A nyitott kategória lehet a kulcs ahhoz, hogy elkerüljük a túlzott kritikát az intézmények irányába.
A sport világa jelentős átalakuláson ment keresztül, nem csupán az elért eredmények és rekordok terén, hanem a doppingellenes harcokban is. Az utóbbi időszakban a nemi vizsgálatok szerepe egyre nagyobb hangsúlyt kapott, noha kezdetben ez a téma is ártalmatlan kezdetekkel indult. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egykoron aggódott amiatt, hogy férfiak rejtőzködve lépnek fel női versenyzőként, így született meg az igény a nemi azonosításra.
A pletykák már az 1960-as római olimpián megjelentek, bár valójában egyetlen bizonyított eset sem történt. Ezt követően, 1966-ban, az IAAF néven ismert atlétikai szövetség bevezette a nemi teszteket. A sportolóknak ebben a folyamatban meztelenül kellett megjelenniük egy orvoscsoport előtt, hogy alávethetik magukat a vizsgálatnak.
1967-ben az IAAF és a NOB bevezette az úgynevezett Barr-test vizsgálatát a nők számára (ez gyakorlatilag egy kromoszómateszt, a férfiaknak nincs Barr-testük), amelyhez csak sejtmintára volt szükség. Egyetlen olyan dokumentált eset sem maradt fenn, amelyben e teszt teljesítette volna eredeti célját, vagyis egy nőnek álcázott férfi leleplezését.
Viszont számos olyan példa akadt, amikor a női sportolók nem teljesítették a tesztet, mivel a kromoszómák eltérő variációi miatt nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a férfi vagy női kategóriába sorolhatók-e.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1992-ben megszüntette a nemi szűrések gyakorlatát, ugyanakkor fenntartotta azt a jogot, hogy gyanú esetén további vizsgálatokat kezdeményezzen. Ezt követően, a NOB által 1996-ban megrendezett nők és egészségügy világkonferenciáján egy fontos határozat született, amely a "nemi ellenőrzés jelenlegi eljárásának megszüntetését" tűzte ki célul az olimpiai játékok keretében.
A kromoszómák vizsgálatát legutóbb az 1996-os atlantai olimpiai játékokon hajtották végre.
A probléma súlyosabbá vált, amikor olyan interszexuális sportolók kerültek a figyelem középpontjába, mint a dél-afrikai Caster Semenya vagy az algériai ökölvívó, Iman Helif. Utóbbi tavaly olimpiai bajnok lett Párizsban, miután ellenfeleinek - köztük Hámori Lucának - esélyük sem volt a győzelemre.
Semenya esetében felfedezték, hogy férfikromoszómák találhatók a sejtjeiben, és születési rendellenesség következtében férfi pubertáson ment át. Ennek következtében fizikai előnyre tett szert más női sportolókkal szemben. Ezt a jelenséget szexuális fejlődési rendellenességnek (DSD) nevezik, és az ENSZ becslései szerint a globális népesség akár 1,7 százalékát is érintheti.
A dél-afrikai sportoló, akinek teste a hiperandrogenizmus állapotával küzd, a szokásosnál magasabb tesztoszteronszinttel bír, ami jelentős mértékben hozzájárul az izomtömeg és izomerő növekedéséhez. A női 800 méteren két olimpián, Londonban és Rióban aranyérmet nyert versenyző a tokiói olimpián már nem lépett pályára. Ennek oka, hogy elutasította a Nemzetközi Atlétikai Szövetség ajánlását, amely szerint gyógyszeres kezeléssel kellett volna csökkentenie a tesztoszteronszintjét.
A Semenya-ügy következtében bevezetésre került a tesztoszteronszint ellenőrzése, míg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) arra kérte a nemzeti olimpiai bizottságokat, hogy alaposan vizsgálják meg a nemi jellemzők körüli eltéréseket.
A közfelháborodás Semenya és Helif esetében is heves volt, de a kritikák a sportvezetők tehetetlenségére is rámutattak, hiszen fogalmuk sem volt, miként kezeljék az eseteket.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség, jelenlegi nevén World Athletics, nemrégiben bejelentette, hogy minden női sportolónak kötelező DNS-teszten kell átesnie a nemük meghatározása érdekében. A javasolt intézkedés értelmében a felnőtt versenyzőket az első megmérettetésük előtt kellene alávetni e vizsgálatnak. Felmerül a kérdés: vajon ez tényleg a legmegfelelőbb megoldás a problémára?
