"Régen minden jobb volt?" – Csupasz pisztoly (2025) Képzelj el egy világot, ahol a nosztalgia és a humor keveredik egy különös kalandban. A "Csupasz pisztoly" legújabb epizódja egy szatirikus utazásra hív, ahol a múlt dicsőségeit és a jelen furcsaságait

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan vígjátékot láttam az utóbbi időben, amely a közelmúltban készült Hollywoodban, valóban szórakoztató volt, és önálló műalkotásként is megállta a helyét.

A film plakátja (forrás: port.hu) Nyilván nem vagyok ezzel egyedül, hiszen a jelenség hátterében egy rendkívül egyszerű ok áll: a megfelelési kényszer és a politikai korrektség olyan erővel lépnek fel, hogy hamarabb elfojtják a humort, mint bármi mást. Ennek következtében a nyugati, különösen az amerikai filmiparban ritkán találkozunk igazán jó vígjátékokkal, vagy olyan alkotásokkal, amelyek önállóan megállják a helyüket, és nem keverednek más műfajokkal. A Csupasz pisztoly eredeti, 1988-as verzióját (amelyet megelőzött egy rövid, 1982-es tévésorozat is, más címmel - a szerk.) még gyerekként láttam először, és azóta már számtalanszor újranéztem. Abszurd és groteszk humora már az első pillanattól kezdve megfogott, így nem volt kérdés, hogy a mostani rebootra is kíváncsian tekintek, főleg az uborkaszezonban.

Előzetes aggodalmaim ellenére Liam Neeson és Pamela Anderson közötti kémia meglepően jól működött (fotó: Paramount Pictures). Az ember hajlamos óvatosan közelíteni az újraértelmezésekhez, különösen a Hollywood világában. Az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, mi motiválta a stúdiót a Csupasz pisztoly újbóli feldolgozására, hiszen nem csupán a film humorának aktualitása kérdéses 2025-re, de a középpontban álló rendőrség is komoly csapásokat kapott az utóbbi évek társadalmi mozgalmaitól (BLM, Defund the Police). Ráadásul ott volt az a "félelmem" is, hogy vajon Liam Neeson képes-e megállni Leslie Nielsen nyomdokain, míg Priscilla Presley helyét Pamela Anderson tölti be Beth Davenportként. Aztán elkezdődött a film, és szinte azonnal elillantak az aggodalmaim. Érdemes megjegyezni, hogy ez a reboot valójában egy folytatás, hiszen Frank Drebin Jr. kalandjait követhetjük, aki apja örökségét kívánja továbbvinni, miközben a rendező, Akiva Schaffer tiszteletteljesen bánt az eredeti anyaggal. A filmben számos nyilvánvaló utalást találunk, de akadnak olyanok is, amelyeket csak a legelkötelezettebb rajongók ismernek fel. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ne rohanjunk ki a moziból, miután véget ér az alig 85 perces játékidő, mert a film végén még vár ránk egy kis meglepetés!

Danny Huston techmágnás gonosztevője aktualitással is bír (fotó: UIP- Duna Film) Leslie Nielsen magasra tette a lécet az eredeti filmekkel, de Liam Neeson kétség kívül megállja a helyét "juniorként", még akkor is, ha a színészre gondolva nem a vígjáték az a műfaj, amely elsőre beugrik - legalábbis nekem. Remek párost alkotnak Pamela Andersonnal, a legviccesebb jelenet számomra egyértelműen az volt, amikor Drebin sötétítő függönnyel eltakart lakásán tartózkodnak, Kevin Durand gonosz karaktere pedig távcsővel figyeli őket. Rég nevettem ekkorát moziban. A poénok jelentős része működik, ez az arány nagyjából 80-85% volt az én meglátásom szerint. Ami nem működött, azt szubjektív módon én nem találtam viccesnek (van ilyen), a maradékot pedig a nyelvi akadályok számlájára lehet írni. Remek a szinkron, de vannak viccek, amit egész egyszerűen nem lehet másik nyelvre lefordítani (ha jól emlékszem, ez néhol probléma volt az eredeti trilógiában is). Az egyik produceri székben Seth MacFarlane-t találjuk, aki a legtöbbeknek a Family Guy atyjaként lesz ismerős, és gyanítom, hogy a néhány kissé talán túlságosan elnyújtott poén (ettől még viccesek) az ő számlájára írható, biztos vagyok benne, hogy sajnos lesznek olyanok, akiknek némelyik túl hosszú lesz.

Az akciójelenetek néha kicsit elnyújtottak, de hát ez van (fotó: Paramount Pictures). A történet nem éppen bonyolult, de az alkotók ügyesen integrálták a 21. század aktuális kérdéseit. Kiemelt szerepet kap a robbanásszerűen fejlődő technológia, valamint az a sokat emlegetett "szóbeszéd", miszerint a szupergazdagok egy titkos, előre megépített bunkerből próbálják átvészelni a világvégét. A különbség annyi, hogy Danny Huston techmágnás főgonosza egy olyan szerkezetet akar létrehozni, amely megőrjíti az embereket (így kívánja "tiszta lappal" újraindítani a világot, ami a "great reset" irányába is mutat). Hőseink feladata, hogy megakadályozzák a világpusztítást. A filmben van egy személyesebb szál is. Még mindig nem vagyok biztos a dolgaimban, de az első jelenet mintha tiszteletadás lenne Christopher Nolan A sötét lovagjának nyitójelenete előtt. Nolan Batman-trilógiája a kedvenceim között szerepel, és az ominózus bankrablós jelenet az egyik legkedvesebb filmes emlékem. A Csupasz pisztoly nyitányánál is éreztem, hogy ez bizony valaminek a megidézése, és egy későbbi párbeszéd csak tovább erősítette ezt a sejtelem. Persze, lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra ez egyértelmű utalás volt, még ha a Csupasz pisztolyban látható változat kissé túljátszott is. A 2025-ös Csupasz pisztoly messze nem hibátlan, de még így is az elmúlt évek egyik legjobb vígjátékának számít (nem mintha nagy lenne a verseny...). Merész, néha komolyan megszegi a politikai korrektséget, és bátran megkérdőjelezi az aktuális trendeket, ami mindenképpen dicséretes. Nem állítanám, hogy ez a humor mindenki számára befogadható (ahogy a régi trilógia sem volt az), és bizonyos jeleneteket túljátszottnak éreztem, de aki egy pörgős, könnyed, vicces akcióvígjátékra vágyik a nyáron, annak mindenképpen ajánlom. Remélem, hogy a Csupasz pisztoly talán irányt változtat a trendekben, és több jó vígjátékot láthatunk a jövőben, mert a politikai korrektség és a woke ideológia első áldozata mindig a humor lesz. Ahogy a filmben is többször elhangzik: régen minden jobb volt. Ábrahám Barnabás - Kuruc.info