Erdős Attila szavaival élve: "Az operettek gyakran arra hívják fel a figyelmünket, hogy képzeld el, milyen csodás is lehetne az élet! Egy olyan világ, ahol a gondok mellett mindig ott lapul a szerelem és a vidámság." - Coloré

Erdős Attila gyermekként sosem gondolta volna, hogy egyszer a színpad világában találja magát, de azt már korán felismerte, hogy a zene és az emberek tettei - különösen azok mögötti indítékok - lenyűgözően érdeklik. Tehetsége és eltökéltsége hamar mások figyelmét is felkeltette. Akadtak bátorítók, de kritikák is érkeztek, azonban Attila végül elszántsága révén megvalósította álmát: operaénekessé vált, és most már nap mint nap azt csinálhatja, amit igazán szeret. Jelenleg a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Operettszínház a fő színhelye, de a Dinyés-Göttinger duó Operabeavatóin, valamint különféle fesztiválokon és koncerteken is fellelhetjük őt. A sármos operaénekes éppen a Budapesti Operettszínház "A cirkuszhercegnő" című előadására készül, mely február 21-én debütál a teátrumban.

Coloré, Vida Dóra: Február végén lesz a Cirkuszhercegnő című előadás premierje az Operettszínházban, ahol Slukk Tóni szerepében láthat majd a közönség. Mennyire érzed közel magadhoz ezt a világfit?

E.A.: Slukk Tóni egy izgő-mozgó figura, aki otthonról kicsit elszabadulva, végre mulatozni, bolondozni, de legfőképpen szeretni akar. Teljes szívből. Nos, kicsit mulatozni, bolondozni, de legfőképpen szeretni, teljes szívből én magam is szeretek, azt hiszem ezért játszhatom őt a darabban. Megértem a motivációit.

Coloré, Vida Dóra: Az előadás középpontjában a cirkuszi világ varázslatos atmoszférája áll. A próbafolyamat során új készségeket kellett elsajátítanom, és bizonyos technikák, mint például a légtornászat vagy a zsonglőrködés, különösen komoly kihívást jelentettek számomra. A legnagyobb nehézséget talán a mozgáskoordináció és a ritmusérzék fejlesztése okozta, hiszen ezek elengedhetetlenek a cirkuszi előadások dinamikájához. Mindezek mellett a csapatmunkát is meg kellett tanulnom, hiszen a cirkusz egy igazi közösségi élmény, ahol mindenki együtt alkot.

E.A.: A görkorcsolya és a sztepp a legizgalmasabb újdonság számomra, amivel a darab kapcsán találkoztam. Eddig egyikhez sem volt szerencsém, most viszont mindkét mozgásformát tanulmányozhattam, kipróbálhattam. Az előbbi projekt egy szerencsétlen baleset okán végül leállt, de az utóbbi tovább tipeg-topog a színpadon, nagy-nagy örömömre.

Coloré, Vida Dóra: Milyen volt a próbafolyamat? Volt-e valamilyen emlékezetes pillanat, amit kiemelnél?

E.A.: Hát az a pillanat, amikor először pálcát fogtam a kezembe szteppeléskor, biztos hogy megmarad. Az ember nem is gondolnál, hogy az agytekervényei mennyire be tudnak görcsölni, ha a lába erre, a pálcás keze meg amarra megy. Rövid ideig tartott az egész, de azt hittem felrobbanok! (nevet)

Coloré, Vida Dóra: Mennyire megterhelő a premier előtti utolsó hét az alkotók számára? Azt beszélik, hogy ebben a kritikus időszakban az alkotók szinte transzba esnek, és ilyenkor válik igazán teljessé az adott előadás. Ilyen intenzív pillanatokban mindenki más dimenzióba lép, ahol a kreatív energia és a feszültség egyvelege segíti a darab végső formába öntését.

E.A.: Mindenki másképp reagál a premier közeledésével járó feszültségre, izgalomra és kihívásokra. Én nem vagyok elérhetetlen; igyekszem megérteni és meghallgatni a kollégák érzelmi kitöréseit. Ha tehetem, próbálom csillapítani a kedélyeket, miközben a saját feladataimra összpontosítok, és igyekszem a növekvő nyomást pozitív energiává alakítani. Eddig ez a megközelítés bevált, és bízom benne, hogy a jövőben is sikerül majd fenntartani ezt az egyensúlyt.

