Íme néhány gyakori hiba, amelyeket érdemes elkerülni a zöldhályogos betegek kezelésénél:

A glaukómás beteg gondozása sok éven, évtizeden át tartó feladat. A nemzetközi gyakorlat és a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a gondozás sokszor nem elég sikeres.

A probléma gyökerei részben a betegek és az orvosok közötti együttműködés hiányosságaiban, valamint a gondozás nem kielégítő színvonalában rejlenek. E témával kapcsolatban Prof. Dr. Holló Gábort, a Szemészeti Központ szemész szakorvosát és glaukóma szakértőjét kerestük meg. Ő számos elismert nemzetközi folyóiratban publikált tanulmányokat, amelyek a hazai és európai zöldhályogos betegek beutalási, gondozási és műtéti eljárásainak problémáit boncolgatják.

A glaukómás betegek esetében, sajnos, a már kialakult látáskárosodás helyreállítására nincsen lehetőség, ami a betegség természetéből fakad. A zöldhályog különböző típusaiban a látóideget alkotó idegrostok és a kapcsolódó idegsejtek folyamatosan pusztulnak. Az elhalt sejtek regenerálása nem kivitelezhető, így elengedhetetlen, hogy a zöldhályog kezelésének fókuszában a még megmaradt látás megőrzése álljon. A cél az, hogy a beteg a további életében a lehető legkevesebb látáscsökkenéssel élhessen, biztosítva ezzel a meglévő látás minél hosszabb távú fenntartását.

A szemnyomás nem az a tényező, amely meghatározza a biztosítottságot a glaukóma, más néven zöldhályog esetében. Lényeges, hogy tisztában legyünk azzal: a szemnyomás önmagában nem tükrözi a glaukóma állapotát, és nem ad pontos képet annak romlásáról vagy stabilitásáról. Megdöbbentő, de a glaukómával diagnosztizált és látását elvesztett emberek körülbelül 90%-ánál a látásvesztés a hosszan tartó, nem megfelelő orvosi ellátás következményeként következik be. Csak néhány esetben fordul elő, hogy a látáskárosodás már a kezelés megkezdésekor olyan előrehaladott, hogy a további romlás elkerülhetetlenné válik.

A glaukóma kezelésében kulcsfontosságú, hogy figyelemmel kísérjük az idegrostok számának csökkenését vagy éppen ellenkezőleg, stabilitását, valamint az ezekhez kapcsolódó látási képességeket, különösen a látótér változásait. Amennyiben a szemnyomás nem megfelelően regulált, úgy nagy valószínűséggel a jövőben a szem állapotának és a látótérnek a romlásával kell számolnunk, amely sajnos nem állítható meg.

Ezért rendkívül fontos a szemnyomás alacsonyan tartása, azaz a személyre szabott célérték elérése. Azonban, ha ezt a célt sikerül is megvalósítani, az még nem garancia arra, hogy a károsodás ne fokozódjon. Amennyiben az idegsejt-vesztés továbbra is növekszik, új, még alacsonyabb szemnyomás célértéket kell felállítanunk és elérnünk. Ehhez sürgősen átfogó változtatásokra van szükség a kezelés során, hogy a látásunk hosszú távon megőrizhető legyen.

Az állapot stabilitását vagy romlátást nem az orvos személyes, szubjektív kinyilatkoztatása alapján lehet elbírálni, hanem objektív mérési eredmények alapján. Ezek az objektív mérések és a belőlük számítógépes szoftverekkel számolható időfüggő változásmérés azonban ritkán kapnak szerepet a hazai és az európai betegellátási gyakorlatban. Döbbenetes, hogy nem sokkal a COVID járvány kitörése előtt a műtétre küldött, nyitott csarnokzugú glaukómás betegek szinte 100 százalékában hiányzott az optikai koherencia tomográfiás (OCT) vizsgálat romlás felderítésére irányuló alkalmazása, sőt a legtöbb esetben hosszútávú OCT vizsgálatok sem történtek.

Az OCT alkalmazása mellett a látótér vizsgálata hagyományosabb módszernek számít. A hazai orvosi gyakorlatban azonban sajnos gyakran tapasztalható, hogy a látótér értékelése – különösen a glaukóma okozta esetleges romlás megítélése – tisztán szubjektív módon történik. Ez azt jelenti, hogy az orvos a vizsgálathoz tartozó kinyomtatott eredményeket saját megítélése alapján hasonlítja össze a korábbi hasonló adatokkal, ami a 21. században már elfogadhatatlan megközelítés. Fontos észben tartanunk, hogy a szubjektív összehasonlítások pontossága és megbízhatósága rendkívül alacsony, ami komoly kihívások elé állítja a diagnosztikát.

A változások, az egyes paraméterek változékonysága, valamint a rövid- és hosszú távú ingadozások figyelembevételére ez az eljárás sajnos nem alkalmas, és a változás ütemére vonatkozó mennyiségi adatokat sem nyújt. Gondoljunk csak bele egy olyan szituációba, ahol az orvos a látótér vizsgálatok papíralapú összehasonlítása alapján hoz döntést, és kijelenti, hogy a beteg állapota stabil. Majd eltávozik a munkahelyéről. A következő főorvos viszont azt tapasztalja, hogy az állapot romlik, vagy éppen ellenkezőleg, javul. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan helyzetet teremt – hívja fel a figyelmet a szemész szakorvos.

A modern számítógépes és komputerszemmel végzett látótérvizsgálati készülékek fejlett programozási megoldásai, valamint az OCT (optikai koherencia tomográfia) berendezések szoftverei rendkívül hatékonyan biztosítják a szükséges objektív és részletes analízist. Ezek a rendszerek lehetővé teszik a vizsgálati eredmények visszakereshetőségét és megismételhetőségét, továbbá képesek a mennyiségi változások precíz mérésére, így a változásanalízis folyamata alapos és pontos képet ad a páciens állapotáról.

A fentiek alapján tehát tudomásul kell venni, hogyha valakinek szemorvosa azt mondja, hogy a szemnyomása jó, és emiatt a zöldhályogos állapota rendben van, elégtelen információt kapott. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy ilyen megállapítás önmagában mindig hibás, hiszen, ha nemrég készült látótér vagy OCT vizsgálat, akkor ez, mint időleges, köztes információ megfelelő lehet. De közép-és hosszútávon a szemnyomás nagyságával jellemezni egy zöldhályogos állapot stabilitását nem lehet és nem szabad. Saját gyakorlatomban - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.

Sajnálatos módon gyakran tapasztalom, hogy a korai zöldhályogos betegek kezelése során a gondozási periódus, amely akár 10-12 évig is elhúzódhat, gyakran nem a legoptimális módon zajlik. A figyelem középpontjában sokszor csupán a szemnyomás mérése áll, ami nem elegendő a beteg állapotának valódi értékeléséhez. Ez a megközelítés végül a vakságig is elvezethet, ami elfogadhatatlan. Ha valaki zöldhályogos gondozás alatt áll, és úgy érzi, hogy a vizsgálatok nem felelnek meg a szakmai elvárásoknak, érdemes másodvéleményt kérni egy olyan szemorvostól, aki rendelkezik a megfelelő speciális tapasztalattal és modern műszerekkel. Az ilyen orvosok képesek a zöldhályog előrehaladását korán és pontosan észlelni, így szükség esetén a kezelési tervet is az aktuális állapotnak megfelelően módosíthatják. Az egészségünk a legfontosabb, ezért ne habozzunk a legjobb ellátás érdekében lépéseket tenni!