A levélszavazás bevezetése lehetőséget ad arra, hogy felszámoljuk a különbségeket a külföldön élő és a határon túli magyarok között. Ezzel a megoldással minden magyar állampolgár, függetlenül lakóhelyétől, részt vehet a demokratikus folyamatokban, biztosí

Az április 3-i magyarországi országgyűlési választások levélszavazatai 2022. március 29-én érkeztek a csíkszeredai főkonzulátusra. A pillanatot Veres Nándor örökítette meg a fényképezőgépével. / MTI

A jövő évi választás már a negyedik alkalom lesz, amikor a magyar állampolgárok szembesülnek a külföldi szavazás diszkrét, de annál jelentősebb eltéréseivel. Jelenleg azok, akiknek nincs magyarországi lakcímük, levélben szavazhatnak, míg azok, akik regisztráltak Magyarországon, kénytelenek személyesen megjelenni valamelyik külképviseleten. Széles körben elismerik, hogy ez a helyzet igazságtalan, de a megoldás mibenléte körüli konszenzus még hiányzik. Vajon érdemes lenne kiterjeszteni a levélszavazás lehetőségét? Esetleg érdemes lenne a külképviseleti szavazást megszüntetni? Vagy éppen ellenkezőleg: a külképviseleti lehetőségeken kellene javítani? Netán az online szavazás bevezetése lenne a legjobb megoldás? A Political Capital és a Telex most szakmai vitát indítanak a témában. Az elkövetkező öt kedden különböző szakterületekről érkező vendégszerzők segítenek feltérképezni a lehetséges megoldásokat. Az első hozzászóló Döbrentey Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) választójogi projektkoordinátora lesz, aki a témában saját álláspontját osztja meg.

A szabad és tisztességes választások egyik alapvető feltétele, hogy minden választópolgár egyenlő eséllyel gyakorolhassa választójogát. A képviseleti demokráciában elengedhetetlen, hogy mindenkinek azonos lehetőségeket biztosítsunk a törvényhozás összetételébe való beleszólásra. Az államnak széles mozgástere van abban, hogyan valósítja meg ezt a célt; a megoldások sokfélék lehetnek, de egy dolog biztos: ezeknek semmiképpen sem szabad diszkrét módon megkülönböztetniük a választókat.

Alapjogi szempontból elfogadhatatlan, hogy a választójog gyakorlásának ilyen - még ha diszfunkcionális is - formája, mint a levélszavazás, csak egyes választópolgárok számára álljon rendelkezésre, míg másokat kizárnak ebből a lehetőségből. Ez a különbségtétel alkotmányosan nem indokolható. Ennek fényében a TASZ két alkalommal is az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, először az országgyűlési választások, majd az európai parlamenti választások kapcsán.

Az Alkotmánybíróság (AB) nem osztotta a korábbi véleményt, és álláspontja szerint az országgyűlési választásokon indokolt, hogy különbséget tegyenek a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok között, mivel az ő helyzetük nem homogén. Az AB érvelése szerint akinek van magyarországi lakcíme, az szorosabb kapcsolatban áll hazájával, mint akinek nincs, ami legitimálja az eltérő bánásmódot. Más szavakkal, az AB úgy véli, hogy aki Magyarországhoz lakóhelye révén erősebb kötelékekkel bír, annak többletáldozatokat kell hoznia a szavazás során, cserébe pedig számára biztosítva van a választójog teljessége, azaz lehetősége van egyéni jelöltekre és pártlistákra is szavazni. Ez a megközelítés valóban meglepő és cinikus: vajon tényleg az országhoz legszorosabban kötődő választóknak kellene többletnehezékeket cipelniük? Miért éppen ők legyenek azok, akik, ha nem vállalják a többletáldozatot, lemondanak a joguk egy részéről, így akár a szavazati lehetőségeik felét is elveszíthetik?

Az európai parlamenti (EP) választások kapcsán egyre világosabbá válik a hátrányos megkülönböztetés problémája: ezen a választáson ugyanis egyéni mandátumok nem szerezhetők, mivel a szavazás listás formában zajlik. Az alkotmányjogi panaszt elutasító döntés során arra hivatkoztak, hogy a magyar jogszabályok értelmében az EP-választásokon nemcsak az Európai Unió tagállamaiban élő, lakóhellyel rendelkező polgárok, hanem olyanok is részt vehetnek, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal, de nem az EU területén élnek. Az Alkotmánybíróság szerint ezért nem beszélhetünk azonos jogi helyzetben lévő választópolgárokról, így az egyenlő bánásmód elve sem sérül. Mint korábban hangsúlyoztuk, az AB a különbségtételt lényegében arra alapozza, hogy a különböző választópolgárok eltérő jogszabályok alapján, ám azonos jogokat élvezve jutottak választójoghoz.

A jogalkotó mesterségesen előállított egy indokot arra, hogy látszólag jogszerűen tegyen különbséget azon választópolgárok között, akik a szavazás napján külföldön tartózkodnak. Ez pedig a lakcím meglétének vagy hiányának kérdése. Első ránézésre ez valóban erős különbség, csakhogy máshonnan kell közelíteni a kérdéshez.

