Feltárult a Titanic legtragikusabb és legdöbbenetesebb titka!

A Titanic, a lenyűgöző és elsüllyeszthetetlennek vélt óceánjáró luxushajó, 1912 áprilisában szenvedett tragikus végzetet, miután jéghegynek ütközött az Atlanti-óceán északi vidékén. A katasztrófa következtében körülbelül 1500 ember életét vesztette. Az óceánjáró a sorsfordító esemény pillanatában kettétört, majd mélyen a tenger sötét, 3821 méteres ölelésébe merült.

1985. szeptember 1-jén történt a Titanic roncsainak felfedezése, ami azóta számos izgalmas expedíció kiindulópontjává vált. Az évek során sok értékes tárgyat emeltek ki a mélységekből, amelyeket később kiállításokon mutattak be az érdeklődőknek. A Titanic maradványai az Atlanti-óceán hűvös vizeiben, a kanadai Új-Fundland partjaitól mintegy 400 tengeri mérföldnyire hevernek. Az eddig feltárt relikviák nemcsak a hajó tragédiáját idézik fel, hanem betekintést nyújtanak abba is, milyen volt az élet a hajón 1912 tavaszán, amikor a luxus és az innováció csúcsát képviselte.

A hajó maradványai körül sokféle különleges tárgyra bukkantak, amelyek között hangszerek, bútorok, ékszerek, konyhai eszközök, ruházati cikkek és a mindennapi élethez elengedhetetlen, sokszor meglepő apróságok is fellelhetők.

A legmegdöbbentőbb és legfélelmetesebb felfedezés a párban lévő cipők voltak – sokakban felmerült a kérdés, miért éppen így találkoztunk velük. Bár a cipő önmagában nem számít forradalmi újdonságnak, hiszen az emberek már régóta viselnek lábbeliket, a valódi hátborzongatás az volt, hogy ezeket a cipőket szinte mindig egy párban fedezték fel.

A kiegészítőkből azért van annyi a roncsoknál, mert a cipők alapanyaga főleg bőrből állt. Sok csersavat is tartalmaztak, ami megőrizte őket az óceán fenekén, míg a szerves anyag relatíve hamar lebomlik a tenger mélyén.

Nos, a cipők állapota megőrződött, mivel a bőrben található anyagok lassabban bomlottak le. Ennek hátterében az áll, hogy az óceán mélyén élő lények és baktériumok számára nem kínálkoztak vonzó táplálékforrások.

Egy tanulmány megállapította, hogy ha egy emberével nagyjából azonos méretű sertéstetemet helyeznek a tengerfenékre, az akár négy nap alatt lebomlik és csak a csontok maradnak meg. A csontok pedig körülbelül hat hónap után teljesen eltűnnek.

Tehát teljesen érthető, hogy a több mint egy évszázaddal ezelőtt bekövetkezett baleset következtében nem maradtak hátra emberi maradványok. A tartós bőrcipők sokkal jobban megőrizték magukat az idő múlásának kegyetlen hatásaitól, míg az őket viselő egyén már rég eltűnt a történelem homályában.

Ez magyarázza meg, miért bukkantak fel annyi pár cipő a Titanic roncsai között, amelyek a katasztrófában életüket vesztett utasok lesüllyedt holttesteinek emlékét idézik fel.