A katolikus egyház előtt két nő házasságának megkötése 1901-ben valósággal forradalmi eseménynek számított. Ekkoriban a társadalmi normák és vallási hagyományok szigorúan szabályozták a házasság intézményét, amely kizárólag férfiak és nők között létezett.

Marcela és Elisa a katolikus egyház előtt keltek egybe, több mint száz évvel az azonos neműek házasságának legalizálása előtt.

A világ első dokumentált, két nő közötti házasságát 1901. június 8-án kötötték a spanyolországi A Coruña városában. Marcela Gracia Ibeas és Elisa Sánchez Loriga a helyi Szent György-templomban keltek egybe, miután Elisa férfinak öltözött, és Mario Sánchez néven regisztrálták.

Marcela Gracia Ibeas és Elisa Sánchez Loriga a tanárképző főiskolán ismerkedtek meg, barátságuk idővel szerelemmé alakult át, amit Marcela szülei is észrevettek. Féletették lányukat az esetleges botránytól, ezért Madridba küldték, hogy ott fejezze be tanulmányait. Érzelmeik egymás iránt nem múltak.

A tanulmányok befejezése után mindketten elindultak a munka világába, Elisa pedig Marcela nyomába eredt, és elköltözött az új városba. Itt, férfiaként kezdett új életet, és Mario Sánchez néven mutatkozott be. Kitalált egy új múltat magának, amelyben azt állította, hogy gyermekkorát Londonban töltötte, édesapja pedig ateista volt. Vágyott arra, hogy megkeresztelkedjen, ezért amikor a helyi plébános megismerte a történetét, elsőáldozás után sor került a keresztelésére is. Innentől kezdve már csak egy lépés választotta el az oltártól.

A házasságkötés után azonban gyanakvás árnyékolta be az ifjú pár boldogságát. A helyi sajtó is felfedezte a furcsa esetet, ami gyorsan felkeltette a közvélemény figyelmét. Amikor a hatóságok rájöttek, hogy Mario valójában Elisa, nem csupán a társadalmi normák, hanem az egyházi előírások súlyos megsértése is nyilvánvalóvá vált, egy hatalmas botrány robbant ki.

A rendőrség elfogatóparancsot bocsátott ki Marcela és Elisa ellen, így a két nő kétségbeesetten menekülni kényszerült. Első lépésként Portugáliába menekültek, ám ott nem sokáig maradhattak szabadlábon, mivel a hatóságok gyorsan rátaláltak. Spanyolország azonnal kiadatási kérelmet nyújtott be, de a nemzetközi közvélemény és a média nyomása miatt végül úgy döntöttek, hogy nem adják ki őket. Miután szabadon engedték őket, újabb országokban kerestek menedéket, és feltételezések szerint Buenos Airesbe is eljutottak. Az ő sorsukról azonban csak töredékes információk maradtak, így a végkimenetelük továbbra is rejtélyes.

Történetük hosszú évtizedeken át a feledés homályába burkolózott, mígnem a 21. században újra felkeltette az érdeklődést. A spanyolországi LMBTQ+ mozgalom ikonjává váltak, nevüket ma már iskolák, díjak és filmek őrzik mint a bátorság szimbólumát. Több mint száz év elteltével a történetük nem csupán botrányokról szól, hanem a szeretet és a bátorság győzelméről, amely inspiráló példaként szolgál mindenki számára.