Gluténmentes tücsökropogósokat és vaníliasodós csótány ínycsiklandó falatkáit majszoljuk, hogy pörgethessük az élet mókuskerekét.
Ha a világ már eleve kiszámíthatatlan, miért ne formáljuk együtt a jövő forgatókönyvét? Az Itt és Most Társulat Föld 2.0.5.0. című improvizációs előadásán a közönség és a színészek közösen vállalják a felelősséget a jövő alakításában. Csatlakozz hozzánk, és legyünk együtt a változás részesei!
Régen a világ sokkal egyszerűbbnek tűnt, nemcsak a mindennapokban, hanem a jövő kilátásait tekintve is. Gondoljunk csak bele: az 1960-as években egy mérnöki diploma birtokában valaki szinte biztosra vehette, hogy tartós és sikeres karriert építhet. Ma viszont a fiatalok, akik az egyetemre készülnek, nem csupán a választott intézmények között vacillálnak – egyre inkább szembesülnek azzal a kihívással is, hogy a megszerzett tudásuk mennyire lesz releváns a jövőben. A diploma után szinte azonnal újabb átképzésekre van szükség, hogy lépést tudjanak tartani a gyorsan változó munkaerőpiaccal.
De nem csupán a fiatalok küzdenek nehézségekkel. A mai világban, társadalmi szinten próbálunk eligibilis módon haladni a jövő felé, mintha egy GPS-t használnánk, ami folyamatosan újra kalkulálja az útvonalat. Hiszen szinte minden pillanatban új kihívásokkal találkozunk: hol egy híd záródik le, hol a térkép változik meg, vagy éppen egy meteorit érkezik váratlanul.
A jövő kihívásainak megértésében nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a gazdasági, politikai és ökológiai rendszerek rendkívül összetettek. Egy apró változás is óriási következményekkel járhat. Például 2020-ban egyetlen vírus beütése gyökeresen átalakította a globális munkavégzés és turizmus fogalmát mindössze néhány hónap leforgása alatt. Ma már szinte közhelynek számít, hogy a technológia fejlődése nem lineáris, hanem exponenciális ütemben zajlik, ami miatt az emberi agy számára szinte lehetetlen lépést tartani. Ami ma még újdonságnak és forradalminak számít, az holnapra már elavulttá válhat – elég csak a ChatGPT és a DeepSeek közötti versengésre gondolni.
Jövőkutató legyen a talpán, aki ilyen körülmények között bármit is mer jósolni mondjuk 2050-re. Sokat emlegetett forgatókönyvek persze vannak. Az AI és az automatizáció addigra már valószínűleg nemcsak a szellemi munkák jelentős részét veszi át, hanem az érzelmi és kreatív területeken is komoly szereplővé válik majd. Az agy-számítógép interfészek - például Elon Musk Neuralinkje - lehetővé tehetik, hogy az emberek közvetlenül az internetre csatlakozzanak a gondolataikkal. Egyes szakértők szerint a biotechnológia fejlődése akár radikálisan hosszabb életet biztosíthat. Az is valószínű, hogy a klímaváltozás hatásai miatt bizonyos területek lakhatatlanná válnak, míg más régiók virágzásnak indulhatnak, így egyre gyakoribbá válnak majd az éghajlati migrációk.
A folyamatos információáradat, a klímaszorongás és a geopolitikai feszültségek hatására sok emberben eluralkodott a bizonytalanság, így sokan már nem is képesek hosszú távú tervekben gondolkodni.
A jövő napjainkban egyre inkább egy zűrzavaros társasjáték képét öltögeti, ahol a szabályok folyamatosan alakulnak, és gyakran úgy tűnik, hogy nem is nekünk, hanem másoknak kedveznek. A döntések, amelyek életünket befolyásolják, sokszor a háta mögött születnek, megkérdezésünk és beleszólásunk nélkül, mintha csak statiszták lennénk a saját történetünkben.
Az Itt és Most Társulat pedig kérdez. Improvizációra épülő előadásaik alapja az, hogy a közönség formálja a témát, ilyen volt például három éve a klímaváltozással foglalkozó, Hogyan mentsük meg a Földet? című produkciójuk, és ilyen a legújabb, a Föld 2.0.5.0. is, amely az ökológiaiakon túl társadalmi és gazdasági problémákat is feszeget.
