Európai tájak és lehetőségek Európa, a kultúrák és történelem gazdag mozaikja, mindig is vonzó célpont volt az utazók és a felfedezők számára. A kontinens számos különböző arculatot mutat: a festői falvaktól a nyüzsgő városokig, a lenyűgöző tájaktól a ga

Vajon elképzelhető-e, hogy magyar politikus gyakoroljon meghatározó befolyást Európa politikai életére?

A magyar állam története során mindössze két alkalommal volt olyan vezető, aki valóban esélyesnek számított arra, hogy Európa jelentős államférfijává váljon. Itt természetesen Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás nevét említhetjük. Esetleg szóba jöhet még Árpád-házi Szent László is, akit később az első keresztes hadjárat kapcsán emlegettek, de ennek a hírnek a valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető. Érdemes megjegyezni, hogy bár egy keresztes hadjárat vezetése valóban jelentős elismerés volt, mégsem érhet fel a korabeli Európa legnagyobb rangú uralkodói címéhez, mint a német királyi vagy a római császári cím.

Luxemburgi Zsigmond uralkodása rendkívül összetett és ellentmondásos volt. Egyrészt kitartóan fáradozott Magyarország védelmének megszilárdításán, másrészt azonban nem vált úgy a magyarság szimbólumává, ahogyan azt Károly Róbert tette. Ambíciói sokkal szélesebb horizontokra terjedtek ki: életének jelentős részét a Német-Római Birodalom feletti uralom megszerzésére fordította. Tragikus, hogy csak életének végén, némi csalással sikerült a római koronázás során a német királyi cím mellé a császári titulust is magáénak mondania. Miközben egész Európával tárgyalásokat folytatott – személyesen látogatva el Aragóniába és Angliába – a körülötte levő udvar folyamatosan pezsgő diplomáciai tevékenységet mutatott. Zsigmondnak sikerült felszámolnia a nagy nyugati egyházszakadást, és hosszú küzdelem után pacifikálnia a huszitizmust, ezzel biztosítva a katolicizmus számára egy újabb száz évnyi nyugalmat a nacionalizmusok feszültségei között. Ugyanakkor Zsigmond nem hagyott maga után örököst, hiszen a kijelölt utód, Habsburg Albert, mindössze két évvel később hunyt el, és nem is mutatott olyan ambíciókat, mint Zsigmond. Összességében úgy tűnik, hogy Zsigmond politikai öröksége nem volt érvényes a jövő generációi számára. Mégis, egy dolog maradt a hagyatékában, amire érdemes még visszatérni.

Mátyás király öröksége rendkívül gazdag és sokrétű. Őt gyakran a magyar szuverenitás megtestesítőjeként, védelmezőjeként és helyreállítójának tekintik, ami nem véletlen. E király személye és kormányzása révén vált a nemzet szimbólumává, hiszen képes volt megállítani a túlerőben lévő törököt, aki akkoriban nem csupán haderejével, hanem politikai szándékaival is fenyegette hazánkat. Mátyás király nemcsak a Szent Koronát, a magyar szuverenitás szent jelét, szerezte vissza, hanem az ország területi integritását is helyreállította. A Habsburgok Dunántúlon végzett kísérleteit sikeresen semlegesítette, míg a Felvidéken garázdálkodó cseh zsoldosokat alávetette akaratának. Így tehát valóban joggal mondhatjuk, hogy Mátyás királyunk a nemzeti identitás egyik meghatározó alakja volt.

Szokás a törökkel szembeni közép-európai összefogás egyik előfutárának is tekinteni - olyasvalakinek, aki megkezdte a közép-európai hatalmi konglomerátum kiépítését (meghódítását), de művét nem tudta befejezni. Morvaországi, sziléziai, ausztriai, stájerországi és boszniai foglalásai valóban abban az irányba mutatnak, hogy egy komoly ország-közösség kialakítása állt törekvései középpontjában. Ilyen szempontból korábbi "közép-európai" királyaink, IV.Béla és különösen is Anjou Lajos mellé állítható, jóllehet, az utóbbi kettő a Balkánon is igen aktív volt, ami Mátyásról talán kevésbé mondható el.

Mátyás király talán még ennél is ambiciózusabb célokat tűzött ki maga elé. Valóban megállt volna Közép-Európa határainál, ha a Német-Római Birodalom trónjáért folytatott harca sikerrel zárult volna? A történelem tanúsága szerint Mátyás lehetett az első, és eddig egyedüli „saját” uralkodónk - talán Anjou Lajos kivételével - aki reálisan pályázhatott volna a keresztény világ és Európa legfőbb urának informális címére. Azért használtam a „saját” kifejezést, mert Zsigmond, bár Magyarországra érkezett, mégiscsak külföldi származású volt, ám családja révén az európai hatalmi játszmákban „bennfentesnek” számított. Ezzel szemben Mátyás igazán különleges helyzetben volt, mind a hazai, mind a nemzetközi kontextust tekintve. Ugyanakkor Zsigmond példaképként is szolgálhatott számára, éppen az európai perspektíva miatt.

Hogy mindez csupán a reneszánsz kor hatalomvágyának megnyilvánulása lett volna? Lehetséges, hogy ez is hozzájárult a történésekhez. Azonban, ha Mátyás életművét alaposan megvizsgáljuk, egyértelmű, hogy ennél sokkal mélyebb és összetettebb motívumok rejlenek a háttérben.

Látóköre, képességei, tapasztalatai egyaránt arra rendelték, hogy még a magyar király méltóságánál is nagyobb horizontok nyíljanak meg lelki szemei előtt. Idő előtti halála akadályozta meg, hogy az uralkodók közül Nagy Ottóhoz, Barbarossa Frigyeshez, Fülöp Ágosthoz, Szép Fülöphöz, Zsigmondhoz, V. Károlyhoz, II.Fülöphöz, XIV. Lajoshoz vagy akár később Viktória királynőhöz hasonlóan Európa meghatározó politikai személyisége váljon belőle. Míg azonban az előbbiek mindegyike egy-egy nagy és gazdag birodalom uraként érte el a "primus inter pares" méltóságát, a magyar király "hátországa" nem volt arányosan nézve ilyen hatalmi tényező akkor. Talán csak Gusztáv Adolf volt az, aki egy kisebb európai ország élén állva egy rövid, nagyon rövid pillanatig megvethette a lábát Európa politikai középpontjában.

Hunyadi Mátyás azonban mindazt, amit elért csak részben a hadseregre támaszkodva érte el. Híres Fekete Serege nélkül persze nem mozdulhatott volna tapodtat sem; de eszköztárában ugyanilyen, ha ugyan nem fontosabb volt a nemzetközi politika, vagyis a diplomácia, illetve kultúra.

Mátyás személyében nem csupán egy rendkívül tehetséges államférfi rejlik, hanem egy olyan politikai alak is, akinek hatása és jelentősége az európai színtéren is megérdemli a tiszteletet.