Oroszország jelentős erőforrásokhoz juthatna, ha sikerülne legyőznie Ukrajnát.

Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio véleményrovatának szegmense. A benne található cikkek a szerzők egyéni nézőpontjait tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Ha szeretné megosztani gondolatait a témában, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A publikált cikkek pedig itt érhetők el.

Mielőtt Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója az Ovális Irodában meghiúsult, úgy tűnt, hogy Zelenszkij azért érkezett, hogy aláírjon egy megállapodást, amely szerint Ukrajna a nyersanyagbányászatból származó jövőbeni nyereségeinek felét egy közösen kezelt alapba kellene befizetnie az Egyesült Államokkal. A helyzet azonban drámaian megváltozott: Zelenszkij többször is kérte, hogy legalább némi biztonsági garanciát kapjon. Ez a kérés azonban Trump és J.D. Vance alelnök kemény kritikájába ütközött, ami végül odáig vezetett, hogy Zelenszkij üres kézzel, eredmény nélkül távozott a megbeszélésről.

Az, hogy Ukrajna milyen előnyökhöz juthatott volna ebből az üzletből, mindig is homályos maradt. Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy a megállapodás pontosan milyen területekre terjed ki,

Ukrajna értéke nem redukálható az ásványi anyagokra vonatkozó ügyletre. Az ország sorsának alakulása átformálhatja a geopolitikai rendet, és potenciálisan évtizedekre megváltoztathatja az erőviszonyokat Európában és azon túl.

Trump és Vance tömör megfogalmazása ellenére Ukrajna valójában messze túlmutat egy egyszerű, ásványkincsekben gazdag kis ország keretein. A történelem során, különösen a II. világháború és a hidegháború idején, Ukrajna a szovjet katonai gépezet egyik alapköve volt. Napjainkban pedig nem csupán mezőgazdasági termékeivel, hanem szakképzett munkaerejével és technológiai újításaival is jelentős szereplő a globális piacon. Ukrajna harca egy sokkal nagyobb agresszor ellen tehát nem csupán területi kérdés, hanem a jövőbeni lehetőségek, erőforrások és fejlődés szempontjából is kulcsszerepet játszik.

Vlagyimir Putyin orosz elnök tisztában van Ukrajna stratégiai értékével, és azt kulcsfontosságúnak tartja a neoimperialista projektje szempontjából.

A II. világháború előtti és utáni időszakban Ukrajna a Szovjetunió hadiipari komplexumának egyik központi bázisává vált. Itt nem csupán repülőgépeket és tankokat, hanem hajókat is gyártottak, emellett az ehhez szükséges alapanyagok, mint az alumínium és acél előállítása is jelentős szerepet játszott. Az ikonikus T-34-es harckocsi, amely a szovjet hadsereg egyik meghatározó fegyverének számított a háború során, Harkivban készült. Ezzel párhuzamosan Mikolajiv hajógyáraiban a szovjet haditengerészet legfélelmetesebb cirkálói és tengeralattjárói formálódtak, melyek a tengeri harcászatban kiemelkedő szerepet töltöttek be.

Ukrajna jelentős mértékben hozzájárult a világháborús erőfeszítésekhez, amelynek során hétmillió ukrán katona – a Vörös Hadsereg létszámának több mint egyötöde – állt ki a náci Németország ellen. E harcosok közül sokan kiemelkedő vezetői szerepeket töltöttek be, közöttük Szemjon Timosenko marsall, aki kulcsszerepet játszott a szovjet győzelem meghatározásában.

Ukrajna stratégiai jelentősége a hidegháború alatt egyre nőtt. Az ukrán fizikusok a nukleáris tudomány élvonalához tartoztak, ők végezték a Szovjetunió első sikeres maghasadási kísérleteit, terveztek életképes nukleáris robbanóanyagokat, és megalapozták a szovjet nukleáris fegyverprogramot.

A kutatásokat követően megállapítható, hogy Ukrajna hosszú időn keresztül a nukleáris rakéták egyik kulcsszereplője volt, hiszen a Szovjetunió legfejlettebb interkontinentális ballisztikus rakétáit (ICBM) gyártotta. Ezek közül is kiemelkedett az R-36, amelyet a NATO "SS-18 Sátán" néven ismert. Még a 2010-es években is jelentős szerepet játszott Oroszország nukleáris arzenáljában, hiszen a gyártott ICBM-ek 15%-át Ukrajna biztosította.

Sőt, a Szovjetunió első ICBM-eit egy ukrán mérnök, Szergej Koroljov tervezte, miközben politikai fogoly volt. Szabadulása után ő lett a Szovjetunió fő rakétatervezője, és ő vezette azt a csapatot, amely felbocsátotta a Szputnyik-1-et, a világ első műholdját, valamint az első szondákat a Holdra, és küldte az első embert az űrbe.

Bár Oroszország büszkén hirdeti, hogy ő a Szovjetunió kizárólagos örököse, valójában Ukrajna is jelentős részét örökölte a Szovjetunió katonai potenciáljának.

Még azután is, hogy önként feladta katonai erejének nagy részét, Ukrajna stratégiailag létfontosságú maradt, köszönhetően hatalmas mezőgazdasági, természeti és ipari erőforrásainak. Ráadásul az orosz zsarnoksággal szembeni ellenállása Európa legképzettebb és legharcedzettebb katonai erejét hozta létre.

