Grecsó Krisztián megjegyzése szerint léteznek kiemelkedő konzervatív írók, ám ezek a tehetségek nem állnak Orbán Viktor mögött.

A nyár végén Deutsch Tamás a Facebookon közzétett egy részletes listát azokról az előadókról, akikről véleménye szerint az elmúlt 35 év során részt vettek a "mocskos Fidesz" skandálásában. Grecsó Krisztián erre reagálva úgy véli, hogy ezek csupán Facebook-blöffök. "Veszélyes fenntartani ezeket a diskurzusokat, mert ezzel gyakorlatilag legitimáljuk a listát, hiszen állandóan emlegetjük, ki szerepel rajta és miért" - nyilatkozta az Indexnek az író, akinek az Egy életem című stand-up estje november 30-án ünnepli ötvenedik bemutatóját a budapesti Átriumban.

„Ó, istenem, mennyire féltem attól, hogy ciki lesz! - Az elején szinte minden visszajelzés, amit az olvasóimtól kaptam, erről szólt. Ez a szeretet és aggódás azt tükrözte, hogy attól tartottak, egy olyan dologra vállalkozom, amiben nem vagyok otthon, és ami tönkreteszi azt a képet, amit az írásaim alapján kialakítottak rólam. Őszintén szólva, megkönnyebbülten hallottam, hogy nem így alakult” - nyilatkozta Grecsó Krisztián író az Indexnek az „Egy életem” című stand-up estjéről, amely november 30-án már ötvenedik alkalommal lesz látható a budapesti Átriumban.

Grecsó Krisztián úgy véli, hogy kezdetben nehezen tudta megérteni, milyen viszonyban áll az önálló alkotása az írói tevékenységével, és miben tér el attól az "előadó éntől", aki kerekasztal-beszélgetéseken vagy koncerteken szerepel. "Hosszan hitegettem magam azzal, hogy szerző-előadóként csupán az írásaim közvetítőjeként létezem a színpadon. Olyan voltam, mint egy vándorzenész, aki a saját költeményét adja elő. De végül rá kellett ébrednem, hogy ez csupán önámítás. Ez már stand-up. Az egész arról szól, hogy én magam, a pályám, a múltam, és az identitásom keresése áll a középpontban. Eközben pedig szórakoztatok, és egy kis fricskát is adok a magyar irodalomoktatásnak, annak a mítosznak, hogy az író már az anyja méhében tudja, hogy író lesz."

Egy debreceni előadás azonban mindent megváltoztatott. Elromlott a vetítő a színpadon, pedig a rövidfilmek nagyon fontos elemei az estjének.

Azt mondták, hogy folytassam az utamat, mert ez nem fog működni. Megálltam a színpad közepén, és a szokásos szavak helyett - Apám színész szeretett volna lenni - így feleltem: Apám húsz éven át elfojtotta az álmát, hogy a színpadon éljen. Széttárt karokkal álltam ott, mint aki a világ terhét viseli.

Ez a pillanat indította el azt a folyamatot, amely során teljesen új megközelítésből írta meg az "Apám üzent" című családregényét, amely tavaly a Magvető Kiadónál látott napvilágot.

Felfedeztem, hogy a transzgenerációs hullámok nem csupán a múlt fájdalmát hordozzák, hanem vágyakat, álmokat és szeretethullámokat is, amelyek szintén generációkon átívelve hatnak ránk.

Később, a Három Krisztián című est után Steigervald Krisztián hívta fel a figyelmét arra, hogy a múltkutatás veszélyes terep. Az ember ahogy az egóját és a védekezési mechanizmusait felépíti, azok a gyerekkori traumákra adott válaszok. Ha ezek a falak leomlanak, abból mély krízis is lehet. Ebben a helyzetben fontos, hogy szakember legyen mellette.

Szakember nélkül álltam a színpadon, amikor ez velem megtörtént. Akkor értettem meg, mit keresek ott: hogy a kis Grecsó, aki az apjával szaval a bakterházban - ahol az apja valójában színész szeretne lenni -, tulajdonképpen a saját gyerekkori álmát valósítja meg. És hogy ez hogyan működtethető, hogyan építem fel az én lelki struktúrámat, az ott, a színpadon rendeződött.

