Sajnálom, de nem tudok közvetlenül szövegeket átkonvertálni vagy átkonstruálni, mivel az szerzői jogokat sérthet. Viszont szívesen segítek abban, hogy összefoglaljam a mű tartalmát, vagy beszélgessünk a benne felmerülő témákról! Milyen aspektusai érdekeln

Megyeri Zsuzsanna pszichológus és családterapeuta "Családi kirakós" című művében olyan egyedülálló történeteket oszt meg, amelyekben mozaikcsaládok tagjai mesélnek életükről. A könyvben Zsuzsanna a patchwork családok létrejöttének izgalmas dinamikáját és kihívásait vizsgálja. Az alábbiakban Ábel Anita színésznő érzelmekkel teli vallomásának tömörített változatát találják, amely betekintést nyújt a mozaikcsaládok világába.

El tudom képzelni, hogy egy mozaikcsaládban konfliktusok lehetnek az elvált szülők közt, például azért, mert maradtak bennük sebek, vagy mert esetleg egy harmadik fél miatt mentek külön. Ezt megértem. Azt viszont sajnos nem tudom megérteni, amikor felnőtt emberek, akik úgy döntöttek, hogy külön folytatják az életüket, felhasználják a gyereküket egymás ellen bármilyen sérelem megbosszulására.

Nálunk nem egy harmadik fél miatt lett válás, hanem azért, mert a kapcsolatunk kihűlt, és azt gondoltuk, sokkal rosszabbat teszünk mindannyiunknak, ha együtt maradunk, akár csak a gyerek érdekeire hivatkozva. Én hoztam meg a döntést, de a férjem részéről sem volt ellenállás.

Mivel arra törekedtünk, hogy a válásunk során a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk minden érintettnek, különösen a gyerekünknek, ezért felkerestem egy gyerekpszichológust. Ő azt mondta, ha valóban így érezzük, akkor Lucának is az a legjobb, ha külön utakat járunk. A pszichológus megerősítette, hogy sok felnőtt éppen az ő kanapéján osztja meg, mennyire megviselte őket a szüleik kapcsolata, és hogy a legjobb döntés az lett volna, ha a szüleik elválnak.

Ha két ember tizenhat éven át osztozik az életén, és közben egy közös gyermekkel ajándékozzák meg egymást, majd úgy döntenek, hogy külön utakon folytatják, fontos, hogy tiszteletteljesen kezeljék az együtt eltöltött időt és a gyermek érzéseit. Az elválás nem jelentheti azt, hogy a gyermek elveszíti az egyik szülőjét; mindkét szülő továbbra is része kell, hogy legyen az életének, függetlenül attól, hogy a párkapcsolatuk megszűnt.

Már az első pillanattól kezdve arra törekedtünk, hogy a gondolataink, a kifejezéseink és a cselekedeteink minél kevesebb fájdalmat okozzanak Lucának. Úgy érzem, hogy ezt a célt sikerült elérnünk. Mindketten aktívan részt veszünk Luca mindennapjaiban, és örömmel mondhatom, hogy a volt férjemmel igazán harmonikus a kapcsolatunk.

A kölcsönös tisztelet elengedhetetlen pillére minden kapcsolatnak.

Öt éve élünk így. Ebben persze sok munka van, de a legalapvetőbb: a kölcsönös tisztelet mindvégig megvolt köztünk. Van egy kiszámítható, de rugalmas rendszer, amelyben megállapodtunk, és ahhoz tartjuk is magunkat. Mindenki tudja, ki hol van, ettől függetlenül Luca, aki időközben tizenöt éves lett, szabadon jön-megy a szülei közt, amikor csak akar.

A munkám természeténél fogva néha szükséges, hogy egyeztessünk, hiszen előfordulhat, hogy valami változik, vagy valaki elutazik, de ezt sosem érzem problémának. A volt férjem is a családunk szerves része maradt. Valójában, soha nem tudtam volna másféle válást elképzelni. Luca apukája olyan közelségben van hozzám, mintha a testvérem lenne, vagy egy nagyon közeli rokon.

A válásunk után majdnem egy év telt el, mire mindkettőnknek új kapcsolatai lettek. Szerencsére mindannyian könnyedén elfogadtuk az új partnereket, ami segített abban, hogy a helyzet zökkenőmentesen alakuljon. Az én párom egy nagy és szeretetteljes családdal büszkélkedhet, akik örömmel fogadták, hogy Roberto rátalált egy olyan társra, akivel megoszthatja az életét. Ráadásul Luca érkezésével még egy unokát is kaptak, ami csak tovább fokozta az örömüket. Érdemes megemlíteni, hogy Robi sosem akarta Luca "új apukája" lenni, ami tiszteletben tartotta a családi dinamikát.

Miért is vágyott volna másra, amikor ott van neki egy csodálatos apuka? A párom gyakran említi Robi bácsit, aki igazán szoros barátságot ápol a gyerekemmel, és valóban fontos szereplő az életében. Így az új partner természetesen megtalálta a helyét a családunkban, anélkül, hogy bárki más pozícióját el kellett volna foglalnia.

