Az első magyar űrhajós felszerelésében különlegességek sorakoztak: libamájkrém, pisztoly és cápariasztó is helyet kapott. Ezek a váratlan tárgyak nemcsak a kaland szellemét tükrözték, hanem a kreatív felkészülés szimbólumai is voltak, amelyek a magyar űrk
A Szojuz-35 űrhajó visszatérő kabinja, amely Farkas Bertalan űrutazását követően érkezett vissza a Földre, a 40. AGROmashEXPO Nemzetközi Mezőgazdasági és Mezőgép Kiállításon volt megtekinthető Budapesten, a Hungexpón, 2022. január 26-án. A pillanat különlegességét Balogh Zoltán fényképezte, megörökítve az esemény jelentőségét az űrkutatás és a mezőgazdaság találkozásának színhelyén.
"Most ismét adódik egy különleges alkalom számunkra, hogy magyar állampolgár - legyen az nő vagy férfi - felfedezhesse a világűrt. Ezzel valóra válik az álmom, hogy nem én leszek az utolsó magyar, aki űrhajósként utazik a csillagok közé."
Farkas Bertalan pár éve a fentiekkel zárta azt a portréfilmet, amit róla készített a Katonai Filmstúdió. Az első magyar űrhajós korábban is elmondta több interjújában, hogy nagy vágya megérni, ahogy Magyarország visszatér azt űrbe. Ez az álom hamarosan teljesülhet: ha minden a terv szerint megy, június 8-án Kapu Tibor az Axiom Space Ax-4 küldetés tagjaként átlépi a Kármán-vonalat, vagyis a világűr határát, és ezzel ő lesz a második magyar, aki odafentről tekinthet le Magyarországra. Vagy legalábbis a második kiképzett magyar űrhajós, mert magyar származású ember Farkas után is járt az űrben: Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben is űrturista volt a Nemzetközi Űrállomáson.
Kapu Tibor egy korábbi interjúban mély tisztelettel beszélt Farkas Bertalannal folytatott tapasztalatairól, akivel számos alkalommal megosztotta gondolatait és tanácsait a fiatal űrhajósjelölt számára. Kapu akkor arra is utalt, hogy az ő saját kiképzésük eltörpült ahhoz képest, amit Bercinek át kellett élnie. Érdekes, hogy a két esemény propagandaértéke is párhuzamba állítható. Az idei magyar űrrepülés lehetőséget nyújt a kormánynak arra, hogy saját eredményeként mutassa be ezt a fontos eseményt, azonban a várható pozitív visszhang valószínűleg nem éri el Farkas Bertalan küldetésének hatását. Az 1980-as űrrepülés után olyan jelentős sikerpropaganda indult, amely Gagarin híréhez hasonlítható, és amely a magyar űrrepülés történetének egyik legfényesebb fejezete volt. Kapu Tibor missziója előtt érdemes felidézni az első magyar űrhajós emlékét és az ő utazásának jelentőségét.
Az 1949-ben a szabolcsi Gyulaházán született Farkas Bertalan talán nem lett volna űrhajós, ha nincs egy iskolai padtársa, Kopasz Gyuri. Farkas az ő unszolására jelentkezett repülőiskolába, amikor mindketten a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba jártak. Kettejük közül Kopasz Gyuri akart inkább pilóta lenni, de nem ment át az orvosi vizsgálaton. Berci viszont igen, így ő 1967-től a szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskolán tanult tovább. Onnan három évvel később egyenes út vezetett Szovjetunióba, ahol Farkas 1972-ben diplomázott a Krasznodari Repülőtiszti Főiskolán. Ezután a pápai vadászezredhez került, ahol 1977-től már első osztályú vadászpilótaként töltötte a szolgálatát.
A szocialista országok közötti űrkutatási együttműködés, az Interkozmosz, már javában zajlott, amikor a keleti blokk tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy saját űrhajóst küldjenek a világűrbe. Ez a program nem csupán praktikus előnyöket hozott, mint például a kutatási területek összevonása, hanem a szocialista országok közötti szolidaritást és összetartozást is szimbolizálta. A hetvenes években ennek a kezdeményezésnek köszönhetően Csehszlovákia lett a harmadik ország, amely büszkélkedhetett egy űrhajóssal, ezt követően pedig Lengyelország, az NDK és Bulgária is csatlakozott a sorhoz, mindannyian hozzájárulva a közös űrkutatási célok megvalósításához.
