Heti abszurd: Néró türelme, vagy a Fidesz virtuális gépezete Az események sodrában néha olyan furcsa jelenségeket tapasztalunk, amelyek messze túlmutatnak a hétköznapi logikán. Jelen esetben a figyelem középpontjába Néró, a hírhedt római császár kerül, a
És akkor most váratlanul arra kérjük a fideszes harcosokat, hogy tegyék le egy pillanatra a harci kelevézeket, gyilkos pikákat és tömegpusztító emojikat, kéretik egy kis csend.
Lélegezzünk mélyeket és ütemesen, zászlók lobognak, a szív dobban. Most pedig egy 23 525. próbálkozásra készülünk, hogy feltérképezzük a politikai szereplők döntéseinek két dimenzióját. Az alkalomhoz illően egy egészen egyszerű példával szeretnénk szemléltetni mindezt. Képzeljünk el egy gyermeket (aki állítólag pár hrivnyáért elérhető az ukrán emberpiacon, de talán Donna Szentkirályi csomagtartójában is lapul néhány), aki nyár derekán a grundra vágyik, mert imádja rúgni a labdát. A gyerek álma, hogy focizni tudjon. Ekkor ott állunk mi, szülők, és azon morfondírozunk, hogy vajon mennyiért vásárolta meg a kölyköt az Adidas, hogy ő ingyen rohangáljon, miközben rengeteg reklámértéket gyűjt össze, vagy talán egy ingatlanbefektető áll a háttérben (lásd: háttérhatalom), aki a gyerekek révén akarja megspórolni a talajtömörítés költségeit? Jelenleg nem jutott eszünkbe több sületlenség, Mráz Ágoston nem veszi fel a telefont, de a további ötleteket szívesen várja a Nézőpont Intézet.
Most hát kapaszkodjanak erősen, két kézzel a földön heverő jatagánba, kedves II. Kocsis Máté Őszi Romantika Hadosztály vérgőzösei: a magyar szabadságharc nem Brüsszel műve!
Először csak szavanként ízlelgessék, és továbbra is menjen a lassú belégzés: zászló, zászló, szív. Nem Brüsszel csinálja. Vegyünk megint egy példát, ezúttal olvasmányosat. 1848-ban a Monarchia szétesése senkinek nem volt érdeke Európában, így a forradalmi törekvéseket nem lehet azzal vádolni, hogy idegen érdekeket szolgáltak, a Szent Szövetség jegyében az orosz cári hadak vérbe is fojtották a függetlenségi kísérletet. 1956-ról ezzel szemben elmondható, hogy a Nyugat érdeke nagyon is egyezett a Corvin közi harcosokéval, de ettől még nem Amerikából dirigáltak a pesti srácoknak. A pesti srácok pontosan átlátták, hogy miért menjenek a zivatarosba a nyamvadt kommunisták. Nem tudom, így világos-e. A pesti srácok és a vidékiek is sokan ma maguktól is tudják, hogy miért húzzanak a zivatarosba a pöfeteg illiberálisok. A kormányfüggetlen, józan emberek, bármily furcsa, nem állnak napi kapcsolatban Ursula von der Leyen sorhajókapitány beszivárgó kémeivel, akik mindennap gázcsövön morzézzák nekik a magyar inflációs adatokat. Az ingatlanárakat, Tiborcz István szállodavásárlásait, Halász János (röhögő emoji) átláthatósági törvényjavaslatát vagy Mészárosné doktor Várkonyi váratlan vallomását a kifordult világról szintén nem postagalamb hozza Kalasnyikov-tűz alatt. Nem. Nincs szükség rá. Egyelőre. Az átláthatósági túlkapás után már talán lenne, de önök nagyon helyesen átláttak a kormányukon: ritkán akar az ember siklóbombával elvégezni tavaszi nagytakarítást. A kormány kezében is lennének finomabb műszerek is a napalmnál, de a 2026-os választás túl közel van a szépelgéshez. De mondunk még valamit, az ember a legtöbbet magáról tud jó esetben.
Emlékeznek még, kedves fideszes polgártársak, a mögöttes emojitarackra? 2006-ban szükségük volt egy kódolt külföldi útmutatóra, hogy felálljanak a fotelból, és nekiessenek a tévészékháznak?
Természetesen, íme egy egyedi megfogalmazásban a szöveg: Nem igaz? Önök maguk is tisztában vannak vele, hogy a 300 forintos kórházi napidíj kétszáz évre tönkretenné a Kovács család egészségügyi költségvetését. Még ha Orbán Viktor segített is a helyzet tisztázásában, nem kellett hozzá különösebb képzelőerő, hogy észrevegyék Soros György árnyékát. Önök valóban azt gondolják, hogy 1988-ban Soros irányította Orbánt, amikor ezzel a méltatlan húzással meggyalázta az illiberális önéletrajzát az oxfordi ösztöndíjával, vagy talán Orbánnak mégiscsak igaza volt, amikor a „ruszkik haza!” felkiáltással fellépett? Ugye, hogy nem. Magyar Péter, Brüsszel nélkül is, egészen világosan látja (ahogy mindenki más is, aki az elmúlt tizenegy hónapot megélte), hogy Magyarországot egy alaptörvénysértő csoport fogva tartani próbálja. Ilyen értelemben pedig mindegy, hogy Orbán orosz kém vagy esetleg egy orosz-észak-koreai kettős ügynök. Az, amit tesz, teljes mértékben elítélendő, de a felelősségre vonás az ügyészség feladata, a minősítés pedig a bíróságé lesz.
