Kirepült az autójából, és az összes végtagja súlyosan megsérült az F1-es versenyzőnek, de a balesete mégis a háttérbe szorult.

91 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Mike Taylor, az a versenyző, aki csupán két Forma-1-es hétvégén lépett pályára. A második versenye tragikus balesettel zárult, amely gyakorlatilag véget vetett karrierjének. Azonban ez az esemény szinte eltörpült a versenyt körülvevő egyéb borzalmak árnyékában.

A mai Forma-1 világában szerencsére egyre ritkább, hogy egy baleset következtében komoly aggályok merüljenek fel egy pilóta egészségével kapcsolatban, nemhogy az, hogy egy ilyen incidens a pályafutásának végét jelentené. Még elképzelni is nehéz, hogy egy hétvégén annyi súlyos esemény történjen, hogy egy ilyen baleset szinte eltűnjön a többi karambol árnyékában.

Az 1960-as Belga Nagydíj hétvégéjén azonban Mike Taylorral valami különös dolog történt, ami miatt ő a legkevésbé emlékezetes figura lett a négy szörnyű baleset közül. Ennek főbb okai között szerepel, hogy míg Taylor pályafutása tragikus véget ért, a másik két versenyző sajnos életét is elvesztette, és a negyedik érintett sokkal nagyobb hírnévnek örvendett, mint a többiek. Ily módon Taylor története háttérbe szorult, és a szörnyű balesetek emléke inkább azokra a versenyzőkre terelődött, akiknek a sorsa végleg megpecsételődött.

A néhai brit pilóta 1934. április 24-én látta meg a napvilágot, ezzel 91 évvel ezelőtt kezdődött el egy figyelemre méltó életpálya. Édesapja, a Taylor & Crawley autókereskedés megalapítója, már korán beavatta fiát a motorsport világába, így a benzingőz és a sebesség iránti szenvedélye gyerekkorában kialakult. Versenyzői karrierjét egy MG TC volánja mögött indította, és hamarosan a silverstone-i pályán is megmutatta tehetségét, ahol nem csupán egy győzelmet, hanem egy harmadik és egy negyedik helyezést is elért. Az esemény nemcsak a nevének hírnevet adott, hanem megalapozta a jövőbeli sikereit is.

Később Jaguar SS1000-essel és Lotus 7-essel is versenyzett, de ezekkel nem bizonyult sikeresnek. Aztán apja vett neki egy Lotus Elevent, ám azzal a feltétellel kapta meg, hogy nagyon hamar eredményeket kell felmutatnia, különben túlad rajta. Ez sikerült is, és innentől kezdve indult be igazán Taylor karrierje, olyannyira, hogy az 1958-as Le Mans-i 24 órás viadalon Innes Irelanddel vezették is saját kategóriájukat, ám vasárnap reggel technikai hiba miatt kiestek.

Taylor több bajnokságon kívüli eseményen is részt vett, de világbajnoki futamon csupán egyszer indult. Ez az alkalom az 1959-es aintree-i Brit Nagydíj időmérője volt, ahol a huszonnegyedik pozíciót szerezte meg egy Cooper volánja mögött, így utolsóként felállhatott a rajtrácsra. Sajnos a verseny nem tartott sokáig számára, hiszen a 18. körben a váltója felmondta a szolgálatot. Ezen a nyáron Sebringben is szerepelni készült, de sajnos a sárgaság elkapta, így kénytelen volt kihagyni a futamot.

A következő évben azonban újra megpróbálta magát a világbajnoki versenyek világában: a Belga Nagydíjra egy szintén privát Lotusszal készült. Az edzések során azonban bekövetkezett a szörnyű baleset: az akkor már négy összetettbeli második helyezett és tizenhárom futamgyőzelemmel büszkélkedő Stirling Moss Lotusában hirtelen eltört a féltengely. Ennek következményeként olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy mindkét lába, az orra, három csigolyája és számos bordája is eltört. Szinte csodának számít, hogy a spái hétvége hátralévő részét leszámítva mindössze két versenyt kellett kihagynia.

Hosszú időbe telt, míg a mentő végre megérkezett Stirlinghez, és addigra már kétszáz yardnyi, azaz körülbelül 180 méternyi autósor torlódott fel a helyszínen - emlékezett vissza Andrew Ferguson, a Cooper csapatkoordinátora. A mentőautó siettetése érdekében Mike Taylort a bokszba irányították a Lotusával, ám mindenki számára rejtélyes módon eltűnt a La Carriére-kanyarban.

A tragikus esemény hátterében az állt, hogy a 26 éves versenyző autójában kormányoszlop-hiba lépett fel, ami szörnyű következményekkel járt. Taylor 260 km/h sebességgel csúszott le a pályáról, és tragikus módon kirepült a járműből, miközben nekicsapódott egy fának. Az ütközés következtében súlyos sérüléseket szenvedett: a hátában és a nyakában törések keletkeztek, mindkét karja és lába eltört, ráadásul a tüdeje is átszakadt. "El sem tudom képzelni, hogyan élte túl ezt az egészet - nyilatkozta Ireland, aki akkoriban már a versenyzőtársának számított. - Az autó belehajtott egy hatalmas árokba, a levegőbe emelkedett, eltalált egy fát, amely gyökerestül kiszakadt, majd végül egy másik fához csapódott."

Taylor tehát még Mossénál is súlyosabb sérüléseket szenvedett, és lényegében véget ért a pályafutása. Azonban még így is jobban járt, mint két honfitársuk, akik a futamon néhány kör eltéréssel halálos balesetet szenvedtek. Chris Bristow elvesztette uralmát az autója felett, kirepült abból, majd a szögesdrót lényegében lefejezte, Alan Stacey-t pedig eltalálta egy madár, így attól a pillanattól kezdve ő sem volt ura versenygépének, amely felborult, majd kigyulladt.

Steve McQueennel motorozott a műlábú pilóta, aki egy madár miatt halt meg a tragikus hétvégén

Ami Taylort illeti, a baleset következtében lebénult, de terápia útján ismét megtanult járni. Mivel a szörnyűséget technikai hiba idézte elő, beperelte a Lotust, és akkoriban ritkaságnak számító módon sikerrel is járt. A brit pilóta pénzbeli kompenzációban részesült, amit állítólag egy londoni hotelben, egy hatalmas buli formájában ünnepelt meg.

Bár az együléses versenyautók volánja már nem volt elérhető számára, az autósport iránti szenvedélyét nem adta fel teljesen. Később hosszútávú raliversenyeken indult, ahol időnként figyelemre méltó eredményeket ért el. Ezen kívül ingatlanspekulációval próbálta növelni a bevételeit. Végül, közel 83 éves korában, 2017. április 4-én elhunyt, miután a szervezete feladta a harcot a rák ellen, így búcsút intett a világnak.