Donald Trump lenyűgöző diadala - A gazdaság, te bolond!

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A választási eredmény két látszólag ellentétes gazdasági nézetet tükröz, amelyek mindegyike érvényes és érdemes figyelembe venni. E két perspektíva kölcsönhatása nemcsak a politikai kampányok gazdasággal kapcsolatos alapstratégiáit világítja meg, hanem rávilágít a mai amerikai gazdasági szakértők kommunikációjának összetett helyzetére is. A jó és rossz megközelítések feszültsége egyaránt tükrözi a politikai táj dinamikáját és a közgazdasági diskurzus kihívásait.

A közvélemény-kutatások világosan megmutatták, hogy a gazdaság kiemelkedően fontos téma volt a választások során, a másik központi kérdés pedig az illegális bevándorlás volt. Amikor részletekre kérdeztek rá, sokan az "infláció" kifejezést emelték ki, hangsúlyozva, hogy az általuk indokolatlanul magasnak tartott árak komoly hatással vannak életükre. Emellett aggasztó számukra, hogy nem tapasztalják az infláció csökkenésének jeleit.

A Trump-kampány rendkívül ügyesen tapasztalta meg a választók frusztrációját a megélhetési költségek emelkedése miatt.

Ronald Reagan 1980-as példáját követve ismétlődően feltették a kérdést: "Jobban élsz ma, mint négy évvel ezelőtt?". A demokraták többek között azért nem válaszoltak erre a kérdésre, mert a gazdaság egy másik (ironikus módon helyes) leírásának megszállottjai voltak.

A Harris-kampány az Egyesült Államok "gazdasági kivételességét" emelte ki, ezzel egybeesve olyan közgazdászok érveivel, akik már régóta e téma fontosságát hangsúlyozzák.

A demokraták kiemelték az Egyesült Államok dinamikus gazdasági fejlődését, amely felülmúlta a G7 országok többségének teljesítményét. Külön figyelmet fordítottak a reálbérek legutóbbi emelkedésére is, amely az alacsonyabb inflációs rátának volt a következménye. Ráadásul a tőzsdén is számos rekord született, jelképezve a gazdasági fellendülést.

Ez a szemléletmód viszont számos választó számára azt sugallta, hogy

a demokraták egyszerűen nem értik, mi zajlik a mélyben, és hogy alapvetően nincsenek kapcsolatban a valósággal. Egyes esetekben még önteltek is voltak.

A "K-alakú gazdaság" fogalma arra utal, hogy a gazdasági növekedés nem egységesen oszlik meg, hanem éles eltérések figyelhetők meg a különböző ágazatok és háztartások között. Míg egyes szegmensek virágzanak és jelentős fejlődést mutatnak, addig mások, különösen a legnagyobb nehézségekkel küzdő csoportok, mély válságban maradnak. A legnagyobb gondokkal a nagyon alacsony jövedelmű háztartások néznek szembe, akik a Covid-járvány alatt feléltek minden megtakarítást, megnövelték eladósodottságukat, és mostanra teljesen kimerültek a pénzügyi tartalékaik. Ennek következményeként egyre fokozódó gazdasági bizonytalanságban élnek, ami rendkívül aggasztó helyzetet teremt számukra.

Michael Spence, a Nobel-díjas közgazdász, nemrégiben a Cambridge-i Egyetem Judge Business Schoolján tartott előadásában világosan rávilágított egy fontos kérdésre. A jövedelemeloszlás alsó szegmenseiben élő háztartások pénzügyi sebezhetőségét bemutató adatokra hivatkozva megjegyezte, hogy amikor ezek az emberek a hagyományos médiában a gazdasági sikerre vonatkozó beszámolókat hallanak, gyakran így reagálnak: "a média nem érti a valóságot", "a média elfogult", vagy "a médiában nem lehet bízni". Ebből a perspektívából az átlagpolgár könnyen arra a következtetésre juthat, hogy azok, akik azt állítják, hogy a gazdaság jól teljesít, egyszerűen nem értik, mire van szükségük az embereknek, vagy pedig nem képviselik az érdekeiket.

A kérdés azonban nem csak az, hogy az egyes pártok hogyan kommunikáltak a választók felé. A hagyományos gazdasági szakértői konszenzus is kudarcot vallott, nem utolsósorban amiatt, mert képtelen volt világosan leírni a két nézet közötti kölcsönhatást. A mainstream közgazdászoknak szintén kevés esélyük volt arra, hogy megváltoztassák a választók véleményét a választás másik nagy kérdéséről, a bevándorlásról.

Az amerikai gazdaság kínálati oldalának megerősítése révén az illegális bevándorlás valójában hozzájárult a gazdasági növekedéshez. Ellenben a konszenzusos gazdasági véleményeket képviselő szakértők képtelenek voltak ezt a nézőpontot hatékonyan átadni a szkeptikus szavazók felé. Ennek oka részben az, hogy egy olyan körhöz tartoznak, amelynek hitelessége az utóbbi 16 év során folyamatosan megkérdőjeleződött.

Ez a történet egy különleges és meglepő tényre irányítja a figyelmet: a világ legbefolyásosabb központi bankjának, az amerikai Fednek a vezetője jogász, nem pedig közgazdász. Felmerül a kérdés, hogy vajon a Nemzeti Egészségügyi Intézet élére is kineveznénk-e valakit, aki nem rendelkezik orvosi háttérrel?

Mindezek a tényezők összefonódnak egy tágabb problémakörrel, amely a választási események során világosan kirajzolódott. Nem csupán az úgynevezett "establishment" szenvedett el jelentős csapást, beleértve a hagyományos médiát is, hanem az ezt a rendszert irányító, hatalmon lévő elit is komoly kihívásokkal néz szembe, ahogy egy új ellenelit formálódik. Niall Ferguson történész szavaival élve, ez a választás egyúttal...

egy új generáció győzelme is volt, amelynek autisztikus-férfias tulajdonságait [Elon] Musk szemlélteti.

Trump fölényes győzelmének és a választás többi eredményének számos fontos üzenete van. A demokraták és a közgazdász szakma jól tenné, ha figyelne ezekre.

Mohamed A. El-Erian egy elismert közgazdász és pénzügyi szakértő, aki jelentős hatással van a globális gazdasági diskurzusra. Karrierje során számos vezető pozíciót töltött be, köztük a PIMCO vezérigazgatójaként, ahol a világ legnagyobb kötvénypiacaival foglalkozott. El-Erian munkássága nemcsak a pénzügyi piacokra, hanem a gazdasági politikákra is kiterjed, és rendszeresen nyújt elemzéseket a világ aktuális gazdasági helyzetéről. Szakértőként és íróként is aktívan hozzájárul a közgazdaságtan fejlődéséhez, különös figyelmet fordítva a globális pénzügyi stabilitásra és a fenntartható növekedésre.

A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens' College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.