A programban magyar űrhajósjelölteket is kiszemeltek. Elsősorban berepülő pilóták közül válogattak 1977-től Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben. Egy évvel később Magyarországra látogatott egy szovjet különítmény, aminek tagja volt többek közt a bajkonuri űrhajós-kiképzőközpont, Csillagváros vezető orvosa. A bizottság négy jelöltre szűkítette a kört: Buczkó Imre, Elek László, Farkas Bertalan és Magyari Béla maradt fenn a rostán. Ők négyen mehettek Moszkvába, ahol további vizsgálatok után már csak Farkassal és Magyarival foglalkoztak tovább. Ekkor még nem döntötték el, hogy ki fog végül az űrbe utazni, biztonsági okból mindketten megkapták a kozmonauta kiképzést, hogy legyen tartalék űrhajós a programban. 1978 márciusában mindketten családostul kiköltöztek a számukra kiutalt csillagvárosi lakásokba és megkezdődött a felkészülés.
Hogy a két jelölt közül Farkas Bertalan indulhat az űrbe, azt leginkább PR szempontok döntötték el. Erről a döntést meghozó egyik vezető, Szabó József vezérőrnagy beszélt később az Indexnek. Jó ideig nem volt biztos, hogy ki lesz Magyarország első űrhajósa, és az Interkozmosz vezetőjének távirata sem segített - ebben ugyanis az állt, hogy Farkas és Magyari is alkalmas az űrrepülésre és a szovjetek a magyar kormányra bízzák a döntést.
Ekkor gyűlt össze Czinege Lajos honvédelmi miniszter irodájában a vezérkari főnök első helyettese, a légierő főszakorvosa, valamint Szabó József. Mivel Szabó a legnagyobb időt töltötte a jelöltek megfigyelésével, Czinege kíváncsi volt a véleményére. A vezérőrnagy gondolkodás nélkül válaszolt:
"...minden egyes alkalommal, amikor Csillagvárosban jártam, mindig Farkas Bertalan volt az, aki a nyilvánosság elé lépett, és ő volt az, aki részletesen ismertette a felmerülő problémákat. Magyari Béla általában csak csendesen bólogatott, és egyetértett az elhangzottakkal. Az én megfigyelésem szerint Béla nem igazán kedveli a beszédet. Lehet, hogy egy-két hónap alatt hozzászokna a szerepéhez, de jelenleg ez a helyzet. Ezért most Farkas Bertalan tűnik a megfelelőbb választásnak."
A csoport egyetértésével a sármos, közvetlen Farkas került a középpontba, mint a repülés utáni propagandaesemények megjelenítője, míg a csendes, zárkózott Magyari háttérbe szorult. A döntésről értesítették a szovjet partnereket, majd a két érintettet is. Magyari nehezen fogadta el a hírt, napokig az elkeseredettség fogságában szenvedett, míg Vlagyimir Dzsanyibekov, a tartalékszemélyzet parancsnoka, támogatta őt, segítve a nehéz pillanatok feldolgozásában. Később leültek sakkozni és beszélgetni Farkassal, ahol megbeszélték, hogy nem fognak egymásnak keresztbe tenni. Az Interkozmosz program során már korábban is akadtak viták az űrhajósjelöltek között, de Magyari végül elfogadta a helyzetet, és mindenben támogatta Farkast a közös cél érdekében.
Miután a döntés hivatalosan mindenki számára világossá vált, megérkezett a magyarokhoz Szűrös Mátyás, a moszkvai nagykövet távirata. Szűrös tárgyalásokat folytatott a szovjet csillagvárosi űrhajósokkal, köztük Alekszej Leonovval, aki a Szojuz-Apollo űrrandevú egyik résztvevője volt. Leonovék úgy vélték, hogy Magyari lenne a legmegfelelőbb jelölt az első magyar űrhajós szerepére, mivel úgy gondolták, hogy ő alaposabban elsajátította a szükséges tudnivalókat, mint Farkas. Szabó azonban megjegyezte, hogy ha a távirat korábban érkezik, akkor nem elképzelhetetlen, hogy Magyarit választják. Mivel azonban ekkor már mindenki tényként kezelte, hogy Farkas repülhet az űrbe, Czinege nem módosította a korábbi döntést.
Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, a Szojuz-program keretein belül valósíthatta meg űrutazását. A szovjet űrkutatók eredetileg 1979-re tervezték a küldetést, amely során Farkas és szovjet kollégája, Valerij Kubaszov, a Szojuz-34 űrhajó fedélzetén indult volna útnak. Azonban a sors közbeszólt, amikor egy váratlan műszaki hiba történt. A Szojuz-33, amely az első bolgár kozmonautát szállította volna, elveszítette a főhajtóművét, és emiatt nem tudott csatlakozni a keringő Szaljut-6 űrállomáshoz, ahol a Szojuz-32 már várakozott. Ezek az események teljes mértékben átformálták a következő küldetések menetét. A Szojuz-33 legénysége végül azzal az űrhajóval tért vissza, amellyel elindultak, míg a Szojuz-34-et üresen indították el. Ezzel a lépéssel a Szaljut-6 legénységét is sikerült hazaszállítani, de előtte a Szojuz-32-t üresen küldték vissza a Földre. A szovjet űrkutatási vezetés ezután alaposan megvizsgálta a meghibásodás okait, és a Szojuz-35-öt indította új legénységével, mielőtt végre Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov is elindulhatott a régóta várt űrküldetésükre.
