Egy olyan ország, ahol négy kiemelkedő kommunista párt működik - PestiSrácok
Képünk csupán illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov. Egy olyan nemzet, ahol négy meghatározó kommunista párt működik. Írta: Bálint Botond, 2025. február 24.
Bár talán kissé eltúlzott a megfogalmazás, mégis érdemes komolyan venni ezt az állítást. Németország politikai táján jelenleg négy progresszív párt tevékenykedik, közülük három sikeresen bejutott a Bundestagba a tegnapi választások során, míg a negyedik párt csupán néhány szavazattal maradt le az 5 százalékos bejutási küszöbről.
Természetesen, itt van egy egyedibb változata a szövegnek: Nyilvánvaló, hogy van egyfajta patriotizmus, ami megjelenik. Az SPD, a szociáldemokrata pártok ősatyja, már a kilencvenes évek óta megállíthatatlanul halad a szélsőbal felé, miközben egyre inkább eltűnik a politikai színtérről. Ők is ugyanazt az utat járták be, mint a CDU-CSU, amikor Merkel vezetésével mindenféle liberális és zöld eszméket befogadtak, egyúttal pedig elfordultak hagyományos választóik, a munkásosztály felé. Szépen összebarátkoztak a nagytőkével és a liberálisokkal, most pedig csodálkoznak, hogy ez milyen következményekkel jár. Nos, mi nem lepődünk meg.
Egy különleges élményt éltem át a kilencvenes évek elején, amikor lehetőségem nyílt felfedezni az éppen egyesített Berlint. Akkoriban ez a város két világot jelentett: Kelet- és Nyugat-Berlin határvonalát, amely még élesebben elválasztotta a különböző kultúrákat és életszemléleteket. Ezt a jelenséget talán kulturális sokknak is nevezhetnénk, hiszen míg Nyugat-Berlint, amely végül átvette a keleti részt, nem találtam különösebben vonzónak, a látványos ellentmondások és értelmetlenségek inkább elbátortalanítottak. A zöldek irányították a várost, de a sokféle szubkultúra, tele furcsa kisebbségekkel és már akkor is érezhető etnikai feszültségekkel, távol állt tőlem. Pedig hazámban, Magyarországon, a politikai nézeteim akkoriban éppen az alternatív, zöld irányzatokhoz tartoztak, és messze nem voltak konzervatívak.
A nyugat-berlini életérzés és a magyar alternatív kultúra közötti eltérés olyan, mint a különbség egy átlagos magyar és egy német ember mentalitása között. Mi, fiatalok, a saját korunkból fakadóan a lázadást és a provokatív hozzáállást szórakozásként éltük meg, és nap mint nap visszatértünk a megszokott kerékvágásba. Ezzel szemben a németek, akik a saját szigorú normáikból elegük kaptak, nem tekintették humornak a lazaságot; ők inkább egy könyvből kiemelt alternatív életformát követtek, ahol sosem engedhették meg maguknak, hogy nevetve elengedjék magukat.
Valami művészkolóniában laktunk, ott láttam életembe először rendesen női ruhában (beleértve a magassarkút is) járó férfit (185 centiméter magas, borostás és heteró), német mértékkel egész szép csaja is volt. Valami grafikus vagy mi fene volt és egész szép ösztöndíjat kapott a várostól, hogy ebben a minimális bérű, Wedingben található, gyufagyárból átalakított művésztelepen kiteljesedhessen. Mint értesültünk, a barátnőjével az volt a fő kapcsolati problémájuk, hogy melyikük is védekezzen, és mivel, a csaj ugyanis feminista volt és szerinte a pasija nem volt eléggé az. Először láttam olyan embereket, akik teljesen az ideológiájuknak éltek, Magyarországon se a legvadabb komcsi, se a legelvadultabb művész nem vette ennyire komolyan magát. Mint megtudtam azért voltak ilyenek, de csak nagyon bel- és balpesti alapon (Orfeo csoport), de ennyire vonalasak a magyar beütés miatt ők sem tudtak lenni.
