Ezrével találkozhatunk "Árpád-házi leszármazottakkal" Szolnokon, ahol egy különleges épület játszik központi szerepet a történelmükben - nézzétek meg a galériát!
Szolnok egyik ikonikus épületének története több mint egy évszázadra nyúlik vissza, amikor is megkezdődött a bábaképző építése. Ez a különleges intézmény nemcsak művészi hagyományokkal bír, hanem kalandos sorsa miatt is figyelemre méltó. Az épületet először menekíteni kellett a viszontagságok elől, hogy végül számtalan tehetséges művész életpályáját támogathassa. Az évek során elhagyatottá vált, majd szellemtanyává alakult, mígnem a híres magyar család nevét magáénak tudva újjászületett. Ma a szolnoki bábaképző modern arculattal bír, de a múltját és hagyományait megőrizve működik. Története szorosan összefonódik egy titokzatos szoborral, amely a hely szellemiségét tükrözi, valamint Karikó Katalin inspiráló életpályájával és egy ötletgazdag vállalkozó kreatív víziójával. Hogy milyen kapcsolat fűzi össze ezeket az elemeket, és hogyan formálja a szolnoki bábaképző jövőjét, az írásunkból kiderül.
Ilona, a szolnoki nyugdíjas vérbeli Árpád-házi leszármazott. Szó szerint vérbeli, és szó szerint Árpád-házi. Elvégre Szolnokon, az Árpád-ház nevű épületben látta meg a napvilágot 1956-ban. Mint hírportálunkkal megosztotta, mikor született, még máshogy zajlott a véradás: világra jöttekor egy papírgyári dolgozót a műszakjából rendeltek a szülőágyhoz donornak, az édesanyja mellé. Ilonának amúgy a gyermekei is az Árpád-házban születtek, sőt, ő maga most is ebben az épületben lakik. De rajta kívül is ezrével élnek a városban és vonzáskörzetében "Árpád-háziak", meglehet, erről talán nem is tudnak. Merthogy az utóbb a királyi család nevét felvevő épületet a helybeliek szolnoki bábaképzőként ismerik. A háznak pedig legalább annyira érdekes a jelene, mint amennyire gazdag a múltja.
Menekülés, új kezdet, metamorfózis.
A szolnoki bábaképző intézmény története nem csupán a város nevéhez kötődik, hanem egy hosszabb, gazdag múltra tekint vissza. Ahogy Szűcs Lajos "A szolnoki bábaképző története" című művében is olvashatjuk, az alapító intézmény az 1873-ban Nagyváradon létrehozott bábaképezde volt. Ez az első bábaképző helyi szinten számos szakembert képzett ki, akik a partiumi vármegyékben dolgozva jelentősen hozzájárultak a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentéséhez. A történelem viharai közepette, 1920-ban a tanoda Szolnokra költözött, ahol a Vármegyei Közkórház falai között folytatta munkáját. 1922-re a születésszám növekedése nyomán már világossá vált, hogy a városban új bábaképző létesítése válik szükségessé. Ugyanebben az évben született meg a döntés, hogy új épületet emelnek a cél érdekében, és 1924-ben a városi képviselő-testület zöld utat adott az építkezéshez, ingyen telket biztosítva. A kivitelezés 1925 tavaszán vette kezdetét, és egy év múlva már birtokba is vehették az új, neobarokk stílusban épült épületet. A kortársak elismerését élvező létesítmény a Szolnoki Ujság szerint "tágas folyosóival és barátságos, szanatóriumszerű megjelenésével" igazi otthont nyújtott a bábaképzés számára. A szobák magassága és levegőssége, valamint a mintaszerű felszereltség mind hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény a korszak egyik kiemelkedő oktatási központjává váljon.
A második világháború következményeként a fejlődés egy jelentős töréspontot szenvedett el, amikor bombatalálat érte az épületet. 1948-ban azonban újraéledt, mint Állami Szülésznőképző, és 1950-ben a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztályává integrálódott. Az intézmény falai között generációk születtek, mind a szolnokiak, mind a környékbeliek számára. A hetvenes évek átszervezési folyamatai azonban a szülészetet a Hetényi Géza Kórházba kényszerítették költözni. A bábaképző a későbbiekben elfekvővé vált, és hosszú időre bezárta kapuit, míg az épület állapota fokozatosan egyre romlott.