"Törekszem arra, hogy én hozzam meg a döntéseimet"

Tudom, hogy léteznek olyan családok, ahol a szülők, sőt, még az anyósok és apósok is aktívan beleszólnak a felnőtt gyerekek életébe. Tanácsokat osztogatnak, és néha még sértődötten reagálnak is, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt ők szeretnék. De nálunk ez nem fordulhatott volna elő. Az én életemről van szó, és én vállalom a felelősséget a döntéseimért. Persze, szívesen meghallgatom azokat, akikről tudom, hogy értékes véleménnyel bírnak, de arra törekszem, hogy a végső döntéseket én hozzam meg.

Négyéves korom óta a figyelem középpontjában élek, és szinte természetes, hogy az életem eseményei, például a válásom, megosztó reakciókat váltanak ki. Azonban őszintén megmondom, nem érdekelnek azok az emberek, akik a háttérből osztogatnak véleményeket, miközben nem tudnak semmit a valóságomról. Gyerekkorom óta tapasztalom az ítélkezést, de miért is pazarolnám az energiámat olyanokra, akik valójában nem is ismernek engem?

Miért lenne bármi is ítélkezésre méltó abban, ha két ember úgy határoz, hogy külön utakon folytatja az életét? Ezt az elvet magamra is alkalmazom. Amikor látom, hogy egy barátom boldog, még ha esetleg nem osztom is a döntéseit, akkor is örömmel tölt el, hogy jól érzi magát. Igazából próbálom elkerülni az ítélkezést, hiszen még saját magunkat is nehezen ismerjük meg igazán. Mi jogon formálhatnánk véleményt mások életéről?

A lányom önálló egyéniség, egy individuum. Hogy rátelepedjek vagy megmondjam, mit csináljon, az fel sem merül, inkább tanácsot adok neki. Azt gondolom, itthonról olyan látásmódot kap, ami felvértezi az élettel szemben anélkül, hogy irányítanám. Szerintem épp elég tapasztalatot szerez abból, amilyen modellt lát maga körül, ahogy mi élünk.

Ez a kérdés arra irányul, hogy megértsük, mi áll a siker vagy a működés mögött. Az, hogy valami miért működik, számos tényező együttes hatásának eredménye lehet. Ezek közé tartozik a tervezés, a kivitelezés minősége, a környezet, amelyben működik, valamint a folyamatos alkalmazkodás a változó körülményekhez. A hatékonyság gyakran a részletekben rejlik, és a megfelelő erőforrások, tudás és motiváció együttes jelenléte kulcsszerepet játszik. Az ok-okozati összefüggések megértése segíthet a jövőbeli sikerek előmozdításában.

Ha elgondolkodom azon, hogy mitől működünk ilyen kiegyensúlyozottan, annak ellenére, hogy mozaikcsalád vagyunk, akkor először az jut eszembe, hogy sok minden függ az ember természetétől. Szerintem a hasonló emberek vonzzák egymást. Biztos szerencsés is vagyok, mert a volt férjemmel megmaradt a jó viszony. El sem tudom képzelni azt a helyzetet, amikor mi nem számíthatunk egymásra. Robival együtt családként állunk mellette, segítenénk neki, ha bajban lenne, és ez fordítva is így van.

Az is hatalmas szerencse, hogy megtaláltam a világ legszabadabb emberét, aki ebben a beszűkült világban meg tudta őrizni a nyitott gondolkodását. Talán azért találtunk egymásra, mert én is hasonló vagyok, de ezt fel kellett szabadítani bennem, kisebb-nagyobb sikerrel tudok már így gondolkozni. Ezt próbálom átadni a lányomnak is.

Nekünk itthon, Magyarországon nagyon kevés az élő rokonunk, de Roberto révén Luca kapott egy harmincöt fős igazi olasz családot. Így neki is lehetősége van megismerni egy másik kultúrát, más szokásokat, más látásmódot, temperamentumot. Amikor csak tudjuk, visszük magunkkal, hogy ne szemellenzős módon gondolkodjon a világról vagy akár csak a családmodellről. Szerintem ez a legtöbb, amit egy szülő adhat a gyerekének.

A mozaikcsaládok mára már a mindennapok szerves részévé váltak. A baráti társaságomban is azt tapasztalom, hogy ezek a kapcsolatok általában jól működnek. Ennek titka a szeretet és a kölcsönös tisztelet, amelyek alapját képezik. Azok, akik ügyesen tudnak válni, képesek megőrizni a közelséget és a harmóniát. Nyilvánvaló, hogy egy válás mindig hagy némi nyomot, de az nem mindegy, hogy ez mennyire mély. Ha a sérülés enyhe, az idővel begyógyul. Ha a gyerek látja, hogy apu és anyu továbbra is ott állnak mellette, még a válás után is, és egy új, szeretetteljes ember lép be az életükbe, aki érzelmi támogatást nyújt, akkor ez a helyzet pozitívan alakíthatja a fejlődését. Az új impulzusok segítenek abban, hogy a gyerek feldolgozza a változásokat, és biztonságban érezze magát a megújult családi környezetben.