Ha a mai szemszögből tekintünk rá, már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a németeknek vége, harangoztak, kampec, vagy ahogy a mondás tartja, kaput. Soha életemben nem találkoztam annyi szokatlan és különös jelenséggel a magyar éjszakában (pedig nem kíméltem magam), mint amennyit Berlinben tapasztaltam csupán néhány nap leforgása alatt.
Azért merült fel bennem ez a gondolat, mert a német politikai színtéren feltűnő zöld párt, a Die Grüne, egyfajta modern vérkommunista irányzatot képvisel. Franz Jozef Strauss egykoron megjegyezte, hogy kezdetben minden paradicsom zöld, de amikor megérik, akkor vörösre változik. A zöldek nem csupán a természet védelméről szólnak; sokkal inkább a tagadás és a rombolás eszközeivé váltak. Az 1990 előtti hidegháborús időszakban ezt nem láthattuk annyira, hiszen akkor a béke hirdetőiként tűntek fel, éppúgy, ahogy most a háborúval kapcsolatos retorikájukban is. Ha Oroszország megmaradt volna kommunista államként, valószínű, hogy a zöldek sokkal elnézőbbek lennének Putyin "honvédő" háborújával kapcsolatban. A német zöldek a szélsőbaloldali gondolkodás hívei, akik az anarchista és bolsevik eszmék mentén mozognak. Számukra a párt aktuális irányvonala jelenti az egyetlen valóságot, ami mögött nem áll más, csak a radikalizmus. Ezen nézetek mögött egyfajta primitív elmefuttatás húzódik, amely rendkívül korlátozott és műveletlen, s a változtatások iránti megszállottság jellemzi őket. Megingathatatlan támogatottságuk van, hiszen a katasztrofális kormányzás és a szellemi szintjük ellenére is megőrizték a 11 százalékos szavazati arányukat.
Aztán a harmadik kommunista párt, a német fasizmus (nem nem a nácizmus) legrosszabb hagyományait az NDK-ban tovább vivő Német Szocialista Egységpárt utódpártjának a PDS-nek az utódpártja a Linke. Ők abban különböznek a zöldektől, hogy nekik csak egy elmebajuk van, a bürokratikus, szürke hétköznapi kommunistáskodás illúzióját kínálják, valószínűleg valahogy korszerűsítve, felújítva, mert szépen feltámadtak és nem csak a kelet-német, hanem a nyugati német néplelket is meg tudták szólítani, hiszen 8 százalék felett kaptak.
Végül, de nem utolsósorban, ott van a BSW (Sahra Wagenknecht Szövetsége), amely éppen lemaradt a Bundestag-ba való bejutásról, hiszen 4,97 százalékos eredményt ért el. Ez a párt is a kapitalizmus kritikájára épít, és kívülről nézve a középpontjában egy viszonylag tehetséges politikai figura, Sahra Wagenknecht áll. Ő a Linke pártból indult, és iráni gyökerei ellenére német patrióta érzelmeket is képvisel, miközben a bevándorlással kapcsolatosan is éles kritikákat fogalmaz meg. Schiffer András, akit nem szeretnék gúnyolni, szintén szimpatizál Wagenknecht-tel, ami arra utalhat, hogy a párt ideológiai repertoárja tartalmazhat kommunista elemeket is.
Németország politikai táján nem található mérsékelt baloldali alternatíva; a mérsékelt irányzatok kérdése csupán az SPD-re vonatkozik. Azonban, ahogy a párt behódolt a liberalizmus és a kommunizmus hatásainak, lényegében elárulta a szociáldemokrácia alapelveit. Ezzel szemben a szélsőbaloldali mozgalmak népszerűsége meghaladja a 40 százalékot, ami figyelemre méltó jelenség a politikai palettán.
Persze! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás minta: "🌟 Ma egy új kaland kezdődött! 🌍 Képzeld el, hogy felfedeztem egy rejtett kis kávézót a város szívében, ahol a legfinomabb sütemények és illatos kávék vártak rám. ☕🍰 Olyan jó érzés volt leülni, nézni a világot, és közben egy könyvet olvasni. 📚 Kinek van kedve velem felfedezni a következő titkos helyet? 🕵️♀️✨" Esetleg szeretnél valami más témát, vagy más stílust?
Kapcsolódó témákAlternatíva Németországnak (AfD)BSWNémetországSPDVezető
