Az adósság növekedése és a jóléti államok kapcsolata rendkívül összetett és sokszínű téma. A jóléti államok általában olyan rendszerek, amelyek célja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a polgárok életminőségének javítása. Ugyanakkor a jóléti int

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Widemann megjegyzi, hogy a hitelpiacok hasonló szerepet tölthetnek be, mint a jóléti államok, különösen a szociálpolitikán belül. Egy modern jóléti állam alapvetően úgy van felépítve, hogy újraelosztási mechanizmusok révén az erőforrásokat a gazdagabb rétegektől a rászorulók felé irányítja. Ezen kívül védelmet nyújt különböző kockázatokkal – például betegség, munkanélküliség vagy az időskor miatti jövedelemkiesés – szemben. Emellett fontos szerepet játszik abban is, hogy támogassa a lakosságot a gyermekgondozás, az oktatás és más hosszú távú szociális “befektetések” terén.

A hitelpiacok működése is hasonló alapelvre épül, hiszen itt is valójában egyfajta újraelosztás zajlik, azonban nem egyének között, hanem a jövőbeli erőforrásokat helyezik át a jelenbe.

A hitelkártyák biztosítanak egyfajta likviditást, mely lehetővé teszi a pénzügyi hiányosságok pótlását, emellett bizonyos hiteltípusok (pl. diákhitel) elősegíthetik, hogy az adós olyan tevékenységbe kezdjen bele, mely hosszútávon nyereséges lesz számára (pl. diploma megszerzése). Fontos különbség azonban, hogy míg egy erős szociális hálóval rendelkező jóléti állam "társadalmasítja" a kockázatokat - ilyen például a társadalombiztosítás - addig a hitelpiacok privatizálják azokat. Ez azt jelenti, hogy a visszafizetés kötelezettsége kizárólag az egyént terheli, aki erősen függővé válik a piaci folyamatoktól.

A hitelpiacok és a jóléti államok összefonódva formálják azt, ahogyan egy személy képes szembenézni a felmerülő kockázatokkal.

Számos kutatás rávilágított, hogy azokban az országokban, ahol a szociálpolitika nem áll a legmagasabb szinten, a lakosság gyakran a hitelfelvételhez folyamodik az állam által nyújtott támogatások hiányának kompenzálására. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a hitelpiac sajátos struktúráját is, mivel a túl szigorú feltételek akadályozhatják a széles körű hozzáférést a kölcsönökhöz. Amennyiben tehát a szociális védelem gyenge, és a hitelfelvétel is korlátozott, az emberek leginkább a saját megtakarításaikra vagy a családjuk anyagi támogatására támaszkodnak.

Az MNB adatai alapján a magyar háztartások tartozásai legnagyobb mértékben (82-86%) hiteltartozások, melyek nagyrészt hazai pénzintézetekből származnak. A háztartások hiteltartozásainak közel 50%-a ingatlanhitel (építkezés, vásárlás, felújítás), az állomány fennmaradó részét a fogyasztási és egyéb hitelek teszik ki.

Ezért bátran kijelenthetjük, hogy a hitelfelvétel Magyarországon kiemelkedő szerepet játszik.

A téma kapcsán hazánkban kiemelkedő szerepet játszanak az állami támogatású hitelek, mint például a CSOK és a babaváró hitel. Ezek a lehetőségek nem csupán jelentős pénzügyi forrást nyújtanak a pályázóknak, hanem egyben a demográfiai célok elérését is szolgálják. Ha visszatekintünk az elmúlt évtized családtámogatási intézkedéseire, világosan látható, hogy a már említett konstrukciók mellett számos egyéb hitel alapú támogatás és hitelelengedés is létrejött. Ezek célja a családok mindennapi életének megkönnyítése, ám gyakran gyermekvállalási "kötelezettségek" is társulnak hozzájuk. Az újabb kezdeményezés, a munkáshitel, bár nem kifejezetten a demográfiai célokat szolgálja, női hitelfelvevők esetén lehetőséget biztosít gyermekvállalási támogatás igénylésére.

Az államilag támogatott hitelek és a különféle hitel alapú támogatások megjelenésével párhuzamosan az állam fokozatosan visszavonul a szociálpolitika számos aspektusából. Jelenleg például sem a családi pótlék mértéke, sem a megfizethető bérlakásprogramok nem tükrözik a szükségleteket. A folyamatok jelenlegi irányvonala azt mutatja, hogy a kormány a klasszikus szociálpolitikai megoldások helyett inkább a kiváltságosabb családok hitelfelvételét preferálja, és ehhez saját, új konstrukciókat dolgoz ki.

Ezekhez azonban csupán egy szűk kör tud hozzáférni, és a büntetőkamatok jelentős kockázatot hordoznak magukban a piaci hitelekhez viszonyítva.

Ahhoz, hogy Magyarország a hitelrendszerek és a jóléti állam összefüggéseiben megfelelő helyet foglaljon el, sokkal alaposabb elemzések szükségesek. Ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy az állami támogatással bíró, demográfiai célú hitelek csupán a kedvezőbb helyzetben lévők szűk körének állnak rendelkezésre. E szempontból ezek a konstrukciók meglehetősen korlátozottak.

Ezen kívül az állam befolyása is folyamatosan csökken a különböző jóléti szolgáltatások terén.

Az állami szerepvállalás hiányát a támogatott hitelek valamelyest pótolhatják ugyan, de hosszútávú biztonságot nem nyújtanak az igénylő családoknak. Azok számára pedig, akik nem felelnek meg a feltételeknek nem marad más alternatíva, mint az alacsony összegű klasszikus szociálpolitikai eszközök (pl. családi pótlék, GYES).