Farkas Bertalan tehát az eredeti tervekhez képest egyéves csúszással, 1980. május 26-án, éppen 45 éve indult útnak a Szojuz-36 fedélzetén. Odafelé nem akadt semmilyen komplikáció, a magyar pártállami sajtó már fél órával a start után hírt adott a történelmi eseményről. "Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz-36 űrhajó fedélzeti berendezései rendben működnek" - jelentették a másnapi lapok is. Az űrhajó május 27-én sikeresen dokkolt a Szaljut-6-hoz, ahol az űrállomás legénysége, a szovjet Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta Farkasékat.
A következő néhány napban az űrhajósok főként tudományos kísérletek lebonyolításával töltötték idejüket, köztük magyar fejlesztésű eszközökkel. Kiemelkedő szerepet játszott a KFKI által tervezett Pille dózismérő, amely lehetővé tette a kozmikus sugárzás mértékének valós idejű nyomon követését. Míg a korábban használt műszerek adatai csak a Földre való visszatérés után váltak elérhetővé, a Pille már az űrben azonnal jelezte a űrhajósokat érő sugárdózist. Nem meglepő, hogy a továbbfejlesztett változatai fontos szerepet kaptak a Mir Űrállomáson, és jelenleg is aktívan alkalmazzák őket a Nemzetközi Űrállomáson.
A sugárzásmérések mellett Farkasék többek között a magyar tervezésű Interferon sejtbiológiai kísérletben vettek részt, amiben az immunrendszer interferon fehérjéinek működését vizsgálták mikrogravitációban. A Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták, az Ötvös kísérletben pedig a félvezetőtechnikában jelentős fémek (gallium, arzén, indium, ólom) kristályszerkezetét és ötvözeteit elemezték. Emellett rengeteg fotót készítettek a Földről - Magyarországról is, ami fölött az űrállomás kétszer is áthaladt a küldetés során.
Akár tudományos kísérletnek tudhatjuk be azt is, hogy az űrhajósok éles helyzetben tesztelték a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet, valamint a Magyar Néphadsereg élelmezési szolgálatának műszaki fejlesztési osztálya által fejlesztett magyaros űrételeket. Magyarország élelmiszeripara elég erős volt akkortájt, ezért az űrhajósok ételeinek fejlesztése a magyarokra jutott. A kétéves kutatás eredményét Farkas egy tulipános ládában vitte magával, a konzervek között volt sertéspörkölt, libamájpástétom, rakott káposzta, füstölt marhanyelv, babsaláta virslivel és sült vagdalt is. Ha a beszámolóknak hinni lehet, a konzervdobozok egytől egyig kiürültek, ennek ellenére Farkas két és fél kilót fogyott az utazás alatt.
Farkas és Kubaszov június 3-án indult haza a Szojuz-35-tel, de amikor a parancsnok megpróbálta beindítani a hajtóművet, az nem indult be. Feszült percek következtek, miután az űrhajósok a földi irányítóközpontból azt a parancsot kapták, hogy várják meg a következő rádiókapcsolási periódust. Akkor aztán közölték a szovjet megoldást a problémára: a földi irányítás megkérte a kozmonautákat, hogy még egyszer próbálják beindítani a hajtóművet, de most legalább egy másodpercig vagy még tovább nyomják az indítógombot. Így már beindult a hajtómű, és a Szojuz-35 távolodni kezdett az űrállomástól. A visszatérés további része nagyjából rendben ment, az űrhajó tervszerűen szétvált moduljaira, a parancsnoki kabin megfelelő szögben érkezett a légkörbe és megfelelő magasságban a főernyője is kinyílt. Egy malőr akadt még a legvégén: a sima földet érés érdekében közvetlenül a felszín előtt hat fékezőrakétának kellett volna működésbe lépnie, de ez nem történt meg. Ennek ellenére Farkas és Kubaszov épségben landolt a kazahsztáni Dzsezkazgantól nem messze. A kabinban egyébként volt egy pisztoly is arra az esetre, ha a vadonban földet érve az űrhajósoknak meg kellene védeniük magukat ragadozóktól, sőt, egy cápariasztó is akadt, tengerre érkezés esetére.
