismét emelkedett, és az emberek fokozatosan megbékéltek a sebesült katonák jelenlétével. A korabeli tudósítások és híradások alapján kiderül, hogy az 1917-es és 1918-as években a tóparti fürdők látogatóinak száma ismét növekedett, és a külföldi, főként osztrák vendégek is felbukkantak. A háború hatásai a szolgáltatások színvonalán nem voltak érezhetők, ám a vendéglátás árai már annál inkább. Egy 1918 nyarán készült jelentés így fogalmazott: "Füreden és Siófokon az éttermek ellátása viszonylag tűrhető, de aki jól szeretne lakni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Különösen Siófokon egy személy napi költsége akár száz koronába is kerülhet. Ilyen összegért viszont már kedvező körülmények között étkezhet az ember. Füreden egy ebédmenü ára tíz korona, míg Siófokon a bővített változatért tizennyolc koronát kérnek. Ezen az áron leves, hús, főzelék, tészta és egy darab körte jár. Siófokon még egy úgynevezett előétel is dukál. Azonban a menü nem feltétlenül a gyomorérzékenyeknek való. Aki rendes ebédre vágyik, az húsz-harminc koronánál kevesebbért nem ülhet le az asztalhoz sem ebédre, sem vacsorára."

* A későbbiekben az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a bizonytalan belpolitikai helyzet - az őszirózsás forradalom, a proletárdiktatúra -, majd a trianoni békediktátum országra gyakorolt korlátozó hatásai egy időre visszavetették a Balaton vidékének turisztikai felfutását.

A második világégés idején némiképp másképp alakult a helyzet. A kezdeti évek békésen teltek, de a második világháború nagyban érintette e vidéket. A háború első éveiben a Balaton igen békés helyszínnek számított. 1940-ben Márai Sándor is megfogalmazta, hogy a háború végül ráébresztette a magyarságot a hazai táj szépségére: "A Balaton kínai selyem-simaságú vizében úsztál, s amíg a puha és ismerős elem tested és sorsod ringatta, nem nyafogtál többé a Földközi-tenger után..." - fogalmazott. A korabeli eseményeket, rendezvényeket, összejöveteleket továbbra is megtartották, s nem csökkent, hanem emelkedett a látogatók száma. A Balaton szinte a béke szigetének számított a korszakban: "Esténkint a pompás Casino-kertben, az ország legnagyobb és legszebb táncparkjában világhírű művészek lépnek fel, hogy a ragyogó műsor után átvegye uralmát a csillagos éjszakák felett a táncoló párok csodálatosan szép serege..." - adta hírül az újság a siófoki esték hangulatát 1942-ben, 1944-re azonban nagyban megváltozott a balatoni nyár. Egyrészről sok esetben az egyes településekről menekülni kényszerültek az állandó lakosok, másoknak - főként a fővárosi lakosságnak - sokszor menedéket jelentett a Balaton vidéke. A Balaton mentén 1944 decemberétől 1945. március 30-ig húzódó harcok pusztításai, majd a szovjet megszállás 1945-re igencsak megváltoztatta e vidék addigi békés arcát. A háború befejezésével új világ köszöntött be, majd a kommunizmus államosítási hulláma nagyrészben elvette a villatulajdonosok tavi nyaralóit. Itt állami üdülők nyíltak, amelyekbe államit támogatással, legtöbbször ingyen utazhattak az ország minden tájáról. A korabeli lapok diadalittasan számoltak be a teltházakról, nyaralók létszámának emelkedéséről. Csalóka számok ezek, hiszen egy központilag irányított üdülési rendszer alakult ki, amely már köszönőviszonyban sem volt a háború előtti állapotokkal. Sok mindent megélt és átélt ez a vidék, melyre a háborúk részben rányomták a bélyeget, de a turizmus esetében nagy visszaesést nem jelentettek.