Hogyan is képzelhetjük el életünket huszonöt év múlva? Milyen világ vár ránk, és milyen körülmények között fogunk élni? Felmerül a kérdés: vajon még mindig itt lesznek az emberek? Ezek a gondolatok sokunkat foglalkoztatnak, de különösen a mostani tinédzserek számára lehetnek égetően fontosak. Én szerencsésnek érzem magam, hogy egy tizedikes osztály közelében tapasztalhatom meg ezt a jövőképet, hiszen valószínűleg éppen őket sújtja leginkább a jövő bizonytalansága és a kiszámíthatatlanság.
A kezdeti lépésként az osztályt négy csoportra osztották, és minden egyes hét-nyolc fős csapat kapott egy kulcsszót, amely köré közös gondolkodásba kezdhettek. Az én csoportom az erőforrásokkal foglalkozott. Felmerült a kérdés: Milyen erőforrások várhatóak 2050-re az emberi társadalom számára?
A diskurzus során a disztópikus és a technooptimista vélemény csapott össze: míg egyesek úgy gondolták, hogy a víz el fog fogyni, és a fosszilis energiahordozóknak is híján leszünk, mások a mostaninál jóval hatékonyabb eszközökről, mindent megoldó szél- és naperőművekről álmodoztak.
Az előadás következő felvonásában két-három színész játszotta el a négy különböző beszélgetésből felvázolt jövőképet. Volt itt tartáshiba-korrekció, gyerek miatt veszekedő elvált szülőpár, leterhelt orvos, valamint a klónozott marha, a gluténmentes tücsök és a vaníliasodós csótány között vacilláló vásárló is.
Ezen a ponton Nagy Réka, az Ökoanyu klímakommunikációs szakértője, lépett a reflektorfénybe, hogy néhány izgalmas gondolatot megosszon a hallgatósággal. Különösen hangsúlyozta, hogy egy mesterséges intelligenciával készített kép előállítása több energiát igényel, mint egy okostelefon teljes feltöltése. Érdekes adatként említette, hogy a ChatGPT használata során, akár egy húsz-ötven kérdésből álló egyszerű beszélgetés esetén is, körülbelül fél liter víz "fogy el". Ez elsőre talán nem tűnik jelentős mennyiségnek, de ha figyelembe vesszük, hogy világszerte emberek milliói fordulnak ehhez a technológiához nap mint nap, akkor könnyen belátható, hogy ez már komoly vízkészletek eltűnését eredményezheti.
A test és a lélek kölcsönhatása egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és ezzel párhuzamosan a holisztikus orvoslás is egyre népszerűbbé válik. Emellett felmerül a kérdés, hogy a húsfogyasztás luxussá válik-e a jövőben, ami elvezethet minket a rovaralapú fehérje alternatívák felé. Az, hogy ez a tendencia mennyire elkerülhetetlen, továbbra is vitatott, és felmerül a kérdés: vajon az új energiaforrások kutatása valóban a megfelelő irány, vagy inkább az energiafelhasználásunk mérséklésére kellene fókuszálnunk?
Az előadás következő szakaszában az improvizáció varázslatos világa ragadott magával: a színészek a korábban említett témákat kreatívan összefonva, egymásba átlépő jeleneteket teremtettek, melyekből egy komplex jövőkép bontakozott ki. A középpontban egy holografikus formát öltő influenszer, Zoli állt, aki a "Step by Step" fantázianévvel ellátott, lépegetésből származó energiát hasznosító rendszer feltalálója volt. Ezzel a találmánnyal képes lett volna orvosolni a 9. kerület energiaellátási problémáit. Különféle emberi sorsok fonódtak köré, és ezek alapján világosan látszott, hogy huszonöt év múlva is bőven lesznek konfliktusok, amelyek továbbra is formálják majd a társadalmat.
Ha a jövőt egy kiszámíthatatlan társasjátéknak tekintjük, akkor a Föld 2.0.5.0. valóban egy szellemes próbajáték volt, amelyben a dobókockák helyett a közönség kreativitása vezette a folyamatot. Miközben a diákok víziói alapján az apokaliptikus vízhiány, a hologram influenszerek világának lehetősége és a mókuskerékkel generált energia alternatívái merültek fel, egy dolog bizonyossá vált: a tervezés nehézsége ellenére az elképzelés mindig izgalmas kaland. Talán éppen ezek a gondolatkísérletek nyújthatnak kapaszkodót ahhoz, hogy a legnagyobb bizonytalanság közepette is próbáljunk irányt találni. Lehet, hogy ehhez egy saját fejlesztésű, mesterséges intelligencián alapuló útvonaltervező is segítségünkre lesz.