Az elképzelés első pillantásra logikusnak tűnik, a szabályok világosan megfogalmazottak: akinek XY kromoszómái vannak, az nem indulhat női versenyszámokban. Ezt a megközelítést a sportjog keretein belül is indokoltnak tarthatnánk: bár az interszexuális sportolók hátrányos helyzetbe kerülnek, a szakértők egyetértenek abban, hogy a biológiai nők igazságos versenyhez való jogának védelme elsődleges fontosságú.
A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) ezt az álláspontot többször is alátámasztotta, azonban az etikai kérdések terén a helyzet már nem ilyen világos. A svájci Neue Zürcher Zeitung egy orvosetikával foglalkozó szakembert, Jürg Streulit idézett, aki gyermekkórházban és egy egészségügyi alapítványnál tevékenykedik, továbbá a Zürichi Egyetemen is végez kutatásokat.
A genetikai információ rendkívül intim és egyedi, hiszen kizárólag az adott egyénre vonatkozik. Ebből kifolyólag elengedhetetlen, hogy ezek a vizsgálatok önkéntes alapon történjenek, tiszteletben tartva az érintettek jogait és döntéseit.
- mondta, jelezve, hogy kétségei vannak az élsportban széles körben elterjedt genetikai tesztelés kapcsán.
Véleménye szerint, még abban az esetben is, ha a nők DNS-vizsgálata a doppingellenőrzésekhez hasonlóan a sportszabályok szerves részét képezi, a személyes jogok megsértésének kockázata túlságosan magas.
Streuli aggodalmát fejezi ki amiatt is, ha a vizsgálatok elrendelése orvosi indoklás nélkül történik. A DNS-vizsgálatok széles spektrumú genetikai információkat hozhatnak a felszínre, beleértve a különböző rákos megbetegedések kockázatát is. Az egyik legismertebb eset Angelina Jolie színésznőé, aki részt vett egy ilyen teszten, és ennek eredményeként megelőző melleltávolítás mellett döntött.
Az orvosi szakemberek véleménye alapján Svájcban a DNS-tesztek szigorú keretek között zajlanak, kizárólag orvosi szempontból indokolt esetekben végezhetők el. A sport világában viszont jelenleg hiányoznak az ilyen típusú szabályozások, ami arra utal, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek sürgősen foglalkoznia kellene a kérdéssel, hogy biztosítsa a tiszta és igazságos versenykörnyezetet.
"Egy másik fontos kérdés, hogy a véletlenszerű leleteket hogyan kezelik. Tájékoztatják-e a sportolót, ha például egy DNS-vizsgálat eredményeként megnövekedett rákkockázatot diagnosztizálnak nála? Gyűjthetők egyáltalán ezek az információk? Mert erre még az orvosetikával foglalkozóknak sincs egyértelmű válaszuk."
A lap megkereste Peter von Stokar sportorvost, aki elmondta, hogy hazájában eddig nem találkozott interszexuális sportolókkal. Mivel a Svájci Atlétikai Szövetség orvosi csapatának tagja, ő is felelős a kérdéskörrel kapcsolatos ügyekért. Etikai megfontolásai hasonlóak kollégáihoz, és aggodalommal tekint a témára.
"A vizsgálatok eredményeit kizárólag a vizsgált egyénnel lehet megosztani, míg egy szervezettel való kommunikáció tilos" - hangsúlyozza, hozzátéve, hogy a teszteket egy független testületnek, semleges környezetben kellene lebonyolítania.
Streuli és Von Stokar közös álláspontja szerint a sport világában sürgető szükség van az interszexuális sportolók versenyeztetésének új megközelítéseire. Ennek érdekében izgalmas lehetőségek bontakozhatnak ki, például a különböző sportágakban bevezetett nyitott kategóriák, amelyek lehetővé tennék a sokszínűség és az inkluzivitás érvényesülését a versenyek során.
Egy dolog biztos: az olimpiai játékoknak úttörő szerepet kell betölteniük, akár egy teljesen új versenyrendszer keretein belül, eltérő pontozási módszerekkel.
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – javasolta Streuli.
De ez valószínűleg még hosszú ideig elmélet marad, csakúgy, mint a felvetődött és megválaszolatlan etikai kérdések sokasága.
