Gyertyát gyújtunk és imát mondunk a Kolozsvárról elhurcolt több ezer magyar civil emlékére, hogy emlékezzünk a múlt fájdalmára, és megőrizzük a történelmünkben élő hősök emlékét. Ezen az estén egyesítjük a szívünket és a lelkünket, hogy tiszteletünket fej

Az 1944 októberében elhurcolt ötezer magyar kolozsvári civilre emlékeztek csütörtökön délután a Házsongárdi temető evangélikus-lutheránus sírkertjében elhelyezett Gulág-Gupvi emlékműnél.

Az eseményen számos egykori elhurcolt hozzátartozója, valamint egyetemi hallgatók és diákok vettek részt. Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1944. október 11-én a Kolozsvárra bevonuló szovjet csapatok megkezdték a magyar civil férfiak összegyűjtését és deportálását. A férfiakat Torda és Focsani érintésével, marhavagonokban szállították a Szovjetunióba, ahol hosszú évek kényszermunkája várt rájuk. Sokan soha nem tértek haza, a lágerekben és munkatelepeken uralkodó embertelen körülmények miatt. Az esemény célja, hogy emlékezzünk ezen tragikus időszakra, és tisztelegjünk a szenvedők emléke előtt.

A Benkő Levente, Murádin János Kristóf és Papp Annamária által létrehozott Szovjet Elhurcolások Kolozsvári Emlékbizottsága célja hagyományt teremteni, hogy a város lakossága minden év októberében megemlékezzenek az áldozatokról. Az egykor történteket felidézve, Murádin János Kristóf egyetemi tanár, történész és Papp Annamária történész, újságíró részleteket olvastak fel a túlélők emlékeiből. Végezetül a jelenlévők elmondták a Miatyánkot, majd gyertyákat gyújtottak és elhelyeztek azokat a Gergely Zoltán szobrász által készített emlékmű talapzatán.