Egy év az űr mélyén: Az Euclid űrtávcső felfedezései a galaxisok és elhagyatott csillagok birodalmában.

Sokkoló: rá sem ismerni a válófélben lévő Regán Lilire a kék haja nélkül - fotó

A csillagok száma elérheti a több ezer milliárdot, és valószínű, hogy kisebb galaxisok széteséséből erednek. Ez a folyamat kulcsszerepet játszik a halmaz fényességének és struktúrájának megértésében.

Az Euclid misszió középpontjában a sötét univerzummal kapcsolatos titkok felfedezése áll, különös figyelmet szentelve a sötét anyag és a sötét energia rejtélyeinek. Az űrtávcső által gyűjtött adatok révén részletes képet kaphatunk arról, miként tágult az univerzum, hogyan formálódott a kozmikus struktúra, és milyen szerepet játszik a gravitáció, valamint a sötét energia és anyag az univerzális fejlődésben. A misszió lehetőséget biztosít arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk az univerzum működésébe és a láthatatlan erők hatásaira.

Az Euclid-misszió egy évnyi működés után máris jelentős előrelépéseket hozott a galaxisok fejlődésének megértésében - írja a Space.com. Az űrtávcsövet 2023 júliusában indították el, és azóta 1,2 millió galaxist figyeltek meg. Az első kutatási eredmények 2025 márciusában látnak napvilágot. A szakértők előrejelzése szerint a hatéves küldetés végére az Euclid több tízmillió galaxis vizsgálatára nyújt lehetőséget, ezzel új perspektívákat nyitva a galaxisok formálódásának és fejlődési mechanizmusainak felfedezésében.

Az Euclid különlegessége abban áll, hogy páratlan felbontást és széleskörű égbolt-lefedettséget biztosít, lehetővé téve a galaxisok formáinak és középponti struktúráinak alapos vizsgálatát kozmikus méretekben. Maximilian Fabricius, a Max Planck Földönkívüli Fizikai Intézet kutatója hangsúlyozza, hogy az Euclid segítségével először nyílik lehetőség arra, hogy részletesen megértsük a galaxisok alakja és fejlődéstörténete közötti összefüggéseket.

A galaxisok sokszínűsége lenyűgöző, hiszen formáik – mint például a spirális vagy elliptikus típusok – folyamatosan fejlődnek az idő múlásával. Az Euclid űrtávcső által gyűjtött adatok alapján készült "galaktikus hangvillás" diagram érdekes betekintést nyújt abba, hogyan is változnak ezek az égi testek. Az aktívan csillagokat szülő galaxisok fokozatosan kimerítik a csillagszületéshez szükséges anyagaikat, majd összeolvadnak más galaxisokkal, végül pedig hatalmas elliptikus galaxisokká fejlődnek. Ez a folyamat a galaxisok dinamikus életciklusa, amely tükrözi az univerzum folyamatosan változó természetét.

Az Euclid által gyűjtött adatokban felfedeztek olyan galaxisokat is, amelyek másodlagos magokkal rendelkeznek. Ezek a magok idővel összeolvadnak a galaxis központi szupermasszív fekete lyukával, így létrejön egy kettős fekete lyuk rendszer. Az ilyen rendszerek kulcsszerepet játszanak a galaxisok fejlődésében, hiszen az összeolvadások során kibocsátott gravitációs hullámok képesek átadni a szögimpulzust, ami végül egyetlen, nagyobb tömegű fekete lyuk kialakulásához vezet. Az Euclid adatai lehetőséget biztosítanak ezen folyamatok alaposabb tanulmányozására, és segítenek feltárni, hogy a fekete lyukak miként formálják a galaxisok struktúráját.

Az Euclid érzékeny műszereinek köszönhetően most először nyílik lehetőség a törpegalaxisok alaposabb tanulmányozására. Ezek a kis, gyenge fényű galaxisok, amelyek korábban nehezen észlelhetők voltak, valószínűleg a nagyobb galaxisok, mint például a Tejútrendszer, építőelemei. Az Euclid eddig 2 674 törpegalaxist azonosított, köztük olyanokat is, amelyek kompakt kék magot vagy gömbhalmazt tartalmaznak. Ezek az újonnan szerzett adatok jelentős mértékben hozzájárulnak a galaxisok fejlődésének mélyebb megértéséhez, és finomítják a galaktikus struktúrák összképét.

Bár az Euclid első adatközlése csupán a teljes adatbázis 0,5 százalékát tartalmazza, a misszió eddig is figyelemre méltó eredményeket ért el. Az összegyűjtött adatok nem csupán a galaxisok fejlődésének részletes feltérképezésére adnak lehetőséget, hanem új kutatási irányokat is megnyitnak a tudományos közösség számára. Az Euclid missziója jelentős mértékben hozzájárul a galaktikus struktúrák és azok fejlődésének mélyebb megértéséhez, és várhatóan alapvetően átformálja a galaxisokkal kapcsolatos ismereteinket.