Üresség! Üresség! Üresség!
Románia jelene, közeli és távoli jövője az áfán áll vagy bukik. Ez nem is kérdés. Aki az utóbbi időben kimaradt az áfáról szóló vitából, búcsút inthet a politikának. Minden igazi, "Európa-barát", felelősségteljes romániai közéleti személyiségnek szót kellett ejtenie az utóbbi hetekben az áfáról. Hogy nem emelik. Avagy épp megemelik. Vagy csak egy részét emelik. Mert, ugye, itt van ez a deficit: a költségvetési hiány fenyegető veszélye. Hol van már a jó öreg Putyin, hol vannak az oroszok, a szélsőségesek meg a magyarellenesek? Deficit, deficit, deficit! Erre figyel most az öntudatos polgár, s támogat lelkesen mindenkit, aki szembeszáll a büdzsé félelmetes hiányával.
Itt áll előttünk a véres küzdelemben az örökösen zsémbes és izgága USR. A kormány összetétele alapján az a benyomásunk támadhat, hogy azok a progresszívek, akik a kampány során megbuktatták a pártelnöküket, és Fritz-cel német irányvonalra váltottak, a legdominánsabb politikai erővé avanzsáltak. Az USR jelentős minisztériumokat szerzett meg, amelyek a legfelsőbb védelmi tanácsban is komoly befolyással bírnak, és Dacian Cioloș is egykori munkatársainak köszönhetően képes volt befolyásra szert tenni. Oana Țoiu vállalja a külügy irányítását, és örülhetnénk is egy ilyen talpraesett hölgynek a diplomácia élén, ha nem úgy kezdte volna a bemutatkozását, hogy eltünteti közösségi oldaláról a Trumpot éles kritikával illető, és Zelenszkij iránti rajongását kifejező posztját. A félreértések elkerülése végett: a törlés csupán a kisebbik gond. Naiv optimizmussal reménykedjünk abban, hogy Nicușor Dan államfőben szorult annyi politikai realizmus, hogy időben észhez téríti Țoiut.
Ki ér rá a külpolitikával foglalkozni, amikor a hiány ott figyel a nyakunkon? A költségvetési deficit! Mit ígér az új kormány az embereknek? Hiány! Melyek a gazdasági prioritások? Hiány! Mi a kormány középtávú terve? Hiány! Hosszú távon? Hiány! Diplomáciai stratégiáról beszélhetünk? Hiány! Országkép? Hiány! Nicușor Dan és Ilie Bolojan az a két politikai személyiség, akit a társadalom jelentős része elfogad és talán bízni is tud bennük. Valóban elvárható lenne, hogy a deficit megszüntetésén túl legalább egy kicsit messzebb lássanak.
