A veszteségek már több tízmilliárd forintra rúgnak, és az árréstop komoly nyomást gyakorol a magyar kiskereskedelmi piacon tevékenykedő szereplőkre is.

Az árrésstop csupán átmenetileg fojtja le az inflációt, az olcsó külföldi áruk felé tereli a kereskedőket és kárt okoz a magyarországi élelmiszerfeldolgozóknak is. A plázastop kiterjesztése a beruházásokat fékezheti - állítja Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, aki szerint szükség lenne a közéleti hangulat megnyugvására is, hogy a régi fogyasztói lendület visszatérjen. Interjú.

A kormányzat folyamatosan újabb szigorító és elvonó intézkedéseket hoz a kereskedelmi szektorral kapcsolatban. Milyen érzések és hangulat uralkodnak most a szakmában?

A kereskedelmi szektorban már évek óta érezhetően negatív a közhangulat, amely számos mutatóval alátámasztható. A kereskedelem hagyományosan a GDP növekedésének egyik fő hajtóereje, a hozzáadott érték mértéke körülbelül 10 százalék körül mozog. Amikor a gazdaság jól teljesít, a fogyasztás révén jelentős mértékben hozzájárulhat a fejlődéshez, de jelenleg sajnos lemaradásban vagyunk. Például Lengyelországban a kereskedelem aránya már eléri a 14 százalékot, ami jól mutatja, hogy más országokban a szektor szerepe sokkal jelentősebb. A kereskedelmi szereplők hosszú idő óta tapasztalják, hogy a szabályozási környezet különösen szigorú, és az adminisztrációs terhek rendkívül megterhelőek. Az Európai Unió kétféle mérőszámot alkalmaz ezen a téren. Az egyik a frissen induló vállalkozások bürokratikus terheit méri, ahol Magyarország viszonylag kedvező helyzetben van. Azonban, ha a működő vállalatokat nézzük, a legrosszabbak között találjuk magunkat, és ez különösen a kereskedelmi cégekre vonatkozik. Ezen kívül az iparággal szemben sokszor megjelenik egyfajta félreértés, amelyet ideológiai háttér is kísér. Felmerül a kérdés, hogy valójában hol termelnek értéket ezek a cégek; sokan úgy vélik, hogy csak élősködnek, olcsón vásárolnak, majd drágán értékesítenek. Ez a gondolkodás néha a múltba, a '60-as évekbe repít vissza minket, pedig a piacgazdaság természetes része a profit, ami nem számít bűnnek. Ennek ellenére gyakran előítéletekkel tekintenek a kereskedelmi vállalatokra, különösen a nagyobb cégekre, ami nem segíti az ágazat fejlődését.

Már csak néhány nap van hátra, és elérkezik az idő, amikor érdemes lenne megszüntetni az árrésstopokat, hiszen ezek következtében az árak már kétszer is emelkedtek. Ismét itt a legújabb árrésstop, de a végső soron mindig a fogyasztó szenved a kormány árszabályozási intézkedései miatt, amelyek a szocialista tervgazdálkodás emlékét idézik.

Ha a szabályozások világáról van szó, érdemes figyelmet fordítani a legfrissebb javaslatra, amely a plázastop kiterjesztését célozza meg. Ez a lépés jelentős korlátozásokat hozhat a kereskedelmi ingatlanok használatában, hiszen újabb engedélyek beszerzéséhez kötné azok működtetését. Az iparági szereplők éles kritikákat fogalmaztak meg, és jogos a kérdés: valóban megbéníthatja vagy akár megállíthatja a kereskedelem fejlődését, ha ez a szabályozás életbe lép?

