A japán holdszonda sikeresen landolt a Hidegség Tengerén.

A japán Hakuto-R Mission 2 (M2) szonda nagy sebességgel becsapódott a Hold Mare Frigoris (Hidegség Tengere) elnevezésű területén.

2023. január 15-én két magánvállalat, az amerikai Firefly Aerospace és a japán iSpace, elindította űrszondáját a floridai Kennedy Űrközpontból, amely a SpaceX Falcon-9 rakétájával emelkedett a magasba. A küldetés célja, hogy a Hold különböző területein landoljanak, és ott tudományos kutatásokat végezzenek, ezzel hozzájárulva a Hold kutatásának újabb fejezetéhez.

A japán Hakuto-R M2, más néven Fehér Nyúl, egy izgalmas nemzetközi együttműködés keretében valósult meg, amelyben különféle műszerek, valamint a holdjáró fejlesztése is közös erőfeszítések eredménye. A Hakuto-R M2 egy kompakt méretű (26 x 31,5 x 54 cm) és könnyű, körülbelül 5 kg-os holdjárót szállított magával. Ezt a rovert a luxemburgi technológiai vállalat az Ispace céggel együttműködve alkotta meg. Az innovatív rover szénszálas fémből készült, és "Tenacious" nevet kapta, amely a szívósságot és kitartást jelképezi. A lander, amely a küldetés alapját képezte, "Resilience" néven ismert, utalva az ellenálló képességére és a kihívásokkal szembeni tűrőképességére. A szondát a japán Ispace magánvállalat fejlesztette ki, és a roverre egy nagy felbontású, kiváló optikai minőségű HD kamera is került, amely lehetővé tette volna a Hold felszínének részleteiről készült képek készítését és azok Földre történő továbbítását. A földi irányítóközpont és a rover közötti rádiókapcsolat a leszállóegységként funkcionáló reléállomáson keresztül valósult volna meg, biztosítva a folyamatos kommunikációt.

A Hakuto-R M2 szonda, miután számos pályamanőverrel elérte célját, végül május 6-án 20:41 UTC-kor sikeresen pályára állt égi kísérőnk, a Hold körül. Ezt követően megkezdte tudományos méréseit, valamint a tervezett pályamanővereket, amelyek a Hold felszínére való leszállás előkészítésére irányultak.

A Hakuto-R M2 Resilience holdszonda leszállása

A 2025. június 4-én nyilvánosságra hozott tervek alapján a Hakuto-R M2 legkorábbi lehetséges leszállási időpontja magyar idő szerint 2025. június 5-én 21:17 (világidő szerint 19:17) volt. Ám a szonda váratlanul körülbelül két perccel hamarabb landolt a Hold felszínén, ami súlyos aggodalmat keltett a szakértők körében. Az eddigi elemzések alapján a korai érkezés azt jelenti, hogy a szonda a tervezett magasságokhoz képest sokkal nagyobb sebességgel, 187 km/h-val "keményen" csapódott a felszínbe. Az elsődleges vizsgálatok szerint ez a probléma a lézeres magasságmérő rendszer hibájából eredhetett, amely a valóságosnál magasabb magasságot jelzett, így a szonda az elvártnál jóval nagyobb ereszkedési sebességet ért el. Közben a fékező hajtóművek megfelelően működtek, és az üzemanyag mennyisége is elegendő volt a biztonságos leszálláshoz.

Az alábbi két videó a Hakuto-R M2 holdszonda leszállásának teljes élő közvetítését mutatja be.

A japán holdstzonda sikertelenül végződött leszállási kísérlete után szakértők elemezték a lehetséges okokat és néhány óra múlva sajtótájékoztatón ismertették az első vizsgálati eredményeket.

A közeljövőben a NASA Hold körüli pályán keringő LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) nagy felbontású kamerája (LROC NAC) részletes felvételein láthatóak lesznek a Hakuto-R M2 holdszonda becsapódásának következményei a felszínen.

