Az engedélyezett mulasztás éveken keresztül lehetőséget adott arra, hogy a bányafelügyelet figyelmen kívül hagyja a vízbetörés kockázatát.
A parajdi katasztrófa megelőzése érdekében a bányafelügyelet sajnos nem tett lényeges lépéseket az évek folyamán, pedig a probléma már régóta túlmutat a helyi határokon. Annak ellenére, hogy tisztában voltak a sóbányát fenyegető vízbeszivárgás komolyságával, a hatóság nem követelte meg a szükséges megelőző intézkedések végrehajtását. Csak annyira terjesztették ki a figyelmüket, hogy ezek a kérdések szerepeljenek az éves tevékenységi tervekben. Ezt támasztja alá az ANRMPSG, a bányászati, kőolajipari és szén-dioxid-tárolási szabályozó hatóság, amely válaszolt a Maszol kérdéseire. Érdekes módon a bányával kapcsolatos súlyos problémákról, amelyek idén májusban merültek fel, a hatóság még csak hivatalos értesítést sem kapott, holott ez jogszabályi kötelezettség lett volna az üzemeltető részéről. A hatóság véleménye szerint a megfelelő megelőző intézkedések milyenségéről nem tudnak nyilatkozni, ezzel pedig újabb kérdéseket vetnek fel a bányászat biztonságával kapcsolatban.
Két héttel ezelőtt megkerestük a bányászati, kőolajipari és szén-dioxid-tárolási szabályozó hatóságot, hogy tájékoztatást kérjünk a parajdi sóbányában évek óta fennálló vízbeszivárgásról. Érdeklődtünk arról, hogy a hatóság tisztában volt-e a problémával, milyen gyakorisággal végeztek ott ellenőrzéseket, és milyen megállapításokat tettek. Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen intézkedéseket hoztak, illetve érkezett-e értesítés a bánya üzemeltetőjétől a májusi súlyos problémákkal kapcsolatban. A válaszlevelet kedden kaptuk meg a bukaresti központtól.
A Bányászati, Kőolajipari és Szén-dioxid-tárolási Szabályozó Hatóság (ANRMPSG) hatásköre kiterjed az ásványi erőforrásokkal foglalkozó vállalkozások által igényelt engedélyek, jogosítványok, megállapodások és felhatalmazások kiadására, felfüggesztésére, elutasítására vagy visszavonására. Ennek keretében, amennyiben rendellenességeket észlel, jogában állhatott volna felfüggeszteni a kitermelést, továbbá a csíkszeredai területi bányafelügyelet szigorúbban ellenőrizheti a kitermelési engedély feltételeinek betartását.
A hivatalos éves ellenőrzési program keretében a csíkszeredai területi felügyelőség által végzett vizsgálatok során intézkedéseket javasoltak a sótelep védelme érdekében. Ezek között szerepel a csapadékvíz elvezetésére és a sótelep szigetelésére vonatkozó intézkedések, különös figyelmet fordítva a régi bányák, mint például a József- és Dózsa-aknák körüli területek védelmére.
A következő előírások is megfogalmazásra kerültek: „A szuffóziós üregek feltöltését, a felszíni vízelvezető rendszerek, valamint a régi vízelvezető alagutak karbantartását elengedhetetlenül el kell végezni. Ezen kívül a föld alá beszivárgott bányavíz folyamatos, rendszeres eltávolításáról is gondoskodni kell.” Továbbá, hangsúlyozzák, hogy az üzemeltetési engedély birtokosának kötelező információt nyújtania a csíkszeredai felügyeletnek (IZRM) az elhárítási intézkedések végrehajtásáról.
Bár az évszámok nincsenek kifejezetten feltüntetve, a levél bevezető részében a 2022-es és a 2023-as vízbetöréseket említik, ami arra utal, hogy a hatóságok legkorábban 2022 után kezdeményezték ezeket a intézkedéseket. A dokumentumban szerepel, hogy "a 2023. március 20-i esemény után elrendelték a víz által beszivárgott alsó rétegek teljes elvezetését, valamint a víz okozta károk helyreállítását."
Állításuk szerint figyelemmel kísérték a munkálatok előrehaladását, de csupán annyit vártak el, hogy az intézkedések szerepeljenek az éves célok között. "Legalább évente egyszer ellenőrizték ezt a célkitűzést, hogy megbizonyosodjanak az intézkedések végrehajtásának állapotáról, és arról, hogy ezek benne vannak-e a jogosult által benyújtott éves üzemeltetési programban, valamint hogy ezek a munkaprogramok engedélyeztetésének megszerzése érdekében megfelelően előkészítettek-e" - olvasható a válaszban.
