Rákot előidéző tényezők: csupán néhány csepp vér elegendő ahhoz, hogy felfedje, ki mennyire van kitéve az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásának.

Áttörésről beszélnek a táplálkozástudományban: objektív mérésekkel (vér- és vizeletvizsgálattal) kimutatható, hogy ki, mennyi ultrafeldolgozott ételt fogyaszt.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek, mint például a cukros gabonapelyhek, üdítők, gyorsan fogyasztható ételek, ipari kenyerek és fagyasztott pizzák, komoly feldolgozási lépéseken mennek keresztül a gyártásuk során. Ezek az ételek gyakran tele vannak olyan összetevőkkel, mint tartósítószerek, adalékanyagok és színezékek, amelyek nem jellemzőek a hagyományos konyhákban fellelhető alapanyagokra. A mögöttes céljaik elsősorban az eltarthatóság, a vonzó ízélmény és a profit maximalizálása. Mivel az ultrafeldolgozott élelmiszerek általában magas zsír-, cukor- és sótartalommal bírnak, de tápanyagokban szegények, rendszeres fogyasztásuk komoly egészségügyi kockázatokhoz vezethet, beleértve az elhízást, szív- és érrendszeri problémákat, alvási nehézségeket, valamint légzőszervi és anyagcsere-betegségeket.

Természetesen, a rendszeres fogyasztás fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Eddig a szakértők által gyűjtött adatok túlnyomó része önbevallásra épült, ami nem mindig megbízható eredményekhez vezetett. Éppen ezért igazi mérföldkőnek számít az amerikai kutatók új módszere, amely egy biomarker-alapú eszköz révén jött létre. Ez a polimetabolit pontszám lehetővé teszi, hogy objektíven felmérjük, egy adott személy energiabevitelének mekkora hányada származik ultrafeldolgozott élelmiszerekből.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) szakemberei a metabolitok világához nyúltak segítségért. Ezek a kicsiny molekulák az étkezés során keletkeznek, amikor a szervezet feldolgozza az elfogyasztott táplálékot. Kémiai nyomokként jelennek meg a vérben és a vizeletben, és ahogy a ZME Science is megjegyzi, egyfajta molekuláris pillanatképet nyújtanak arról, hogy éppen mit fogyasztottunk.

Az NIH kutatócsoportja két eltérő csoport vér- és vizeletmintáit elemezte. A vizsgálat keretében, amely 12 hónapon át zajlott, 718, 50 és 74 év közötti amerikai felnőtt vett részt. A résztvevőktől évente kétszer vettek vér- és vizeletmintát, emellett részletes étkezési naplókat is kértek tőlük. A kutatók a begyűjtött adatok elemzésére gépi tanulási módszereket alkalmaztak, céljuk az volt, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásával összefüggő mintákat azonosítsanak. Megállapították, hogy azoknál, akik napi kalóriabevitelük akár 82%-át ultrafeldolgozott ételekből nyerték, eltérő metabolikus jellemzőket tapasztaltak. Ezek a minták több, a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó biomarkert, valamint az élelmiszerek csomagolásával összefüggő vegyi anyagok nyomait is tartalmazták. Ezzel szemben a friss gyümölcsökből és zöldségekből származó metabolitok száma jelentősen alacsonyabb volt.

A következő vizsgálatba, amelyet az említett eredmények megerősítésére végeztek, húsz önkéntest vontak be, akik csak azt ették, amit a kutatók adtak nekik. Két hétig nagyon sok ultrafeldolgozott ételt fogyasztottak, két hétig viszont egyáltalán nem volt ilyen élelmiszer az étrendjükben. A kutatók pontosan meg tudták mondani, hogy mikor történt a váltás: a résztvevők vére és vizelete egyértelműen elárulta ezt.

Mindezek alapján létrehoztak egy "polimetabolit-pontszámot": 28 vér- vagy 33 vizeletmarker alapján meg tudták becsülni, hogy mennyi energiát nyer valaki az ultrafeldolgozott ételekből. Ez a biomarker-alapú eszköz megbízhatóbbá teheti a nagyszabású populációs vizsgálatokat, és segíthet alaposabban feltárni az étrend és a betegségek közötti összefüggéseket.

Az eredmények ígéretesek, azonban a kutatók óvatosságra intenek, utalva arra, hogy a kutatás alanyai többnyire idősebb amerikai felnőttek voltak. Éppen ezért további vizsgálatokra van szükség más populációkban is, ahol eltérőek lehetnek az étkezési szokások. A tanulmány azt sem vizsgálta, hogy összefüggésben állnak-e ezek a pontszámok olyan betegségekkel, mint a rák vagy a cukorbetegség. A következőkben ezért arra is keresik a választ, jelezhetik-e a magasabb metabolikus pontszámok a nagyobb kockázatot az említett betegségek vonatkozásában.