Ez a japán holdszonda az első, amely a Hold északi sarki területén érte el a felszínt

A Hakuto-R M2 küldetésének elsődleges leszállóhelye, az MFLZ-Prime, a következő holdrajzi koordinátákra helyezkedik: 60,5 fok északi szélesség és 4,6 fok nyugati hosszúság. Ez a helyszín közel fekszik a Mare Frigoris északi széléhez, körülbelül 120 km-re délnyugatra a kis távcsövekkel is megfigyelhető, 33 km átmérőjű Timaeus-krátertől, egy sötét bazaltos felszínen. Tartalék leszállóhelyet (MFLZ-BU1) is kijelöltek, amely az MFLZ-Prime-tól nyugatra található, hasonló szélességi fokon, a 8 km átmérőjű Birmingham B kráter déli részén, a Mare Frigoris viszonylag sima területén. Mindkét helyszín ideálisan alkalmas a Földdel való rádiókapcsolat fenntartására, mivel a szonda és a bolygónk közötti rádióvonalon nem állnak fenn akadályok, amelyek megzavarnák a rádióhullámok terjedését.

A Hakuto-R M2 tervezett leszállóhelyeit a Mare Frigoris területén az alábbi nagyobb skálájú képen is bemutatjuk, amelyen a környező nevezetes holdfelszíni alakzatok is jól láthatók: A nagy, 101 km átmérőjű sima aljzatú Plato-kráter, attól jobbra (holdi keletre) a holdi Alpok-völgy (Vallis Alpes) a Montes Alpes területén. A Mare Frigoristól északra a 156 km átmérőjű, közel négyszög (négyzet) alakú peremű W. Bond (William C. Bond) kráter, valamint kisebb kráterek is megfigyelhetők. A Mare Frigoris és alakzatai, valamint a tőle északabbra levő alakzatok is kis távcsővel is jól láthatók.

A NASA Hold körüli keringő LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szondája által készített részletes felvételek még a japán Hakuto-R M2 leszállóegység landolása előtt készültek, és a Mare Frigoris területének környezetét ábrázolják. Ezeken a felvételeken a Mare Frigoris vulkanikus tájának sötét bazaltfelszíne, valamint a területet átszelő egyenes árkok és hosszúkás, enyhén kiemelkedő formációk is megfigyelhetők, amelyek körülbelül 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek.

Az LRO által készített kisebb terület a Hakuto-R M2 leszállóegység kijelölt elsődleges leszállóhelye látszik az alábbi képen.

Ilyen lett volna a Hakuto-R M2 leszállóegység és a mini holdjáró környezete a Holdon

A Hakuto-R M2 szonda leszállóhelye a Mare Frigoris területén van. Ez az eddigi holdszondák és az Apollo holdexpedíciók közül a Hold eddigi legészakibb leszállóhelye. A Mare Frigoris ősi holdi vulkáni bazaltos területének megismerése kezdetét lehetővé teszik a japán holdszonda leszállóegységének és holdjárójának műszerei. A Hold felszíni összetételének vizsgálata egyrészt égi kísérőnk geológiai történetének megismerése szempontjából is fontos, de azért is, mert a jövőben a fontos nyersanyagok, illetve oxigén, hidrogén, valamint a Hold sarki területein esetleg a víz kinyeréséhez is szükséges a felszín anyagának megismerése.

Számos értékes tapasztalat halmozódott fel a különböző holdszondák sikertelen küldetései során.

Az utóbbi évek során sajnálatos módon több olyan holdszonda küldetése is kudarcba fulladt, amelyek célja a Hold felszínére való sima leszállás volt. A közelmúltban a sikeres holdra szállások száma meglehetősen alacsonyra csökkent. A Hakuto-R első küldetése is 2023-ban balszerencsésen zárult. A Hakuto-R M2 legutóbbi kudarcát követően a japán iSpace magánvállalat, valamint nemzetközi partnerei – köztük amerikai cégek, a NASA és európai vállalatok – már gőzerővel dolgoznak a jövőbeni holdprogramok és az ezekhez szükséges űreszközök fejlesztésén. E célok között szerepel a 2027-re tervezett Mission 3 és Mission 4 küldetések előkészítése is.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 "Kozmikus hatások és kockázatok" projekt témaköréhez kapcsolódik.