Oroszország határozott szándékkal munkálkodik Ukrajna erejének aláásásán, elszívva annak erőforrásait. A megszállt ukrajnai területekről, különösen az etnikai kisebbségekből, több tízezer embert kényszerít besorozásra. A Krím félszigetről például több mint 43 ezer, míg Kelet-Ukrajnából körülbelül 48 ezer ember került a hadseregbe, hogy Oroszországért harcoljon. Ezen felül Ukrajna természeti kincseinek kifosztása is zajlik, hiszen Oroszország a megszállt területeken található ritkaföldfém-lelőhelyek feletti ellenőrzést is megszerezte.

Ha Ukrajna orosz ellenőrzés alá kerülne, az jelentősen megerősítené Oroszország katonai-ipari bázisát.

Ukrajna kiemelkedő vezető szerepet játszik az FPV-drónok technológiai fejlődésében. Az ország légi drónokat használ, hogy precízen célba juttasson csapásokat orosz lőszerraktárakra, míg tengeri drónjaival a fekete-tengeri flottát célozza meg. A hadviselés mellett Ukrajna egy dinamikusan fejlődő technológiai szektort is képvisel, amelyet a modern digitális kormányzati platformja, a Diia is jól példáz, és amelyet nemrégiben az innovatív Észtország is átvett, ezzel is hangsúlyozva Ukrajna digitális érettségét.

Ukrajna elhagyása - amint azt az Egyesült Államok látszólag tervezi - széleskörű globális hatásokat vonna maga után. Az "Európa kenyérkosaraként" ismert ország kulcsszereplő a világ mezőgazdasági piacán, hiszen hatalmas mennyiségű élelmiszert exportál. Ha Ukrajna sorsa a leigázásra jutna, a globális kalóriaellátás 12%-a kerülne Oroszország irányítása alá. Ez magában foglalná a búza világkereskedelmének egyharmadát, a napraforgóolaj felét, az árpa egynegyedét, sőt a kukorica egyötödét is. Ezen kívül Vlagyimir Putyin a ukrán szén- és földgázkészletek feletti ellenőrzést is megszerezné, ami tovább növelné Oroszország energiahatalmát.

Ukrajna gazdag ipari és emberi erőforrásai kulcsszerepet játszottak abban, hogy a Szovjetunió a világ színpadán meghatározó hatalommá emelkedjen.

Jelenleg egy kedvezőtlen tűzszüneti megállapodás komoly kockázatokat rejt magában, hiszen ez Ukrajna Oroszország befolyási körébe való besorolását vonhatja maga után, ami lehetőséget adhat Putyinnak, hogy megvalósítsa neocárista vízióját.

Oroszország, a maga katonai erejével, ipari potenciáljával, valamint természeti, emberi és technológiai erőforrásaival, képes olyan fenyegetéssé válni, amely még a Texas GDP-jénél is gyengébb gazdasággal rendelkező Ukrajnától is félelmetesebb. Ez a helyzet nemcsak Ukrajnát érinti, hanem számos más országot is, amelyek potenciális célpontokká válhatnak. Az Egyesült Államok növekvő orosz érdekek kiszolgálásával párhuzamosan Ukrajna támogatása már nem csupán erkölcsi felelősség, hanem létfontosságú lépés Európa biztonságának megőrzésében is.

Anastassia Fedyk egy különleges egyéniség, aki lenyűgöző módon ötvözi kreativitását és szakmai tudását. Munkássága során mindig arra törekszik, hogy új perspektívákat hozzon létre, és inspiráló példát mutasson másoknak. Az ő története tele van kihívásokkal, de minden egyes lépésével egyre közelebb kerül álmai megvalósításához. Az Anastassia által képviselt értékek és elvek motiváló erővel bírnak, és sokakat ösztönöznek arra, hogy ne csak álmodjanak, hanem cselekedjenek is.

A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem adjunktusaként végzett munkája a viselkedési közgazdaságtan és pénzügyek izgalmas területeire összpontosít, különös figyelmet fordítva az innovációra és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdésekre. Akadémiai pályafutása előtt a Goldman Sachs Asset Managementnél dolgozott, ahol kutatóként és portfóliómenedzserként szerzett tapasztalatokat, formálva ezzel a pénzügyi piacok mélyebb megértését.

Emilia Marshall egy olyan név, amely mögött egyedi történetek és élmények rejlenek. Képzelj el egy fiatal nőt, aki szenvedélyesen követi álmait, legyen szó a művészetekről, tudományról vagy akár az utazásról. Emilia mindig is kíváncsi volt a világra, és folyamatosan keres új kihívásokat, hogy felfedezze a lehetőségeket. Emilia karakterét nemcsak a tehetsége, hanem az emberek iránti empátiája is gazdagítja. Barátai és családja számára mindig ott van, hogy támogassa őket, és megossza velük a gondolatait. Az életét átszövik a kalandok, a tanulás és a felfedezés öröme, így Emilia Marshall egy olyan figura, akinek története inspiráló hatással van mindazokra, akik megismerik őt.

Az Economists for Ukraine nemzetközi programjának kutatójaként tevékenykedem.