A pokol mélységei és a visszatérés: Az igazi élmény Ez a történet egy olyan utazásról szól, amely a legmélyebb sötétségből a fény felé vezet. A pokol, mint a szenvedés és a megpróbáltatások szimbóluma, nem csupán egy hely, hanem egy állapot is, amelyen k
Mennyire ritka az, hogy egy színész lehetőséget kap arra, hogy saját életét formálja meg a vásznon? Valószínűleg egy kéz ujjain meg tudnánk számolni az ilyen kivételes eseteket. Audie Murphy, a második világháború hőse, pontosan ilyen lehetőségben részesült, hiszen 1955-ben a saját önéletrajza alapján készült filmben játszotta el saját magát. Eleinte hezitált, mivel idősebbnek érezte magát a kamaszkori énjének megformálásához, de végül mégis elfogadta a kihívást. Az eredmény egy olyan háborús film lett, amely az angolszász országokon kívül nem igazán vált ismertté, és talán nem véletlenül tűnt el a feledés homályába.
A történet Audie Murphy fiatal éveit idézi fel, egészen a második világháború végéig. A film első jeleneteiben megismerhetjük azt a nehéz körülmények között élő családot, amelynek a 12 éves fiú próbálja meg biztosítani a megélhetést. Amikor Amerika belép a háborúba, Audie szívében fellángol a vágy, hogy katonává váljon. Eleinte azonban elutasítják, de nem adja fel, és végül sikerül bejutnia a hadsereg soraiba.
A történet egy fiatalember életének izgalmas és megpróbáltatásokkal teli szakaszát tárja elénk, aki mindössze 17-20 éves korában tapasztalja meg a háború kegyetlenségét. A cselekmény során tanúi lehetünk bátorságának és néha már-már vakmerőségének, ahogyan szembeszáll az ellenséggel, és saját kezébe veszi a sorsát. A háború végén szerzett sebei azonban nemcsak fizikai, hanem lelki sebeket is hordoznak, amelyekből lassan próbál felépülni. A film egy kivételes karaktert mutat be, akinek tettei sok szempontból megelőzik a későbbi akciófilmek hőseinek mintáit. Mégis, valami fontos hiányzik ebből a narratívából, ami igazán felejthetetlenné tenné ezt a történetet.
A véleményem szerint a rendezés az, ami igazán megakadályozza a művet abban, hogy kitűnjön a tömegből. Az egész produkció egyfajta rutinszerűségbe süllyedt, és ezt a jellegtelenséget éreztem a vásznon. Hiányzik belőle a nagy alkotók varázslatos ereje, ami igazán különlegessé tenné. Olyan, mintha a film egy diák szószátyár előadásához hasonlítana, ahol a szöveget csak bemagolták, de az érzelem és az átélés teljesen hiányzik. Bár egy-két csatajelenet viszonylag jól sikerült, a statiszták és a járművek hiányos mozgása miatt úgy tűnt, mintha csupán néhány tucat ember rohangálna a háttérben. Összességében a pozitívumok száma meglehetősen korlátozott, csupán Audie Murphy teljesítménye emelkedik ki a szürke masszából.
Mintha a koherencia is hiányozna a cselekményből, néhány kiragadott epizódot láthatunk Murphy életéből, gyakorlatilag mindent a "hőssé" váló kamasz narratívájának alárendelve. (Valahol azért szerintem szomorú, hogy valaki azért lehet hős, és azért kaphat rengeteg kitüntetést, mert halomra ölte az embereket, de ez más kérdés.)
Leginkább azokra az eseményekre koncentrál a film, amelyek ezt a teleologikus koncepciót támogatják, miközben vajmi keveset szól például az érzésekről, a lelki vívódásokról, az átélt traumákról, veszteségekről. A mű sajnos nem igazán ás mélyre, túlságosan is a mozaikszerűen összeválogatott eseménytörténetet helyezi előtérbe, de a lélektani ábrázolás vagy az interperszonális kapcsolatok bemutatása elsikkad, és voltaképpen az egyes alakokról sem tudunk meg jóformán semmit, gyakorlatilag jelentéktelenek és jellegtelenek.
Az okokat nehéz megfogalmazni: lehet, hogy a rendező nem tudta kellően kihasználni a témában rejlő lehetőségeket, vagy a forgatókönyv nem nyújtott elég mélységet. Az sem elképzelhetetlen, hogy Murphy önéletrajza nem tartalmazta azokat a fontos részleteket, amelyek segíthették volna a történet gazdagabb kibővítését. Egy ilyen különleges életút valóban megérdemelt volna egy alaposabb feldolgozást, amihez egy tehetséges forgatókönyvíró és rendező közreműködése elengedhetetlen lett volna. Így viszont a film csupán egy feledésbe merülő alkotás marad, amely a nagy klasszikusok árnyékában lézeng.
