Egyedi megközelítés: Különleges karakterek megnevettethetnek minket, anélkül hogy bármilyen kontrollt gyakorolnánk felettük.

Pont a nap végén akadtam rá az ATV műsorán a Kontrollra, amit már legalább két évtizede nem láttam. Újra végignéztem, és annyira nevettetett, hogy a könnyeim is kicsordultak. Ismételten.

Antal Nimród ezzel a filmmel valóban megmutatta, hogy mesterien tud rendezni. A Kontroll című alkotás nem csupán egy egyszerű történet, hanem egy igazi pszichológiai utazás a budapesti metró világába. A film a metróellenőrök sajátos életét tárja elénk, akik minden nap különféle furcsa és veszélyes karakterekkel találkoznak: drogfüggőkkel, alvilági figurákkal, valamint a legkülönfélébb társadalmi rétegekből érkező, gyakran groteszk emberekkel. A metró mélyén zajló élet nemcsak izgalmas, hanem torzító hatással van a főszereplőkre is, akik lassan maguk is a körülöttük lévő őrület részévé válnak. A film középpontjában Bulcsú (Csányi Sándor), Professzor (Mucsi Zoltán), Muki (Pindroch Csaba), Lecsó (Badár Sándor) és az újonc Tibi (Nagy Zsolt) állnak, akik a munkájuk során nemcsak egymással, hanem a másik jegykezelő csapat tagjaival, élén Gonzóval (Mihályfi Balázs) is rivalizálnak. E versengés színesíti a filmet, miközben egy izgalmas krimi szál is kibontakozik: egy rejtélyes személy sorra löki a metrók elé az ártatlan áldozatokat, és a főszereplőknek ezt a titokzatos gyilkost is meg kell állítaniuk. A Kontroll tehát nem csupán a metró világát mutatja be, hanem egy komplex, sokrétű narratívával is szolgál, amely mélyen elgondolkodtatja a nézőt.

A nyomozás színtere egy izgalmas metropolisz, ahol a hatóságok legjobbjai, az úgynevezett öltönyösök, érkeznek a rejtély felgöngyölítésére, élükön a higgadt és karizmatikus Cserhalmi György által megformált vezetővel. Gyanújuk középpontjában Bulcsú áll, aki a metrók világában él, és aki a nap 24 órájában ott tartózkodik. De nem ő az egyetlen, aki feltűnik a sötét alagutakban: a Gyalogkakukk (Mátyássy Bence) is ott kószál, egy titokzatos és gyors ámokfutó, akit lehetetlen utolérni. A történetben egy romantikus szál is kibontakozik Bulcsú és a vonzó metróvezető, Szofi (Balla Eszter) között, aki Béla bácsi (Kovács Lajos) lánya. Szofi és Bulcsú kapcsolata nemcsak a metróban, hanem a két világ határvonalán is zajlik, és feszültséget hoz a cselekménybe. A film mélyebb rétegeket is feltár, hiszen a látható, felszíni világ mellett létezik egy rejtett, alvilág is, amelyet a metrók földalatti rendszere reprezentál. Ez a titkos dimenzió azok menedéke, akik elmenekültek a fenti világ elvárásai elől, legyen az a depresszió sötétsége vagy az elkeseredés mocsara. A történet tehát nemcsak a bűnügy köré épül, hanem a lélek mélységeit is feltárja, bemutatva, hogy a látszólagos valóság mögött milyen sokszínű és komplex élet zajlik.

A film középpontjában álló Bulcsú karaktere valójában egy menekülő lélek, aki korábban a sikeres építész szakma csúcsán állt. Ám egy váratlan pillanatban úgy határoz, hogy inkább a mélybe merül, és elhagyja a felszíni világot. Érdemes megemlíteni a Neo együttes lenyűgöző zenéjét, amely a rendező kifinomult víziójával összhangban segít a képek hangulatának dinamikus váltásaiban. A film végére minden szál a helyére kerül: a titokzatos gyilkos megkapja megérdemelt büntetését, és Bulcsú valamint Szofi különleges kapcsolata végre tisztázódik. Bulcsú alapvető igazsága is világossá válik: azok, akik az önkéntes száműzetést választják – legyen az depresszió, önsajnálat vagy magány –, egyszer elérik a fényt, és vissza kell térniük a valódi világba. Ezt a fontos lépést végül ő is megteszi a film utolsó perceiben.

A film során elbűvölten merülünk el a lenyűgöző karakterek világában, miközben a sziporkázó párbeszédek hallatán nevetésben törünk ki. Felfedezzük a pesti metrók rejtelmes mélységeit, ahol a misztikum és a valóság határvonalán mozog a cselekmény. Ez a film valóban ötcsillagos élmény, igazi zseniális alkotás!