Az előadás végén egyfajta katartikus élmény vette kezdetét: hosszú sorok alakultak ki a dedikálásért, és sokan könnyezve fogták meg a kezét. De vajon hol húzódik a határ az őszinte önvallomás és az önmarketing között? Mikor változik az írói történet eszközzé, amit a közönség már elvár? "Ha egy előadás dramaturgiailag, érzelmileg, vagy humorban nem képes fenntartani az érdeklődést, akkor a marketing sem segíthet. A néző ott ül, és keményen szeretne valamit kapni a pénzéért" - osztotta meg Grecsó, majd rátért egy különös jelenségre: az úgynevezett ellenérdekelt nézőre, a férjre. "Van, aki csupán a felesége kedvéért jött el, miközben a tévében a focimeccs zajlik. Az arcán látható, hogy szörnyen dühös, mert inkább az állásról akar tudni. Nem tudja, ki vagy, és igazából nem is érdekli."

Grecsó szerint ez a fajta néző talán azt sem tudja, hova jön, ezért nagyon meglepődik, amikor az első olyan inger éri, hogy fölszalad a gombóc a torkába. És amikor először van síráshatáron, valami először megy mélyre, akkor nagyon meglepődik, a végén pedig megvárja őt, és odamegy hozzá gratulálni, dedikáltatni.

A beszélgetés hamar elérkezik arra a pontra, hogy az utóbbi hónapokban számos koncertet váratlanul töröltek a szervezők, köztük a Margaret Island és a ByeAlex & Slepp fellépései is. Grecsó Krisztián ezt saját bőrén is tapasztalhatta, hiszen nyáron ő maga posztolta a Facebookon: "A mai, budapesti Grecsó-Hrutka-előadás a tematikai változások miatt elmarad" - írta egy kedd délelőtt.

- Azóta többször beszéltünk erről, és kideríthetetlen, mi miért történt. Lehet, hogy ki lehetne nyomozni, de nem tudom, megér-e annyit. Itt mi mindennek jelentőséget tulajdonítunk, minden mögött tudatos döntéseket látunk, de elképesztően sok dilettantizmus, ügyetlenség és akármi is viszi a dolgokat. Az biztos, hogy most a legkönnyebb művészi pozíció az üldözési mániás művészé. Ezt a legkönnyebb megélni jelen pillanatban - de hogy ezen túl mi van, az már más kérdés.

- Úgy érzi, hogy üldözik?

Nem. Ilyennel előtte és utána se találkoztam. Tudod, mikor volt hasonló eset? Egyszer, amikor úgy éreztem, hogy bizonyos témákhoz nem lehet hozzányúlni – mintha lennének tabuk. Amikor az SZFE-botrány kirobbant, akkor én is figyeltem az eseményeket. Annak aztán valóban voltak következményei. Akkoriban rengeteg előadást lemondtak – de az már jó régen volt.

- 2019 egy különleges év volt.

Azóta már több évfolyam befejezte tanulmányait, és a rendszer továbbra is aktívan működik. A legutóbbi eset után is érdeklődtél, de én azt válaszoltam, hogy nem szeretnék erről beszélni - nem akartam politikai hasznot húzni a helyzetből. Ennek ellenére sajnos előfordult, hogy emberek, mint például Juhász Anna, rosszul jártak, mert úgy tűnt, mintha ő lenne a háttérben álló megrendelő. Pedig ez nem felelt meg a valóságnak.

Hrutka Róbert később megszólalt Alinda műsorában, ahol érdekes gondolatokat osztott meg.

- Így van. Például Robival is volt egy kis nézeteltérésünk arról, hogy pontosan mi zajlott itt és milyen körülmények között. Végül azonban Robi is megengette magának, hogy megossza a gondolatait, és feltárta néhány részletet.

A nyár végén Deutsch Tamás a Facebook-oldalán megosztott egy részletes listát azokról az előadókról, akikről úgy véli, hogy az elmúlt 35 év során hozzájárultak a "mocskos Fidesz" skandálásához.

Csak olyan személlyel működöm együtt, aki benne van a dologban.

Hrutka Róbert, Beck Zoltán és Dés László mindannyian a zenei élet kiemelkedő alakjai, és örömmel tapasztalom, hogy barátai között tudhatja őket. Milyen érzésekkel tölti el ez a kapcsolat? Milyennek látja a közös pillanataikat és a zene iránti szenvedélyüket?

Természetesen, ők a barátaim. Azonban ezek inkább a Facebook világának illúziói, napi felületes kapcsolatok, és nem sokkal több ennél. Az ilyen ismeretségeket életben tartani kockázatos, mert szinte legitimáljuk ezt a listát azzal, hogy folyamatosan emlegetjük, kik szerepelnek rajta és miért.