A kereskedelem területén a beruházások az első negyedévben tovább csökkentek, ami aggasztó jelenség. Amikor még a szektor eredményes volt, ezek a befektetések jelentős mértékben hozzájárultak az ország gazdasági növekedéséhez. Most azonban a trend fordult, és a csökkenés mértéke körülbelül 10 százalékos a tavalyi negyedik negyedévhez viszonyítva. Ez különösen aggasztó, hiszen a gazdaságpolitikában egy paradigmaváltásról beszélnek: míg eddig a fogyasztás volt a gazdasági motor, most a beruházások serkentése lenne a cél. Három konkrét területet emeltek ki, amelyeknek a fellendítése kulcsfontosságú: az élelmiszer-feldolgozás, a gyógyszeripar és a turizmus. Ezek a szektorok közép- és hosszú távon logikus irányt jelentenek. De ha valóban sürgető a beruházások növelése, akkor nem lenne indokolt megvizsgálni, hogy milyen akadályok léteznek a szabályozási és intézményi keretek között, amelyek gátolják a fejlődést? A múlt héten benyújtott javaslatot éppen ezek az ellentmondások miatt nehezen tudjuk értelmezni. Egy ilyen széttartó gazdaságpolitikai megközelítés komoly károkat okozhat, nemcsak a kereskedelemben, hanem a teljes nemzetgazdaságban is. Az egymásnak ellentmondó szabályozások és célok közepette a vállalatoknak – legyenek azok kereskedelmi vagy más profilúak – nehéz navigálniuk. Ráadásul milliárdos nagyságrendű beruházásokról van szó, amelyeket egy ilyen zavaros környezet erősen elbizonytalanítja. Ez nemcsak a nagyvállalatokat, hanem a legkisebb helyi boltokat is érinti, hiszen a bizonytalanság érzése minden szinten érezteti hatását. Felmerül tehát a kérdés: ha valóban szükség van a beruházásokra, akkor minek ez a zűrzavaros helyzet?

Megjelent a tervezet, újabb plázastop készül, szinte minden változtatáshoz kormányzati engedély kellene

Amikor a módosítási terv napvilágot látott, felmerült az igény szakmai konzultációra. Azóta történt valamilyen előrelépés vagy közeledés a felek között?

Nem, és ezúttal is azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez ismét csak egyfajta jelzés. Számos alkalommal felajánlottuk, s nem csupán mi, hanem más szakmai szervezetek is, hogy az ilyen súlyú szakmai kérdésekben érdemes lenne egyeztetni. Képesek vagyunk részletesen bemutatni a vállalati szempontokat. Fontos megemlíteni, hogy az NGM-nél más területeken már vannak pozitív példák, amikor formálisan vagy informálisan megkérdezik a szakmai résztvevőket. Jó lenne, ha ez a folyamat intézményes formát öltene, mert valóban nagy szükség lenne rá.

Az utóbbi időben sokféle nézőpontot hallottam a törvényjavaslattal kapcsolatban: egyesek azt állítják, hogy milyen előnyöket hoz, mások pedig arra figyelmeztetnek, hogy kinek és milyen módon segíthet. Érdekes lenne tudni, mi az OKSZ hivatalos véleménye ebben a kérdésben.

Az optimista, de talán kissé naiv nézőpont szerint a jogalkotó azt feltételezi, hogy egy újabb ellenőrzési szint bevezetésével még inkább struktúráltá válik a kereskedelem fejlesztése és az ingatlanpiac működése. Nagyobb beruházások esetén valóban szükség van alapos vonzáskörzet-elemzésekre, hiszen fontos megérteni, hogy egy új üzlet megnyitása vagy bérbeadása milyen hatással van a környezetre és a közlekedési viszonyokra. Egy hipermarket esetében talán van logika ebben a megközelítésben, de most már a kisebb boltokra is kiterjed a szabályozás! Ez pedig nem feltétlenül szolgálja a kisvállalkozások érdekeit. A plázastop kapcsán ráadásul az a probléma, hogy az értékelési szempontok teljesen ismeretlenek. A pályázók gyakran csak egy elutasítást kapnak, anélkül, hogy tudnák, ki és milyen tényezőket vett figyelembe a döntés során. Így ismét ott találjuk magunkat, ahol a bizonytalanság dominál, sőt, ez a helyzet egyre fokozódik. Személy szerint úgy gondolom, hogy a plázastop, vagyis az a szabályozás, amely a 400 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterületű kereskedelmi épületek bővítését a Kormányhivatal szakhatósági engedélyéhez köti, mára már elavulttá vált. Érdemes lenne újragondolni, hogy ebben a környezetben, ahol a beruházások ösztönzése kiemelten fontos, milyen célt szolgál ez a rendelkezés. Felmerül a kérdés, hogy vajon a szabályozás célja a nemzetközi láncok terjeszkedésének korlátozása lenne? Csakhogy a magyar hátterű vállalkozások esetében, néhány kivételtől eltekintve, a beruházások szintje meglehetősen alacsony.

