**Egy horrorfilm, ami elrabolja a lelked, de nem tudod megállni a nézését – Hozd vissza őt! – Kritika** A "Hozd vissza őt!" című film egy olyan pszichológiai horror, ami mélyen beleás a félelem és a fájdalom sötét bugyraiba, miközben a nézőt egy pillanat
Ez kemény menet lesz: Danny Philippou és Michael Philippou rendezőre érdemes lesz odafigyelni. A testvérpár tavaly robbant be a filmiparba, a Beszélj hozzám! című alkotásukkal, amely minimális, mindössze 4,5 millió dolláros büdzséből több mint 90 milliót kaszált világszerte.
Az elvárások érthetően magasra szöktek a második filmjük kapcsán, és a "Hozd vissza őt!" remekül bizonyította, hogy a Philippou-ikrek nem csupán egyetlen filmerejű tehetségek.
A film egy rendkívül sötét, nehezen emészthető téma együttest boncolgat: a trauma feldolgozását, az elengedés lehetetlenségét, a testvéri kötelék erejét, valamint a gyermekbántalmazás rémisztő valóságát. Mindezt olyan horrorba csomagolva, amely a természetfeletti elemek nélkül is döbbenetesen súlyos drámaként működne, így pedig elsőrangú horror.
A történet középpontjában Andy (Billy Barratt) és fogadott húga, Piper (Sora Wong) áll, akik hirtelen a sors kegyeltjeiből árvák lesznek, miután apjuk váratlanul eltávozik az élők sorából. Az életük egy új szakaszába lép, amikor egy nevelőszülőhöz, Laurához (Sally Hawkins) kerülnek. Ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy Laura otthona nem éppen a béke és szeretet szigete, és a testvérpárnak szembesülnie kell a felnőtté válás nehézségeivel és titkaival.
Laura igyekszik megnyugtatni őket, hogy Oliver állapota miatt aggódnak, de a levegőben lógó feszültség arra utal, hogy a helyzet sokkal összetettebb annál, mint ahogy elsőre tűnik. Ahogy a történet kibontakozik, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Andynek és Pipernek minden csepp bátorságukra szükségük lesz, ha meg akarják élni azt a kihívást, ami a nevelőjük árnyékában vár rájuk.
Laura karaktere a film világában nyilvánvalóan az antagonisták szerepét tölti be, de motivációi részben érthetők, még ha tettei méltatlanok is. Hawkins alakítása kifejezetten nyomasztó: egyszerre kelti fel a nézők ellenszenvét és félelmét. Azonban a film igazi ereje a fiatal színészek teljesítményében rejlik. Sora Wong, aki látássérült, rendkívül érzékenyen és hitelesen formálja meg Piper karakterét, aki csupán fényeket és körvonalakat érzékel. Ez a sajátos nézőpont új dimenziót ad a film horrorszegmensének, még ha a látványbeli lehetőségeit nem használják ki maradéktalanul.
Jonah Wren Phillips kétségkívül a produkció legnagyobb felfedezése, hiszen Oliver szerepében arca, mozgása és jelenléte egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő. Ez a fiatal színész mesterien kelti életre ezt a különös, hátborzongató karaktert, és teljesítményével valóban átlépi a határokat. Az érdekes vonású Phillipsre komoly felelősség hárult, de ő minden elvárást túlszárnyalt, és egyedülálló módon hozta elénk Oliver világát.
A "Hozd vissza őt!" film megtekintése során végigkísér minket egy gyomorszorító feszültség, amely folyamatosan azt súgja, hogy valami nagyon nincs rendben. Ez a mű nem csupán szórakoztatni kíván, hanem mélyen megrázni és letaglózni a nézőt. Nem az a tipikus horrorfilm, amit barátokkal, barátnővel, popcornnal a kezünkben nézünk egy péntek esti kikapcsolódás keretein belül. Sokkal inkább egy olyan tapasztalat, amely után csendben ülünk, nézünk a sötétségbe, és próbáljuk feldolgozni mindazt, amit a vásznon láttunk.
A Beszélj hozzám! véres, brutális jelenetei után itt is bőven akadnak sokkoló pillanatok vér nélkül is - de itt egy jövőbeli klasszikus született: a dinnyés jelenet után valószínűleg kevesen fognak késsel sárgadinnyét enni. A fizikai kegyetlenségek mellett azonban legalább akkora hangsúlyt kap a mentális abúzus és az ebből fakadó életre szóló sérülések bemutatása. Ez teszi a Hozd vissza őt! olyan filmmé, amelyre szükség volt, még ha fájdalmas is végig nézni.
A technikai kivitelezés terén az alkotók bátran megállják a helyüket. Az operatőri munkát a precizitás és a kreativitás jellemzi, míg a zene többször is képes hátborzongatóan megragadni a nézőt. A hangeffektek pedig kíméletlenül hatékonyan fokozzák a feszültséget. A maszkok és vizuális effektek egyes jelenetekben szinte sokkolóak, ám éppen ez a szándékuk: felrázni és nyomasztani a közönséget, elérve, hogy a nézők hosszú ideig emlékezzenek a látottakra.
Laura archív videokazettája kissé komolytalan alapnak tűnhet egy ennyire realista horror-drámában, és időnként a természetfeletti szál kissé kizökkenti a nézőt a realitás sötét mocsarából. Ugyanakkor, ezek az apró dramaturgiai botlások nem vesznek el a film erejéből.
Összességében a Hozd vissza őt! nemcsak az év eddigi legjobb horrorja, hanem egyúttal az egyik legmegrázóbb drámája is. Bár még hátra van a Zach Cregger-féle Fegyverek, ami beleszólhat ebbe a dicséretbe.
A Philippou-ikrek e filmmel véglegesen megcáfolták, hogy csupán egyetlen villanásra képesek a horror sötét egén. Nézni rendkívül nehéz, és a mondanivalója is kínzóan bonyolult, de mégis mindvégig ott motoszkál bennem, és sosem szeretném elfelejteni. Jelenleg biztosan nem vágyom arra, hogy újra lássam, de elismerem, hogy egy felejthetetlen filmélmény volt – minden szempontból. Csak így tovább, fiúk! Nyilvánvaló, hogy az A24 stúdió hisz az alkotóikban, amit az is bizonyít, hogy jövőre érkezik a "Beszélj hozzám!" folytatása.
