Kárpátalja múltja: Viski Illés Jenő, a térség országgyűlési képviselője Kárpátalja története gazdag és sokszínű, tele olyan személyiségekkel, akik jelentős hatással voltak a régió fejlődésére. Egyik ilyen kiemelkedő alakja Viski Illés Jenő, aki nem csupá

Máramaros vidéke, különösen Visk települése, gazdag történelmi örökséggel bír, hiszen számos kiemelkedő személyiséget nevelt ki a magyarság számára az évszázadok folyamán. E neves alakok között található Krüzselyi Erzsébet, Fodó Sándor, Géresi Kálmán, Lassu István és Balázs István, akiknek életútját és munkásságát már be is mutattuk a Kárpátalja anno rovat keretein belül. Az ő történeteik nemcsak a helyi közösség, hanem a magyar kultúra szempontjából is jelentőséggel bírnak.

Ezúttal Viski Illés Jenő országgyűlési képviselő, kúriai tanácselnök, huszti járásbíró nem mindennapi élettörténetét mutatjuk be. Kevés szakirodalom áll rendelkezésünkre, a legtöbb információt A Görög Katolikus Magyarok Naptára 1918-as kalendáriumából nyertük.

A politikus 1844-ben születtet Visken, ahol édesapja, Ilyásevics György (1814-1875) görögkatolikus papként szolgált. Édesanyja, Beőthy Johanna (1821-1859) szintén egy többgenerációs papcsaládból származott.

Eredeti nevük Illyasevics (Ilyásevics) volt, melyet a család 1897-ben változtatott meg Illésre. A "viski" előnevet 1913-ban Ferenc József adományozta Illés Jenőnek és utódainak a nemesi címmel együtt.

Illés Jenő jogi karrierjét a huszti szolgabíróságon kezdte, ahol első lépéseit tette a törvények világában. Később a rahói járásbírósághoz került, ahol tovább bővítette szakmai tapasztalatait és ismereteit.

A huszti választókerület képviselőjeként indult politikai pályafutása, de mindössze egy év elteltével úgy döntött, hogy visszatér a jogi szakmába, ahol Szatmárnémetiben vállalt törvényszéki bírói pozíciót.

Budapestre érkezve csatlakozott a királyi ítélőtáblához, később pedig a kúriai tanács elnöki posztját töltötte be. 1913-ban vonult vissza a hivatali életből, és az ezt követő éveit a fővárosban élte le. Élete végén, 1917. augusztus 13-án távozott az élők sorából.

Görögkatolikus vallását hűségesen megőrizte élete folyamán. 1892. április 3-án részt vett azon a fontos gyűlésen, ahol megalakult a budapesti görögkatolikus egyházközség szervezését elősegítő 15 fős bizottság, és őt is a tagjai közé választották.

Tagja volt a Szabó Jenő főrendházi tag által 1898-ban létrehozott és vezetett Görög szertartású Katholikus Magyarok Országos Bizottságának, melynek társelnökei közé tartozott.

Családapa volt, felesége, Ágoston Erzsébet (1845-1920) oldalán egy gyermek, Illés József (1871-1944) jött a világra. Ő később jogászként, jogtörténészként és politikusként vált ismertté. Következőleg az ő izgalmas életútját ismerhetjük meg.