A Sankt Gallen-i kolostor kertje egyedülálló módon vonzza a figyelmet, hiszen a kert tervezése sokkal ismertebb, mint maga a zöld terület. A kolostor kertjének részletes, művészi elrendezése és az abban rejlő történelmi értékek igazi kuriózummá teszik ezt

Az első kolostorkerti terv, amely ránk maradt az ősi kertművelés virágzó időszakából, a kelet-svájci Sankt Gallen apátságának 719-ben készült kertjét örökíti meg. A források szerint a tervet Haito, a konstantinápolyi követ és szerzetes, készítette Gozbert, Sankt Gallen apát számára. Ez a kolostorkert tervezete a kora középkor legismertebb kolostori kertrészleteit foglalja magába, beleértve a betegek kertjét, a temetőkertet, sőt még a kertészházat is. Emellett ez az egyedülálló rajz a Római Birodalom bukása és a 13. század közötti időszakban, körülbelül 700 éven át, az egyetlen megmaradt jelentős építészeti dokumentum.

Haito, a reichenaui templom és a bázeli székesegyház építője a Saskt Gallen-i tervrajzon egy olyan templomépületet mutat be, amely hasonlít az akkor épülő kölni székesegyházéhoz. Haito szenvedélyesen szerette az építészetet és a kertet, és a rendszeresség szeretete hatotta át minden munkáját. Amikor elküldte a tervet Gozbertnek, arra kérte, hogy "lélekben időzzön rajta...".

A hatalmas jelentőséggel bíró dokumentumot jelenleg a svájci Stiftsbibliothek kolostor őrzi. Méretei lenyűgözőek: 112×77,5 cm, és öt összevarrt pergamenlapból készült. A műalkotás egy grandiózus kolostorkomplexumot ábrázol, melynek középpontjában egy díszes templom áll. A templom körül kerengő, ebédlők, írnokterem, könyvtár, valamint sörfőzdék, pékségek, malom és cipészműhely található, tükrözve a kolostor életének gazdag sokszínűségét és önellátását.

Bár Sankt Gallen városa nem pontosan a megálmodott terv szerint alakult, és a kert is csupán részben valósult meg, a fennmaradt terv mégis hű tükre a kor adottságainak és vízióinak.

Svájc máig megőrzi nemzeti kincseként, és a hozzá kapcsolódó programok rendszerint tízezreket vonzanak a látogatók közül.

Ám alighanem magyar vonatkozása is van a kolostornak, méghozzá a honfoglalás idejéből: a ránk maradt források szerint 926-ban erre a vidékre értek őseink, akiknek hírére a kolostor szinte egész népe elmenekült, egy Heribald nevű szerzetest kivéve. Őt a magyarok foglyul ejtették, de nem bántották, és mikor a kolostor felszabadulása után megkérdezték, hogy tetszettek neki Sankt Gallen magyar ellenségei, így felelt:

A magyar emberek igazán lenyűgöztek engem. Higgye el nekem, sosem találkoztam még ennyire derűs és vidám arcokkal a kolostor falai között.

Az étel és ital sosem fogyott el körülöttem. A mi makacs pincemesterünk azonban sosem volt hajlandó arra, hogy egyszer is egy pohár itallal kedveskedjen nekem, amikor a szomjam már égetett. Ezzel szemben a magyarok mindig bőkezűen álltak rendelkezésemre, és ha csak egy szót szóltam, máris megkaptam, amire vágytam.

Bár a kolostornak számos megpróbáltatással kellett szembenéznie az évek során, és építése jelentősen eltért az eredeti elképzelésektől, a középkori kolostorkertek jellegzetes elemei mégis folyamatosan visszatértek a területen az évszázadok folyamán. A kolostorkertekre jellemző önálló haszonkertek itt is fellelhetők voltak, akárcsak a gyümölcsösök, továbbá a gyógyítás szempontjából elengedhetetlen fűszernövények és gyógynövények gazdag választéka. A kertek parcellákra voltak osztva, melyekben olyan növények kaptak helyet, mint a különféle vad gyümölcsfajták, például a birsalma, a vadkörte, a naspolya, a szilva, valamint sokféle zöldség is.

A tájban különleges növények virágoztak, mint például a zsálya, a liliom, a gyöngyvirág, a gólyaorr és a szőlő, melyek mind hozzájárultak a természet varázslatos szépségéhez.

A sok haszonnövény mellett nem maradhatott el a rózsalugas sem, és egy-egy árnyékot adó fa, ami alatt lehetőség nyílott az elcsendesedésre. Az öntözés biztosításához elengedhetetlen volt a kutak fúrása- ezek általában a főbejárattól balra voltak, és környékükre olyan fákat ültettek, mint például az éger.

A kolostor 747-ben kezdte meg Szent Benedek regulái szerinti működését. Nevét Szent Gálról, egy írországi hittérítőről kapta. Az ő ereklyéinek gondozásával kezdődött az a felbecsülhetetlen értéket felhalmozó évszázadnyi munka, ami a kolostort a tudomány és művészet, a kéziratok, a könyvtár és a kincsek őrzőjévé emelte. Hosszú viaskodások után végül 1805. május 8-án Sankt Gallen kanton tanácsa megszüntette a kolostort, és a középkori kolostorból ma már kevés látható.

Az egykori Sant Gallen-i kolostorkert helyén ma egy különleges, 40 moduláris magaságyásból álló gyógynövényes kert található, amely az apátsági levéltár inspirációjára jött létre. A 2023-ban megnyitott, madár- és rovarbarát oázisban több mint 100 különböző gyógynövény virágzik. A látogatók felfedezhetik a növények világát, hiszen az információs táblákon QR-kódok révén izgalmas részleteket tudhatnak meg az egyes növények történetéről, jótékony hatásairól és felhasználási lehetőségeiről, egészen a középkortól napjainkig.

A Sankt Gallen-i kolostor hosszú évszázadok során Európa egyik legkiemelkedőbb Benedek-rendi apátságává vált, és 1983 óta a világörökség részeként tündököl.

Nyitókép: A barokk székesegyház Sankt Gallen-ben - Fotó: 123RF