Beszélt a jóhiszemű megközelítésről, de mi a helyzet a rosszhiszemű hozzáállással?

Ezt én sem akarom kommentálni. Hallottam néhány érdekes dolgot, de ezeket nem ismertetném, ha megengedi.

Vizsgáljuk meg az árrésstopot, amely miatt az Európai Bizottság a héten két kötelezettségszegési eljárást indított. Az OKSZ ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a lépés rövid távon csökkentheti az inflációt. Azonban a legfrissebb adatok éppen ennek az állításnak mondanak ellent. Úgy tűnik, hogy a szövetség számításai nem voltak pontosak, és felmerül a kérdés: hol hibáztak a drágulás ütemének megítélésében?

Az OKSZ nem végezett előrejelzést, hiszen ez nem az ő feladata, és a Szövetség sem hozta létre a rendeleteket. Ugyanakkor tény, hogy az érintett termékek, melyek száma már 5000-6000 körül mozog, 18-20%-os árcsökkenésen mentek keresztül. Az OKSZ mindig is hangsúlyozta, hogy a verseny a kulcs, nem pedig az árszabályozás. Visszatérve az infláció kérdésére, az élelmiszerek drágulása a legfrissebb adatok szerint nem volt olyan drámai. A vendéglátás területén azonban jelentős áremelkedések tapasztalhatók, ami eddig nem kapott megfelelő figyelmet. Az árrésstop intézkedésével kapcsolatban viszont aggodalmak merülnek fel. Ez csupán egy fedezetkorlátozást jelent, és hosszú távon nem fogja megoldani az árak problémáját. Az OKSZ véleménye szerint a rendelkezés járulékos költségei sokkal magasabbak lesznek, mint az azonnali előnyök, mivel tovább növelheti a vállalatok veszteségeit. A hatás akár 150 milliárd forintos éves veszteséget is jelenthet, amely már a drogériákra és az élelmiszerekre is kiterjed, figyelembe véve a magyar láncok elmaradásait is. Így tehát, az intézkedés következményeként csupán lefojtott inflációról beszélhetünk, hiszen ezt valamikor kezelni kell, és nem tartható fenn örökké. Ekkor pedig áremelkedési sokk következhet be, nem rosszindulatból, hanem a szabályozás természeténél fogva. Az effajta beavatkozás a tervgazdaságot idézi, ahol mindig volt egy elérni kívánt cél, és ha az eredmény ettől eltért, akkor számos korrekcióra volt szükség.

Jelenleg az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az árrésstop intézkedése miatt.

Mit tud tenni egy kereskedő, hogy túléljen?

Megvizsgálja, honnan szerezhet be kedvező áron árucikkeket. A legfrissebb statisztikai adatok alapján a hazai, túlnyomórészt magyar tulajdonú élelmiszer-feldolgozó ipar teljesítménye, ha optimistán nézzük, stagnál. Kinek kedvez ez a helyzet? Úgy tűnik, ismét a külföldi termékek kerülnek előtérbe. Egyelőre a veszteségek még nem értek el kritikus szintet, de nem zárható ki, hogy előbb-utóbb elérik ezt a határt, amit sem a feldolgozók, sem a kereskedők nem fognak tudni tovább elviselni.

Azaz...

A beruházások egyre távolabbra kerülnek, a béremeléseket pedig elhalasztják, ami különösen a kisebb vállalkozásokat és a gyengébb helyzetben lévőket készteti arra, hogy elgondolkodjanak a folytatás értelmén. Jelenleg minden ötödik kiskereskedő már azon töri a fejét, hogy bezárja boltját, mivel nem képes tovább versenyezni. Az ilyen aggasztó jelek egyre gyakoribbá válnak.