Coloré, Vida Dóra: Az Operettszínház és az Operaház világában tevékenykedsz. Milyen nehézségekkel kell megküzdened, amikor egyszerre több helyszínen is helyt kell állnod?

E.A.: Ez a helyzet rendkívüli türelmet és ügyességet igényel mindkét intézmény részéről, amiért végtelenül hálás vagyok. Magam is arra törekszem, hogy felkészülten és precízen álljak a feladatok elé, és ha szükséges, az estéimet is arra szentelem, hogy pótoljam a kimaradtakat. Az a célom, hogy az adott előadás rendezője vagy karmestere ne észlelje, ha egy-egy próbát kihagytam, még akkor sem, ha esetleg párhuzamosan két helyen dolgozom - szerencsére ilyen esetek csak ritkán adódnak, általában elkerülöm, hogy a próbafolyamatok ütközzenek.

A színészi pálya számos kihívást és lehetőséget rejt magában. A lemondások közé tartozik a magánélet korlátozása, hiszen a munka gyakran hosszú órákat és utazásokat igényel. A színészeknek sokszor nehézséget okoz az egyensúly megtartása a munka és a család között, és a folyamatos szerepváltoztatás is megterhelő lehet. Ugyanakkor a kiváltságok is szembeötlőek: a kreatív önkifejezés lehetősége, a különböző karakterek megformálásának izgalma, és a közönség szeretete. A színpadon vagy a vásznon való megjelenés különleges élményt nyújt, amely által megoszthatjuk a történeteket és érzelmeket másokkal. Az ilyen élmények és kapcsolatok gazdagítják az életünket, és sokszor inspirációt adnak a mindennapokhoz. A színészi pálya tehát egy folyamatosan változó utazás, tele lemondásokkal, de ugyanakkor bőséges kiváltságokkal is.

E.A.: Szerettem volna egy kutyát, de a színházi élet ezt nem tette lehetővé, viszont így lett egy sünink. A süni miatt kiváltságosnak érzem magam. Nagyon aranyos!

Az operett és az opera két különböző zenei műfaj, amelyek sajátos jellegzetességekkel rendelkeznek. Az operett könnyedebb, szórakoztatóbb, gyakran humoros elemeket is tartalmaz, míg az opera komolyabb, drámaibb hangvételű, komplexebb érzelmeket és történeteket dolgoz fel. Számomra az operett áll közelebb, mert a szórakoztató és vidám légkör, valamint a könnyed dallamok mindig képesek felvidítani. Az operettek gyakran tele vannak színes karakterekkel és élénk cselekménnyel, ami lehetőséget ad a nézőknek, hogy elmerüljenek a fantázia világában. Az élő előadások során a közönség is aktívan részt vehet a hangulatban, ami még inkább fokozza az élményt. Ezzel szemben az opera mélyebb érzelmi rétegei és drámai kifejezései is vonzóak, de néha túlságosan súlyosnak érezhetem. Az operett könnyedsége és játékossága azonban számomra mindig is vonzóbb volt, így bátran mondhatom, hogy ez a műfaj áll hozzám közelebb.

E.A.: Én éppen azt észlelem, hogy a két műfaj között szoros kapcsolat áll fenn! Nagyra értékelem mindkettőt, és hálás vagyok, hogy léteznek! Az operett dinamikus, néha prózai elemekkel átszőtt jellege, párosulva az opera zeneileg gazdag világával, számomra azt üzeni, hogy e két stílus rengeteget tanulhat egymástól. Mindkét forma gazdagabbá válik a másik hatására.