Úgy tűnik, a parajdi üzemeltető esetében nem voltak túl szigorúak, hiszen a szigetelés elmaradása nem vonzott maga után semmiféle következményt.
A hatóság tájékoztatása szerint lépéseket tettek a lelőhely védelmére irányuló tevékenységek elvégzésére, azonban a 2023-2025 közötti időszakban tapasztalt jelentős vízbetörések elkerüléséhez, valamint a lelőhely károsodásának megelőzéséhez elengedhetetlen intézkedések – mint például a Korond-patak szabályozása, amely a régi bányák elárasztásának megakadályozását szolgálná – végrehajtásában komoly nehézségekkel kellett szembenézni, különösen a szükséges engedélyek beszerzésének folyamatában.
A legutóbbi katasztrófa kapcsán a hatóságok nem tettek közzé semmilyen intézkedést. Bár a hivatalos kitermelőnek kötelező értesítenie az ANRMPSG-t minden olyan eseményről, amely a kitermelés felfüggesztéséhez vagy a kitermelési feltételek veszélyeztetéséhez vezethet, a jelenlegi helyzetben nem kaptak ilyen értesítést.
A hatóság álláspontja szerint ugyanakkor "nem lehetséges visszamenőlegesen véleményt alkotni az összes olyan intézkedésről, amely szükséges lett volna a sóbánya elárasztásának megelőzéséhez, mivel ez komplex, több intézmény, vállalat és a helyi közösség által végzett intézkedések alapos vizsgálatát igényelné különböző időszakokban". Hozzáteszik, hogy jelenleg folyamatban van a Miniszterelnöki Ellenőrző Testület vizsgálata, amely az események hátterét és körülményeit hivatott feltárni.
A hatóságtól érdeklődtünk, hogy tisztában vannak-e a Maszolon is említett tanulmánnyal, amelyben kutatók másfél évtizeddel ezelőtt figyelmeztettek a vízbeszivárgások kockázataira. A válaszukban kifejtették: "ez a kutatás nem lett benyújtva az ásványkincsekért felelős országos ügynökséghez".
Mint ismert, szűk egy hónap leforgása alatt következett be a parajdi sóbánya történetének legsúlyosabb tragédiája: elárasztotta a víz a bányát. Az utóbbi hetek eseményei rávilágítottak, hogy évtizedes hatósági mulasztások történtek, figyelmen kívül hagyták a vészjósló előjeleket. Mindez oda vezetett, hogy már nemcsak a parajdiak megélhetése a kérdés, hanem súlyos ökológiai katasztrófa is bekövetkezett: hisz miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, a sós víz visszajut a Korond-patakba, majd a Küküllőkbe és a Marosba, a Kis-Küküllőben a magas sótartalom miatt tömegesen pusztultak a halak, a folyó mentén több Maros megyei település vezetékes ivóvíz nélkül maradt.
A bányát üzemeltető Országos Sóipari Társaság és a vízügyi hatóság már május végén egymásra mutogattak, amikor arról volt szó, miért nem tudták megakadályozni, hogy a heves esőzések alatt a patak elöntse a bányát. A Salrom május 30-án bejelentette, hogy tavaly 2 millió lejt költöttek olyan intézkedésekre, amelyek célja a vízbetörések megelőzése volt a parajdi sóbányánál. Emellett az idei évre két új beruházást terveztek a helyzet javítása érdekében.
Az állami vállalat álláspontja szerint a vízügyi hatóságoknak lett volna a feladatuk a tragédia megelőzéséhez szükséges intézkedések végrehajtása. Ezzel szemben az országos vízügyi hatóság jelezte, hogy a terület kizárólag a Salrom birtokában van, így a munkálatok elvégzése kizárólag az ő felelősségük. "A román vízügyi hatóság nem végezhet beruházásokat vagy intézkedéseket olyan bányatelepen, amely nem az ő tulajdonukban áll" - hangsúlyozták. Ugyanakkor megemlítették, hogy a tavalyi tavasz óta folyamatosan részt vesznek a parajdi sóbányánál kialakult "rendkívül bonyolult helyzet" kezelésében.
Mircea Fechet, a környezetvédelmi tárca vezetője, május végén egyértelműen rámutatott a Salrom felelősségére, hangsúlyozva, hogy a társaság tisztában volt a parajdi sóbánya problémáival. Ezzel kapcsolatban jogos kérdéseket fogalmazott meg: "Miért éppen májusban került sor a közbeszerzési szerződés odaítélésére, és nem tavaly, vagy akár 5-10 évvel ezelőtt?"