Több forrásból érkezett információ lapunkhoz, miszerint létezik egy jelentős lánc, amely komolyan fontolóra vette az ország elhagyását. Vajon csupán egy összeesküvés-elmélet terjedése áll a háttérben, vagy van valóságalapja ennek a hírnek?

Azt hiszem, ezt inkább a találgatások birodalmába utalnám. Itt valóban óriási, több száz milliárd forintos befektetésekről beszélünk, amelyek mögött jelentős, értékes kapcsolati hálók állnak. Viszont nem tudom megmondani, hogy kinek hol van a határa, de a számokat érdemes alaposan megvizsgálni, hiszen már több tízmilliárdos veszteségek halmozódnak.

Ha az árrésstop augusztus végén túl is érvényben marad, akkor mi vár ránk? A vásárlók már értesültek arról, hogy az akciók száma csökkenhet, sőt, akár teljesen el is tűnhetnek a piacon...

Valóban, az akciók ritkábban fordulhatnak elő, és az árengedmények mértéke is csökkenhet. A vállalatok arra törekednek, hogy hatékonyabbá váljanak, és csökkentsék a költségeiket. Az új termékek bevezetése is csökkenhet, és a saját márkák piaci jelenléte is visszaeshet, miközben az importált termékek részesedése nőhet. Felmerül a kérdés: mi indokolja ezt a változást? Miért éppen a hazai szereplők járnak rosszul? A helyzet nem világos, és nehezen érthető, hogy mi lehet a mögöttes szándék.

Az árstopok, árrésstopok és a vállalatokat érintő intézkedések nem csupán a cégeket terhelik, hanem közvetlen hatással vannak a fogyasztókra is. Az utóbbi években a vásárlói szokások jelentős átalakuláson mentek keresztül. Milyen irányban is változott tehát a vásárlói magatartás? Érdemes megvizsgálni, hogy a gazdasági helyzet, az árak ingadozása és a különböző szabályozások miként formálják a vásárlók döntéseit és preferenciáit.

A Covid-19 világjárvány előtt a fogyasztás növekedése viszonylag stabil és kiegyensúlyozott volt. Azonban 2020 és 2021 között egy váratlan sokk következett be, amelynek következményeként a túlélés vált a legfontosabb céllá. 2022-ben viszont megindult egy jelentős visszapattanás, ám ezzel párhuzamosan az árak is drámai mértékben emelkedtek. Ennek következményeként most is érezzük az infláció "hosszú árnyékát", ami azt jelenti, hogy a fogyasztók számára a magas árak érzete továbbra is fennáll. Még mindig tapasztalható, hogy az árak rendkívül magasak. Ez a helyzet pedig előre is hat, hiszen a vásárlók inflációs várakozásai tovább erősödnek, ami bizonytalanságot szül, és sajnos nem mutat enyhülés jeleit. Ennek következményeként a vásárlási szokásaink is megváltoztak, és a fogyasztás ma is óvatosabbá vált.

Mikorra várják, hogy visszaáll a fogyasztói magabiztosság, amikor úgy érezzük, újra bátrabban költhetünk?

Erre most nem egy közgazdász szájába illő választ adnék. Azt gondolom, hogy ehhez szükség lenne a közéleti hangulat lecsendülésére, megnyugvására is. Ez sokat segítene abban, hogy a régi lendület visszatérjen...

Látja ennek lehetőségét a horizonton?

Nem vagyok optimista.

Kozák Tamás

Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi docense. Korábban az államigazgatásban is dolgozva részt vett több, az ágazatot érintő, egyebek mellett az új kereskedelmi törvény előkészítésében is. Pályája folyamatosan és szorosan kötődik és kötődött a kereskedelemhez. Az OKSZ mellett ma a Magyar Közgazdasági Társaság Kereskedelmi Szakosztályának elnöke.