Adrien Brody vállán egyedül cipel egy különleges terhet: a brutalista művészet lenyűgöző világát.
Adrien Brody és Felicity Jones szereplésével a "Brutalista" című filmben egy lenyűgöző alkotás bontakozik ki, amely a modern építészet és az emberi érzelmek összefonódására fókuszál. A két tehetséges színész egyedi karaktereket kelti életre, miközben a film a brutalizmus esztétikáját és a mögötte rejlő mélyebb társadalmi kérdéseket vizsgálja. A történetben a nézők szemtanúi lehetnek, ahogy a karakterek a saját belső konfliktusaikkal küzdenek, miközben a város szürke, de lenyűgöző épületei körülveszik őket. A rendező mesterien egyensúlyoz a vizuális élmény és a karakterek érzelmi mélysége között, így a "Brutalista" nem csupán egy film, hanem egy gondolatébresztő utazás is.
Az elmúlt hónapok kritikái alapján kifejezetten tartottam A brutalistától. Nem mintha a történet elsőre különösebben lenyűgözött volna, de a fogadtatás igencsak figyelemre méltó volt. Brady Corbet munkája olyan produkció, amelynek híre képes széles körű figyelmet generálni. Elég egy rangos fesztiválon aratott siker, és onnantól kezdve minden magától jön. Természetesen az alkotók valóban megdolgoztak a filmért, de mégis: egy életrajzi film egy fiktív magyar építész amerikai karrierjéről? Magyar bevándorlók harca a felemelő, ugyanakkor lekezelő környezettel? Asztal melletti diskurzusok arról, hogyan kell ejteni az Erzsébet nevet, és viták a grandiózus épület tervei kapcsán, arról, ki dönthet a munkafolyamatokról? Ha végigvennénk A brutalista jeleneteit, kétségkívül nem keltenénk fel az érdeklődést.
Összességében mégis pozitív élményekkel távoztam. Részben azt kaptam, amire számítottam, és aggodalmaimmal ellentétben nem éreztem kínszenvedésnek a három és fél órás maratoni játékidőt. Ennek nem csupán az volt az oka, hogy a két részre osztott történet közepén egy negyedórás szünetet iktattak be, ami valóban ügyes megoldás. Ez a szünet nemcsak határvonalat húz az első és második felvonás között, de lehetőséget ad arra is, hogy a néző felfrissülve merüljön el a folytatásban. Vannak olyan hosszú filmek – mint például az utóbbi években bemutatott Mű szerző nélkül –, amelyeket érdemes egy ültő helyben végignézni, de A brutalista esetében ez nem feltétlenül indokolt.
