Kusovszky Bea festőművész megosztotta velünk, hogy milyen forrásokból táplálkozik kreativitása.

Kusovszky Bea festőművész a kreatív szabadság élményét szeretné átadni a résztvevőknek, hiszen szerinte a művészet maga a szabadság

Több évvel ezelőtt a barátnőm születésnapját ünnepeltük egy élményfestés keretein belül, és az esemény varázslatos atmoszférája annyira lenyűgözött, hogy azóta is folyamatosan keresem az alkotás újabb és újabb formáit. Így találkoztam először Kusovszky Bea festőművésszel is – egy olyan workshop keretében, amely minden, csak nem hagyományos.

Gyerekként szinte mindenki fest, rajzol, te azonban ennél jóval tovább fejlesztetted ezt a készséget. Hogyan kezdődött, mi fogott meg az alkotásban?

Az apukám foglalkozott képzőművészettel, tipográfusként dolgozott, nagyon kreatív munkákat csinált, arculatokat tervezett, szitanyomatokat készített, volt egy szitaműhelye is.

Miért pont a festészetet választottad?

Amikor nézegettem albumokat, vagy egyáltalán foglalkoztam azzal, hogy ki mit csinált a világban, vagy elmentünk egy kiállításra, akkor mindig a festészet volt az, ami a legjobban megfogott. Úgy is gondoltam rá, mintha az lenne a csúcsa az alkotásnak, ezért egyértelmű volt, hogy én is festeni akarok.

Mikor vált világossá, hogy ez már jóval túlmutat a puszta szórakozáson?

Az elég hamar egyértelmű lett számomra, hogy ebben az irányban szeretnék tanulni. A gimnáziumban elméletileg volt rajzspecifikáció, nem volt nagyon komolyan véve, de volt egy rajzóránk, ahol óriási örömöt okozott nekem, hogy sikerült valamit megoldanom - akkor döntöttem el, hogy jelentkezek a Képzőre. Célirányosan elmentem egy rajziskolába, és két évig intenzíven készültem a felvételire. Ott megtanultam rendesen rajzolni, de festeni igazából magamtól.

Egyetlen másodpercig sem merült fel bennem a kétely, hogy ez az a nyomvonal, amelyen haladnod kell.

Nem, szerintem ez soha nem volt kérdés. A gimnáziumban még volt egy időszak, amikor felmerült bennem, hogy talán inkább pszichológus leszek, ami egy kicsit egzaktabb tevékenység, de közben mindig rajzoltam, festettem otthon, csak úgy magamnak. Valahogy nem is tudtam magamra másként gondolni, mint festőként.

Könnyedén teljesítetted a felvételid során jelentkező kihívásokat?

Természetesen, itt van egy egyedibb változata a szövegnek: Először a textil szakra adtam be a jelentkezésemet, mivel a rajziskolában, ahol tanultam, hihetetlenül gyorsan elsajátítottam a rajzolás alapjait. Azonban úgy éreztem, hogy a többiekhez képest, akik szinte varázslatos módon alkottak, én még messze vagyok a szintjüktől. Ekkor döntöttem úgy, hogy egy design területet választok, és a textil szakon belül a nyomott anyag tervezői szakra jelentkeztem először. Miközben ezt tettem, otthon titokban a festő szakra is készültem, és a következő évben sikerült is felvételt nyernem. Végül párhuzamosan végeztem a festő és a képzőművész-tanár szakot, és egy izgalmas évet töltöttem Valenciában is, ahol rengeteg inspirációt kaptam.

Kik voltak rád a legnagyobb hatással?

Az első emlékem, ami különösen élénken megmaradt, egy Birkás Ákos kiállítás volt a Ludwig Múzeumban. Az ő művészete mély hatással volt rám, és nem feledkezhetek meg Fehér László munkásságáról sem. Nagy Kriszta Tereskova alkotásai is lenyűgöznek; kreativitása igazán páratlan, és az életstílusa is rendkívül inspiráló.

Hogyan alakult ki a saját stílusod?

Ez a folyamat fokozatosan, évről évre bontakozott ki előttem. Kezdetben figuratív elemekkel indítottam, ahol a fotórealizmus dominált, sőt, sokszor az egész kompozíció ilyen stílusban készült. Később, új inspirációkat keresve, a képregények és a pop-art világából is átvágtam néhány részletet. Így lépésről lépésre megjelentek a raszterpontos ábrázolások, amelyek optikailag izgalmas felületekhez vezettek, míg végül az egész művészi irányvonal egy nonfiguratív megközelítés felé mozdult el.

Az alkotás során a legfontosabb inspirációm a mindennapi élet apró csodái. Gyakran a legegyszerűbb pillanatok – egy naplemente színkavalkádja, egy kedves mosoly, vagy akár egy elgondolkodtató beszélgetés – nyújtanak számomra mély ihletet. Ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy a világ tele van felfedezésre váró történetekkel, és arra ösztönöznek, hogy ezeket a saját szemszögemből meséljem el. Ezen kívül az emberek közötti kapcsolatok és érzések gazdagsága is hajtóerőként szolgál, hiszen mindenki egyedi tapasztalatokkal és érzelmekkel rendelkezik, amelyekből inspirációt meríthetek.