Az operett és opera műfaja manapság vegyes fogadtatásban részesül a fiatalok körében. Sokan valóban úgy érzik, hogy ezek a stílusok inkább a felnőttkorra tartogatott élmények, amelyekhez idősebb korban érdemes közeledni. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű! A fiatal generáció számára a kulcs talán a modernizáció és a kreatív újraértelmezés. Ha az operettet és operát olyan formában tálalják, ami összhangban van a mai trendekkel és technológiákkal, könnyebben be tudják vonzani a fiatalokat. Például a látványos színpadi látvány, a digitális elemek, vagy éppen a populáris zene és tánc műfajaival való fúzió segíthet abban, hogy elérjék a fiatal közönséget. Ezen kívül fontos lenne a közvetlen élmény, például interaktív előadások, workshopok, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok aktívan részt vegyenek a művészetekben. A közösségi média ereje sem elhanyagolható: ha az operett és opera műfaja jelen van a fiatalok által használt platformokon, azzal könnyebben elérhetjük őket. Összességében tehát a friss megközelítések és a műfajok közötti hidak építése lehet a megoldás, hogy a fiatalok is felfedezzék és megszeressék az operett és opera varázslatos világát.

E.A.: Nem hiszem, hogy a helyzet érettségi kérdése lenne. Sokkal inkább szomorú, hogy Kodály országában a zene iránti elköteleződés ma már nem olyan mértékű és minőségű, mint amilyennek lennie kellene. Úgy tűnik, elfeledtük a zene és az énekórák jelentőségét. Az opera és az operett világa egykor csodálatos volt, és ma is az, a titok pedig bennünk rejlik. Rendszerszinten kellene visszatérni a helyes útra, ami nem könnyű feladat, de remélem, hogy megtaláljuk a módját. Kodály receptje itt van előttünk, főzzünk belőle újra!

Coloré, Vida Dóra: Emlékszem én fiatalabb koromban rengeteget jártam az Operettszínházba. Jó érzés volt megélni a színészek által azt a szerelmet, ami akkor nekem még nem adatott meg. Emellett jó volt látni az események egymás utáni forgatagát és ez mindig egy hatalmas kontraszt volt számomra a saját életem mellett. Jó volt kiszakadni a "szürke és lassú mindennapokból és belecsöppenni egy színpompás világba, ahol jó a háttérzene és garantált a "HAPPY END"! Szerinted az emberek mi miatt mennek be az Operettszínházba? Mik azok az érzések, történetek amit várnak tőletek és amit ti meg tudtok adni nekik?

E.A.: Az operettek gyakran arra invitálnak minket, hogy képzeljük el: ilyen is lehetne a világ! Olyan játékos, szerelmes, még a nehéz pillanatokban is boldogságot sugalló valóság. A színház varázslatos közelsége szinte tapintható, hiszen a két szerelmes szívből jövő csivitelése és tánca, valamint a duettek egy egészen más élményt nyújtanak. Amikor együtt nevetünk a többi nézővel egy jó poénon, az élmény sokkal intenzívebb, mint ha egyedül élnénk meg. Ez a közösségi élmény felszabadító, és valóban képes kizökkenteni minket a mindennapi rutinból. Az operett nem mélylélektani felfedezésre vállalkozik, hanem olyan jól érthető, azonnal azonosítható érzelmeket közvetít, ragyogó köntösbe burkolva. Éppen ezen dolgozunk mi is, gyertek, és bolondozzunk együtt!

Coloré, Vida Dóra: Hogyan látod a saját pályádat a következő tíz évben? Inkább opera, operett vagy esetleg más műfaj felé nyitnál?

E.A.: A Bartók Béla konziban egy barátommal arról diskuráltunk, hogy egyszer majd hatalmas sztárok leszünk, és a bankszámlánk tele lesz milliárdokkal. Ha a következő tíz évben ez nem valósul meg, biztosan csalódott leszek. De viccet félretéve, fogalmam sincs, mit tartogat számomra a jövő. Én mindent elkövetek, hogy a legjobbat nyújtsam mindenhol, ahol úgy érzik, szükségük van rám. Ha tíz év múlva is megtartom ezt a belső békét, amit eddig élveztem, akkor elégedett leszek.

Coloré, Vida Dóra: Miért érdemes megnézni a Cirkuszhercegnőt az Operettszínházban?

E.A.: Mert a zene szép, a díszlet szép, a ruhák szépek, és mi még annál is szebbek leszünk! (nevet)