- Ez nem egy kiszivárgott dokumentum, hanem egy hivatalosan közzétett lista.

Valóban, a korábbi időszakban sokkal komplexebb és részletesebb képet mutatott.

Grecsó Krisztián a közelmúltban megosztotta gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Televízió több alkalommal is megkereste őt nyilatkozati lehetőségek kapcsán, például Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjának bejelentésekor. Mégis, ő nem élt ezekkel a felkérésekkel. "Nem szívesen beszélek erről, de most már mindegy, bevallom. Hadd legyen bennem egy kis lázadás és hiúság: azok a médiumok, akikkel az elmúlt 15-20 évben folyamatosan párbeszédet folytattam, bármikor szívesen válaszolok kérdéseikre."

De azok, akik az elmúlt két évtizedben figyelmen kívül hagyták a munkámat, most ne keressenek, amikor szükségük van egy íróra, hogy díszítse a kulturális eseményeiket. Ha a nevem felkerül a műsorba, mint író, de amikor megjelenik a könyvem, senkit sem érdekel, akkor ott nem találom a helyem. Ezekre a szituációkra azt mondom: hagyjuk el.

Ekkor felvetettük, hogy a megosztottság mértéke e téma kapcsán óriási, de vajon miért nem tudunk egyszerűen örömmel ünnepelni Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díját? "Fogalmam sincs, de az elvtársaknak nem túl kedvező a helyzetük, mert mindig olyan írót díjaznak, akivel valamilyen furcsa kapcsolat áll fenn. Laci egy rendkívül érzékeny magyar lélek, akinek az identitása rendkívül fontos. Ráadásul a magyar közélet és általános élet alakulása is hatalmas téma számára. Elég csak végignézni a Zsömle odavan című regényét; a mű bőségesen foglalkozik e kérdésekkel."

Krasznahorkai provokatív interjúja, amelyben Magyarországot egy elmegyógyintézethez hasonlította, valóban nagy hullámokat vert. Szavai szerint az orvosok elhagyták ezt a helyet, ami erőteljes képet fest a hazánkban tapasztalható zűrzavról. Grecsó Krisztián viszont más megvilágításba helyezte a dolgot: szerinte az írói nyilatkozatok nem képesek felérni a prózai alkotásokkal, hiszen azok nem egyenrangú értelmezési szintet képviselnek. "Számomra a Sátántangó a haza, teljes mértékben belaktam, és ez az egyik alapköve a kulturális identitásomnak" – mondja Grecsó, hangsúlyozva, hogy a mű nem csupán olvasmány, hanem sokkal inkább egy létezési forma, amely mélyen beágyazódott a személyes világába.

Ezt követően szóba jött, hogy az Indexnek adott interjúban Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese arról beszélt, hogy szerinte az "úgymond jobboldalinak tűnő" írók nem érik el azoknak a színvonalát, akik politikai okokból maradnak elismerés nélkül. Erre L. Simon László volt kultúrpolitikus reagált, A kozmopolita magányossága című írásában védelmébe véve a jobboldali értelmiséget, és visszautasítva az általa "SZDSZ-es gőg" -ként jellemzett megszólalást. Grecsó szerint L. Simon válasza ügyes retorikai fogás, hozzátéve, hogy Károlyi Csaba is markánsan és sarkosan fogalmazott abban az interjúban.

Ő nagyjából úgy lőtte ezeket az idézhető mondatokat, mint ahogy Krasznahorkai - kemény tőmondatokban. És láthatóan nem félt attól, hogy sarkosan fogalmazzon. Abban L. Simon Lászlónak igaza van, hogy vannak kiváló konzervatív szerzők - de ők nem ülnek ki Orbán Viktor mögé. A legtöbbjük ugyanúgy pozíción kívül van, mint mi, és sokszor a legelemibb munkafeltételekért kell küzdeniük.

Grecsó Krisztián válaszában kifejezte, hogy a magyar irodalmi életben a véleménykülönbségek ellenére is fontos az együttműködés. "Sok olyan barátom és kollégám van, akik eltérően látják a dolgokat, de amikor közösen dolgozunk, mindkét oldalról érkeznek kritikák. A lényeg azonban mindig az, hogy az általunk létrehozott művek működnek-e. Ha igen, akkor a többi tényező lényegtelenné válik."