A boltláncoknál rendkívül szigorú az árak nyomon követése.

A kormányzati kommunikáció az utóbbi héten többször is hangsúlyozta, hogy aggasztó jelek mutatkoznak a hazai élelmiszerárak alakulásában. Nagy István agrárminiszter a minap kifejtette, hogy szerinte a kiskereskedelmi láncok aránytalanul magasra emelik az árakat, míg az ipari szektor ennél mérsékeltebb ütemben növeli áraikat. Eközben a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) bejelentette, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az árak változását, és amennyiben szükséges, minden rendelkezésre álló eszközt felhasználnak az árak leszorítására, beleértve a lehetséges új árstop bevezetését is.

A versenyhivatal kifejezte nemtetszését a piacon található úgynevezett árkövetési magatartással kapcsolatban. Ez a gyakorlat arra utal, hogy a nagy kereskedelmi láncok az alapvető élelmiszerek árazásánál rendszerint azonos árakat alkalmaznak. A kereskedők viszont azt állítják, hogy a kiskereskedelmi árak a versenytársak árazási stratégiáihoz igazodnak, és hogy a polcokon látható árakat elsősorban a beszerzési árakra gyakorolt nyomás befolyásolja.

Kérdés persze, hogy a kereskedők pontosan milyen élelmiszer-kategóriák­ra gondolnak, ugyanis az már a Világgazdaságban rendszeresen megjelenő karácsonyi kosár vizsgálatánál is kiderült, hogy a szezonális és alapvető élelmiszereknél sok esetben azonos vagy egymáshoz nagyon közelálló árakat állapítanak meg a multik. Ez természetesen szabályos és évtizedek óta működő gyakorlat. Csakhogy minden kereskedő, a multik is, eltérő költségszerkezettel dolgoznak.

A piacon az azonos árak mellett mindig akad valaki, aki nyer, és valaki, aki veszít. A veszteség problémája abban rejlik, hogy azt más termékek árrésének növelésével kell kompenzálni, ami elengedhetetlenné teszi a stratégiák átgondolását. Kérdéses, hogy mely termékek árát befolyásolhatja ez a helyzet. Például, ha a kaviár ára ingadozik, az valószínűleg nem érinti a többséget, hiszen nem tartozik a mindennapi fogyasztási cikkek közé. Viszont, ha egy népszerű, 2,8%-os zsírtartalmú tej márkája változik, míg egy másik márka az árát ahhoz igazítja, az könnyen felkeltheti a vásárlók figyelmét, és a gyártók érdeklődését is. Ilyenkor a fogyasztói reakciók és a piaci dinamika komoly hatással lehet a termékek árazására és a versenyhelyzetre.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által üzemeltetett árfigyelő rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy könnyedén ellenőrizzük a különböző termékek árának alakulását. A február 17-i adatok alapján minden termékkategóriában felfedezhető a multiláncok árkövetése, különösen a tejtermékek esetében, ahol a jelenség különösen szembetűnő. Ezeknél a termékeknél több olyan kiszerelés és típust találunk, ahol a hat legnagyobb lánc között gyakorlatilag nincs árkülönbség. Elmondható, hogy a beszállítók olyan erősek, hogy sikerült elérniük az egységes árakat, de vannak olyan kategóriák is, mint az alma vagy a tojás, ahol egyértelműen különböző beszállítókkal dolgozik a kereskedő. Azt is észlelhetjük, hogy a különböző termékkategóriákban (például finomliszt és kristálycukor) a cégek saját márkáikat arra használják, hogy egymás árát kövessék. Az árak fillérre pontosan megegyeznek. Ezzel szemben a vaj és a sajt esetében a boltláncok eltérő árakat alkalmaznak, ami azt jelzi, hogy jól ismerik vásárlóik ízlését, és ennek megfelelően alakítják az árakat, figyelmen kívül hagyva a versenytársak árazási stratégiáit.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)