Farkas Bertalant itthon hősökként üdvözölték, méltó tiszteletet adva neki, és számos kitüntetéssel halmozták el. Különösen figyelemre méltó, hogy a Lenin-rendet és A Szovjetunió Hőse kitüntetést is átvehette, később pedig Gyulaháza díszpolgárává avatták. 1965. június 16-án Kádár János ünnepélyes keretek között fogadta a két űrhajóst a Parlament előtt, ahol Farkas sajátos élményeit és tapasztalatait osztotta meg a vezetővel:
"Kedves Kádár elvtárs! Farkas Bertalan űrhajós százados vagyok, és tisztelettel jelentem, hogy a párttól és szeretett népemtől kapott megtisztelő feladatot maximális lelkesedéssel és elkötelezettséggel teljesítettem."
Kádár természetesen kifejezte gratulációját, és a szocialista országokban érvényes megszokott protokoll szerint két kedves puszit is adott Farkasnak.
A következő hónapokban a propaganda mindent kihozott az űrrepülésből. Farkas Bertalan nevét úttörő őrsök, munkásbrigádok vették fel, a sajtót ellepték a központilag egyeztetett cikkek, az országot pedig a szovjet iránymutatással tervezett ajándéktárgyak a kártyanaptáraktól a lendkerekes Interkozmosz űrrakétáig. Hozzá kell tenni, hogy ennek a merchandising üzletnek volt némi járulékos kára is. Mivel eredetileg 1979-re tűzték ki a startot, ezzel a dátummal már legyártottak rengeteg plakátot, pénzérmét és más ajándéktárgyakat. Ezeket aztán bevonták vagy megsemmisítették. Sőt, korábban is volt egy ilyen kör, mert amíg nem dőlt el, hogy a két magyar jelölt közül ki indul útnak, a szocialista propagandagépezet Magyari Béla elsőségét hirdető nyomtatványokat is készített, aztán később ezeket is bezúzták.
A popkultúra gazdag ihletforrásként használta fel ezt az eseményt. Hofi Géza például kabaréjában humorosan reflektált Bercire, különösen arra a kérdésre, hogyan sikerült átkelnie a vámon. A Hungaroton kiadott egy kislemezt is, amelynek egyik oldalán Farkas start előtti szavai hallhatók, míg a másik oldalon Presser Gábor és Sztevanovity Dusán közös dala, a „Magyar a világűrben” csendült fel. A televízióban pedig az Esti mese egy különleges epizódot szentelt a küldetésnek, ahol Farkas Bertalan az űrből olvasta fel a mesét, és még egy szkafanderbe öltöztetett TV-macival is gazdagította az élményt.
Propaganda ide, propaganda oda, a Szojuz-36 küldetésével Magyarország a hetedik nemzet lett, amelynek sikerült elérnie az űrt, és ez a tény történelmi szempontból is figyelemre méltó. Persze a hetvenes és nyolcvanas években a szovjetek dominálták az űrutazásokat, és sok baráti ország kiválasztott képviselőjét szállították a világűrbe. Mégis, ha alaposan megvizsgáljuk az űrbe jutott országok sorát, lenyűgöző, hogy Magyarország olyan nagyhatalmakat előzött meg, mint Franciaország, az Egyesült Királyság vagy Japán. Ez a teljesítmény nem csupán büszkeség forrása, hanem egy emlékezetes mérföldkő is a magyar űrkutatás történetében.
A nyolcvanas évek végére a Farkas-kultusz alábbhagyott, a rendszerváltás után pedig már szinte semmit nem lehetett érezni belőle - sőt, voltak, akik kétségbe vonták, hogy Farkas Bertalan valóban az űrben járt. Az űrhajós akkor már a közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után mérnök ezredes volt, majd 1995-től dandártábornok. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, egy évvel később nyugdíjazták. Ezután szerencsét próbált a politikában és az üzleti életben is, de akármibe fogott, sosem lett olyan sikeres, mint Az Első Magyar Űrhajósként, akinek a nevét már a 240757 Farkasberci kisbolygó is őrzi.
Farkas Bertalan, Magyarország első űrhajósa, máig aktívan részt vesz különféle rendezvényeken, és örömmel osztja meg tapasztalatait az érdeklődőkkel. A 70. születésnapján a Heti Naplónak büszkén mutatta be dandártábornoki egyenruháját, amelyen három csillag alakú kitüntetése – a Magyar Népköztársaság Hőse, a Szovjetunió Hőse és Ukrajna Aranycsillaga – egymás mellett díszeleg. Most, 75 évesen, Farkas életének egy új, izgalmas fejezete kezdődik: végre valóra válik sokéves álma, hiszen követője érkezik az űrbe. Tanácsadóként aktívan részt vett Kapu Tibor felkészítésében, és izgatottan várja a június 8-i indítást, ahol személyesen is jelen lesz.
