Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: "Nyilvánvalóan: Cyrano de Bergerac."

Az alábbi kiváló írást először 2015. április 14-én publikáltuk.

"Én vagyok az úrhölgy, életem színpadának főszereplője, így határoztam" - fogalmazta meg a legkiválóbb magyar író a Kis magyar pornográfiában. Az úrhölgy, aki e szavakat megosztotta velünk, a saját korábbi orrpszichózisáról, a férfiakkal való kapcsolatok képzeletbeli bonyodalmairól és Janis Joplin szívből jövő nevetéséről mesélt, miközben válaszolt a megszokott kérdéseinkre.

Ha lehetőségem lenne, szívesen kérnék autogramot egy olyan művésztől, aki mély hatással volt rám. Talán egy népszerű zenésztől, mint például Ed Sheeran, akinek a dalai mindig inspirálnak és megérintenek. Vagy esetleg egy író, mint J.K. Rowling, akinek a Harry Potter sorozata felnőttként is varázslatos élményeket nyújtott. Az autogram számomra nem csupán egy aláírás lenne, hanem egy emlék, ami összekapcsol a művész életművével. Te kitől kérnél autogramot?

Az autogramkérés iránti szenvedélyem igazán különleges élményeket tartogatott számomra. Emlékszem, amikor 19 éves voltam, és gőgösen megkértem Kósa Ferit, hogy írjon alá nekem egy cetlit, miközben vendégségben volt nálunk. Az őszinte mosolya azonban azonnal átlátott a külsőségeimen, és azt felelte, hogy előbb az én nevemnek kell megjelennie, mielőtt az övé mellé írna. Kicsit szégyenkezve, de annál inkább izgatottan, vetettem papírra a nevem, miközben a szívem hevesen zakatolt.

2. Mi a luxuskiadásod?

Minden egyes dolog számít, kivéve a villamosjegyeket. Alapvetően nem költök sokat, csak könyvekre és hasonló kulturális élményekre. Persze, a 20 eurós belépő a velencei biennáléra már-már luxusnak tűnik a kisstílűségem szempontjából. Szóval, ha már a lényegre térünk: éttermek, borok. Amit megengedhetek magamnak, azt nem is tartom luxuskiadásnak, így valójában nincsenek luxuskiadásaim. (Ez persze azt jelenti, hogy amit nem tudok megfizetni, azt nem is engedem meg magamnak. De ez már csak unalmas részlet.)

Harry Potter vagy Háború és béke? Két különböző univerzum, melyek mindegyike saját varázsával bír. Harry Potter a varázslók világába kalauzol, tele izgalommal, barátsággal és hősies kalandokkal. Ezzel szemben Háború és béke a történelem és az emberi lélek mélységeit fedi fel, bemutatva a háború és béke örök harcát, valamint a sors és a választások bonyolult szövevényét. Melyik szöveti jobban meg a szívetek? A varázslatos kalandok vagy a történelmi dráma? Választásunk tükrözi, hogy mit keresünk a művészetben: a fantáziát vagy a valóság mélységeit.

Előreirányítottam a csapataimat a leányom képében, hogy alaposan megvizsgálják Harry Potter világát. Bár nem mondtak rosszakat, mégis úgy érzem, hogy nem voltak elég részletesek. Így hát marad Lev Nyikolajevics az irányító.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

Tinédzserkoromban átéltem egy rövid, de intenzív orrpszichózisos időszakot, amikor természetesen Cyrano de Bergerac világába merültem. Mindenkit leteremtettem, és közben szellemes megjegyzésekkel szórakoztattam a társaságot, ahogy azt a klasszikus színház utasításai megkövetelik.

Bepasiznék. Igaz, hogy ebben a korban ez talán nem a legegyszerűbb dolog. Kicsit lassú lenne a folyamat, és nem biztos, hogy a nap végére elérném a célomat. Valójában egy igazán nagy kalandra vágyom - szerelem, szerelem, szerelem, de lehet, hogy inkább a könyvek világába merülnék el. Vagy inkább nem, hiszen most, hogy átgondoltam, visszavonom mindazt: tenném, amit tennék így is, csak talán a rúzsozásomra figyelnék kicsit nagyobb odafigyeléssel.

6. Mi volt az utolsó dolog, amit letöltöttél?

Egy villámcsapás: lehet, hogy életem során még sosem töltöttem le semmit? Megkérdezem a gyerekeimet erről. Ez a helyzet hangzásban emlékeztet a régi Mándy-interjúra, amikor a kérdező megjegyezte: "Iván, hallom, van egy Renault-od, egy R4-es." Erre Mándy csak ennyit mondott: "Miféle R lenne?" Emlékszem, ez sokáig ott függött az íróasztalom felett, hogy miféle R lenne. Nem szükséges mindent tudni. (A gyerekeim válaszát nem árulom el, de szerintem így nem lehet egy apával diskurálni.)

7. Kultúrafogyasztóként legutóbb arról gondoltam, hogy a művészetek sokszínűsége és mélysége a legjobb dolog a világon. Az, ahogyan egy festmény, egy zene vagy egy könyv képes megérinteni az ember lelkét, és új perspektívákat nyújtani, valósággal varázslatos. Legutóbb egy indie film hatására merültem el a történet világában, amely nemcsak szórakoztatott, hanem elgondolkodtatott az élet mélyebb értelméről is. Az alkotók kreativitása és a különböző kultúrák keveredése mindig lenyűgöz, és azt érzem, hogy ezek a pillanatok teszik igazán különlegessé a világot.

Ismételten a fülembe csengett Janis Joplin nevetése, ahogy a Mercedes Benz utolsó akkordjai elhalkultak. Ezt a különös állapotot szeretném megvalósítani: a rémület és az öröm paradox, de gyönyörű összefonódását, a szabadság szelíd szépségét és a reménytelenség súlyát, a komolyság mélységét és a komolytalanság játékosságát egyszerre érezni.