A lakcím megléte lényegében irreleváns, hiszen van egy kulcsfontosságú jellemző, amely a hazai lakcímmel rendelkező és az attól megfosztott választópolgárokat egyaránt összeköti: mindannyian a szavazás napján Magyarország területén kívül tartózkodnak. Ezen tény folytán mindannyian hasonló helyzetben vannak, így az egyes csoporttagokra egységes szabályozást kellene alkalmazni, hogy érvényesüljön az Alaptörvény által is védett megkülönböztetés-tilalom – ellentétben az Alkotmánybíróság álláspontjával, amely szerint a különbségtételnek nincs ésszerű alapja. Továbbá figyelemre méltó, hogy az Országgyűlés 2021-ben olyan jogszabályt fogadott el, amely a lakcímet gyakorlatilag levelezési címmé degradálta, ezzel is jelezve, hogy a jogalkotó a lakcím jelentőségét lényegesen csökkentette.

Felmerül a kérdés: vajon a diszkrimináció-mentesség elvének jegyében szükség lenne-e arra, hogy a határon túli magyar közösségek tagjai lehetőséget kapjanak egyéni jelöltre szavazni? Ez a téma komplex és messzire vezet, így most nem szeretnék jogi részletekbe bonyolódni. Remélem, hogy a jövőben alkalmunk nyílik erre a fontos kérdéskörre alaposabban is rávilágítani.

A problémák azonban nem állnak meg a diszkriminációnál. A levélszavazás egy súlyos problémákkal terhelt jogintézmény. Más országokban is menetrendszerűen előkerülnek a visszaélési- és hibalehetőségek, és a jogintézménnyel kapcsolatos fenntartások. Nem véletlen, hogy a voksolás bevett és főszabály szerinti, világszerte elterjedt módja papíralapú, szavazóhelyiségben, szavazóurna használatával, meghatározott időkeretben zajló forma. Minél hosszabb ideig kering a szavazólap a rendszerben, minél több fizikai térben fordul meg, minél több kézen keresztül megy át, annál jobban nőnek a kockázatai annak, hogy megsemmisül, eltűnik, vagy rossz szándékú kezek módosítják a tartalmát.

2022-ben különösen botrányos esetek történtek: számos helyen a kormánypárt szövetségesei szállították ki, vagy gyűjtötték be a levélcsomagokat; volt, aki hozzátartozója helyett szavazott, és történt egy rendkívül ellentmondásos és a mai napig nem tisztázott eset elégetett szavazatokkal. A visszaélések érdemi vizsgálatát a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria elképesztő, a közbizalom maradékát is aláásó érveléssel rázta le magáról: ennek lényege az volt, hogy a Magyarország határain túl történő események kapcsán nem járhatnak el. Ezen logikát követve a határon túl leadott szavazatok nem is léteznek, ami természetesen nem igaz. (A jogalkotó később korrigálta a törvényt, így 2026-ban már biztosan nem lehet arra hivatkozni, hogy az államhatárnál a hatáskör is véget ér.)

A közbizalom megkérdőjelezése már a jogintézmény bevezetésekor is téma volt, a korábbi eseményeket megelőzően. 2006-ban Mikola István kijelentette, hogy ha a határon túli magyarok számára a Fidesz-kormány választójogot biztosít egy győztes választáson, akkor "húsz évre minden eldőlne ebben az országban." Ezzel a későbbi kormánypárt nyíltan elismerte, hogy a határon túli magyarok szavazati jogának megadása a saját politikai érdekeik szolgálatába állítva történne, amelyet a később kidolgozott szabályozás értelmében levélszavazás útján gyakorolhatnak. Az így leadott levélszavazatok a demokratikus választások során gyakran szokatlanul magas támogatottsági arányokat mutatnak a kormánypárti listák számára: 2014-ben 95,49 százalék, 2018-ban 96,24 százalék, míg 2022-ben 93,98 százalék. Ez a helyzet sok választópolgárban ébresztett kétségeket a levélszavazás legitimációját illetően.

A kérdés tehát a következő: biztosítani kellene a diszkriminációmentes hozzáférést a levélszavazáshoz, amely joggyakorlási mód számos problémával küzd - vagy inkább fenntartsuk azt az alkotmányosan nem igazolható hátrányos megkülönböztetést, amelyben a hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjai tisztább szavazási lehetőségekkel élhetnek?

A helyzet bonyolultsága ellenére az alapjogok szempontjából először az egyenlő hozzáférés biztosítása a legfontosabb. A levélszavazással kapcsolatos biztonsági kérdések nem közvetlenül az alapjogok körébe tartoznak. A választások tisztaságát egy átláthatóbb politikai klíma, valamint a választási hivatalok és hatóságok együttműködése is jelentősen javíthatná. Ugyanakkor, ha a jogalkotók változtatnak a rendszeren, akkor ez nem lehet pusztán egy egyszeri lépés. Elengedhetetlen, hogy a levélszavazás részletes szabályait is átdolgozzák, hogy a visszaélések lehetősége a lehető legkisebbre csökkenjen. Ennek érdekében számos reformra van szükség.

Összegzésképpen: szükséges megszüntetni a magyarországi lakcímmel rendelkező és nem rendelkező választópolgárok közötti, alkotmányosan megkérdőjelezhető eltéréseket a szavazás módjában. Ennek érdekében a levélszavazás kiterjesztése mellett kell érvelni, amelyet egy jogalkotási reformmal kell összekapcsolni, hogy csökkentsük a visszaélés lehetőségeit. Ezenkívül a fennmaradó visszaélési lehetőségek ellen hatékony állami intézkedésekkel és a politikai kultúra átalakításával kell fellépni. Csak így alakítható ki a levélszavazással kapcsolatos közbizalom. Amennyiben pedig sikerül egy biztonságosabb joggyakorlási módot bevezetni a levélszavazás helyett, azt érdemes alkalmazni.