Krizsó Szilvia: "Olyan szürke árnyalatot hoztam létre, ami a 51-et idézi."

Idén igazán színes névsorral rukkoltak elő Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban készítői. A negyedik évadban olyan vendégek is beléptek a félelmetes kastély kapuin, akik általában ritkán bukkannak fel hasonló televíziós műsorokban. Például a politikai újságíróból kommunikációs trénerré avanzsált Krizsó Szilvia is ott volt közöttük. "A munkám során rendszeresen segítem az ügyfeleimet abban, hogy kilépjenek a megszokott keretekből, és úgy éreztem, itt az ideje, hogy én is megpróbáljam ezt. Azt hittem, izgalmas kaland vár rám. Szinte megállíthatatlan lelkesedéssel vágtam bele" – meséli mosolyogva a műsorvezető.

A családban akadt olyan, aki már előre jelezte, hogy ebből problémák adódhatnak. "Luca, a lányom, nagyon boldog volt, de a férjem igyekezett lebeszélni engem erről az útról. Ám én makacsul ragaszkodtam a döntésemhez. Attól tartottam, amit végül be is igazolt az élet: nehezen fogom tudni feldolgozni a bent történteket. Jobban tettem volna, ha hallgatok rá."

Szinte azonnal kiderült, sutba dobhatja az előzetes elképzeléseit. "Előzetesen áruló szerettem volna lenni, mert nekik ebben a bizonytalan helyzetben mégiscsak van egy igazodási pontjuk, hiszen ők keverik a kártyákat.

Amikor kiderült, hogy ártatlan vagyok, kicsit megreccsentem. És ahogy teltek-múltak a napok, egyre kevésbé tudtam erre az egészre egy izgalmas társasjátékként tekinteni, nehéz volt, hogy senkiben nem bízhatok.

Azt a stratégiát találtam ki, hogy elcsendesedek, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet, de ez aztán annyira jól ment, hogy sikerült a szürke 51. árnyalatát produkálnom, miközben azért mentem oda, hogy a valódi énemet, a színeimet megmutassam" - állítja önkritikusan.

Mindvégig szilárdan ragaszkodott az elveihez, ami nem könnyítette meg a dolgait. "Már jó ideje egy három alapon nyugvó életfilozófia szerint próbálok élni, amelynek alapjai a törődés, a tisztesség és a tisztaság. Ezeket az értékeket a kastély falain belül is igyekeztem megőrizni. Soha nem tettem vagy mondtam olyan dolgot, ami árthatott volna a játékostársaim megítélésének. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a többiek érzelmi állapotát sem, még akkor sem, ha ez a tévéműsor nem kifejezetten erről szól" - osztotta meg gondolatait.

Az elveim mentén egy komoly csapdába keveredtem. "Nem szereztem pajzsot, amikor adódott a lehetőség, mert hazudnom kellett volna érte, és ezt nem akartam. Ráadásul eszembe jutott, hogy mennyire igazságtalan lenne a többiekkel szemben, ha nekik sem pajzs, sem pénz nem jutna. Mivel azt hittem, az árulóktól egyelőre nem kell tartanom, őszinte maradtam. Utólag beláttam, hogy ez óriási tévedés volt. Az ártatlanok többsége nem értette meg és nem értékelte a döntésemet, és ezután teljes mélyrepülésbe kezdtem, ami a halálsorra vezetett, életem egyik legmegdöbbentőbb tapasztalata volt."

Ahogy a szél lágyan ringatott, mintha egy fára akasztott kalitkában lebegtem volna, mélyen átéltem a kiszolgáltatottság és sebezhetőség érzését, mint Pom Pom, a mesebeli figura. Nehéz szavakba önteni, mennyire elmosódnak a határok a valóság és a játék világában, és hogy ez az érzés mennyire magával ragadó és ijesztő egyszerre.

Így aztán nem meglepő még, hogy most, hónapokkal a forgatás után sem tud teljesen jó szívvel gondolni a kastélyban töltött időszakra. "Elképesztően mélyre ment az élmény - sóhajt fel. - Utána egy hónapig nagyjából nem is tudtam visszatérni az életembe.

Többször is felébredtem az éjszaka közepén, és szinte már pánikban éreztem magam, ahogy újra és újra átéltem a bent zajló eseményeket a fejemben.

"Időbe telt, míg sikerült ezt a tapasztalatot a megfelelő keretek közé helyeznem. Hosszas beszélgetéseket folytattam a családom tagjaival és a régi mentorommal, Kertész Zsuzsával, aki annak idején elindított ezen az úton. Mostanra már más perspektívából tekintek vissza az eseményekre, és sikerült a megfelelő helyre sorolnom őket, de őszintén szólva nem hiszem, hogy valaha is visszatérnék" - osztja meg gondolatait.

Krizsó Szilvia szavaiból világosan kitűnik, hogy nem minden játékostársával osztja meg a szíves találkozás örömét. "Van, akiben hatalmas csalódás ért, mert azt tapasztaltam, hogy a játék érdekében bárkit hajlandó feláldozni, csak saját magát ne érintse" - hangsúlyozza. Ezt a mentalitást pedig rendkívül károsnak, visszataszítónak és emberileg elfogadhatatlannak tartja.