Ez bármilyen apróság lehet, csak mozdítson meg bennem annyira valamit, hogy érdekelni kezdjen.

Hogyan születik meg egy kép? Megvan a fejedben egy kiinduló gondolat, és azon elindulsz?

Mindig akadnak olyan képek a fejemben, amelyek már régóta ott élnek, és gyakran írok hozzájuk jegyzeteket vagy készítek vázlatokat. Amikor szükségem van rájuk, egyszerűen csak "előkapom" őket.

Mennyi idő alatt készül el egy kép?

Ez nagyon változó, de egyébként én tervezek hozzá sablonokat is, tehát mindennel együtt nagyjából egy hónap. De főleg sorozaton szoktam egyszerre dolgozni, emiatt ez jóval hosszabb idő.

Elvonulsz egy csendes helyre, hogy szabadon szárnyalhasson a kreativitásod, vagy nem szükséges ennyire bonyolítani a dolgot?

Otthon van egy műtermem, de gyakran festek a szüleim kertjében is. A telefonomat nem kapcsolom ki, ha erre gondolsz, de arra ügyelni szoktam, hogy ne legyen mindig a kezem ügyében, mert az könnyen kizökkent a kreatív folyamatomból.

Az élményfestő kurzusodon találkoztunk először, ahol nagyon tetszett, hogy nem egy vezetett festés volt, mint a legtöbb helyen, ahol korábban voltam, hanem mindenki saját magából merített ihletett egy kiválasztott festmény alapján. Ez a te ötleted volt?

A Képezőben teljesen szabad kezet kaptam, hogy bármilyen workshopot szervezhetek a festészet világában. Ezeken a foglalkozásokon nem csupán a művészek életútját bontogatom, hanem azt is, hogy milyen technikák vezettek az alkotásaikhoz. Különösen izgalmas látni, hogyan inspirálják a különböző történetek és módszerek a résztvevőket, és milyen sokféle érzést, ötletet és elképzelést hoznak felszínre.

Ahogyan te is észrevetted, a kész művek között szinte semmi hasonlóság nem akadt, pedig mindannyiunkat ugyanaz a forrás inspirált. Ez számomra hatalmas szabadságot jelent! Sokan érkeznek a kurzusokra úgy, hogy utoljára az általános iskolában tartottak ecsetet a kezükben. Mégis képesek kibontakozni, hiszen azt festik, ami számukra a képből eszükbe jut, vagy amit abba belelátnak. Nincs versengés sem, hogy ki alkotott jobban vagy gyengébben, hiszen minden egyes kép egyedi és megismételhetetlen.

Ráadásul a zene és a festészet varázslatos módon egyesült, ami egy igazán egyedi és felejthetetlen élményt nyújtott!

Minden workshop során arra törekszem, hogy valami különlegeset és egyedit csempésszek a programba. Kandinszkij művészete számomra szoros kapcsolatban áll a zenével, és amikor egy tehetséges hegedűművésznő csatlakozott hozzánk az órákra, egy új gondolat született: mi lenne, ha összekötnénk a két művészeti ágat? Az eredmény lenyűgöző volt; a résztvevők élvezték a zene varázsát, ami arra ösztönözte őket, hogy mélyebben elmerüljenek saját gondolataikban és érzéseikben. Bár ez nem mindig kivitelezhető minden alkalommal vagy művész esetében, biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesznek hasonló lehetőségek, mert a zene valóban gazdagította az alkotási folyamatot.

Van egy barátnőm, aki festőművészként él Barcelonában. Azért költözött oda, mert szeretne teljes mértékben a művészetének szentelni az életét. Nem szeretném a pénzügyeidbe beleásni magam, de itthon a kultúra eléggé elhanyagolt területnek számít. Vajon meg lehet ebből élni?

Valóban nem egyszerű a helyzet itthon, de szerencsére nincs okom panaszra. Az utóbbi években beérett a sok munkám, és galériáknál is vagyok, akik foglalkoznak az eladással. Igyekszem több lábon állni, hogy ne kerüljek soha kiszolgáltatott helyzetbe.

Tudod, kik nézik meg a képeidet? És vajon mennyire fontos ez a lelked számára?

Nagyjából tudom, és igen, szeretem tudni, hogy hova kerül egy-egy képem.

Hány fénykép díszíti a falakat az otthonodban?

Úgy nincs egy sem, hogy állandó helye lenne. Azért szoktam néha kitenni, hogy több perspektívából rálássak, és lássam, hogy esetleg mit változtassak rajta. Ha elkészülök eggyel, az többnyire valamelyik galériába kerül.